Sok angol szurkoló átélhette már azt a felemelő szituációt, mikor kedvenc klubja az átigazolási piac utolsó napján sok-sok pénzért megszerzett egy nagy nevű játékost, akivel úgy gondolták a vezetők és a drukkerek, hogy végre emelkedő pályára állhat a klub.
De aztán nemhogy nem állt emelkedő pályára, helyette minden elromlott, és a nagy pénz java része ment a kukába, a játékos pedig gyorsan a kispadra, esetleg a lelátóra került. Szájukra vették a szurkolók, hangosan gúnyolták a meccseken, a csapat pedig tovább szenvedett, csak most már pénzt is veszített mellette.
A FourFourTwo összegyűjtötte az angol élvonal tíz legemlékezetesebb átigazolását, amikor az üzlet a piac utolsó napján köttetett, de talán mindenki jobban járt volna, ha meg sem történik.
10. ERIC DJEMBA-DJEMBA
MANCHESTER UNITED–ASTON VILLA, 2005, 1.5 MILLIÓ FONT)
„Annyira jó, hogy kétszer is nevet adtak neki” – skandálták a Manchester United szurkolói a kameruni középpályásról, Eric Djemba-Djembáról. Ő azonban annyira gyenge futballista volt, hogy a mai napig Sir Alex Ferguson egyik legrosszabb igazolásaként tartják számon.
Másfél év alatt hússzor lépett pályára az Old Traffordon, de ez nem akadályozta meg az Aston Villát abban, hogy 2005 januárjában leigazolja. David O’Leary azt remélte, a játékos majd az ő keze alatt fejlődni fog, de nem így történt.
Djemba-Djemba nem tudta beverekedni magát a kezdőcsapatba, tizenegy meccs után kölcsönbe tovább is passzolták a Burnley-nek, egészen addig, míg 2007 nyarán le nem járt a szerződése.
9. BENNI MCCARTHY
(BLACKBURN ROVERS–WEST HAM UNITED, 2010, az árát nem tudni)
Pedig Benni MccCarthynak nem voltak rossz statisztikái, a Balckburn játékosaként 140 mérkőzésen 52-szer talált be az ellenfelek hálójába, és előtte a Bajnokok Ligája-győztes Portóban is szállította a gólokat. Ez alapján a West Ham joggal gondolhatta úgy 2010 februárjában, hogy tökéletes csatárt vettek.
De csak tizennégy hónap telt el a játékos két és fél éves szerződéséből, és útjaik elváltak, a klub másfél millió fontot még ki is fizetett neki, csak menjen. Vajon mi történt?
A válasz: tizenhárom meccs, nulla gól, és állandó, ápolásra szoruló sérülések. Karren Bradyről, a klub alelnökéről pedig azt nyilatkozta, hogy „maga az ördög, csak mellekkel”, miután a médiában is dolgozó hölgy azt találta mondani róla az egyik cikkében, hogy egy „nagy, dagadt hiba”.
8. ANDRÉ SANTOS
(FENERBAHCE–ARSENAL, 2011, 6.2 MILLIÓ FONT)
A braziloknak számos remek, támadó szellemű szélső hátvédeik voltak, elég csak Cafúra, Roberto Carlosra, Dani Alvesre, Maiconra vagy Marcelóra gondolni. Mikor 2011 nyarán megszerezte a török Fenerbahcétól, Arsene Wenger abban bízott, hogy André Santos is hasonló szintet fog képviselni az Arsenalnál.
Óriásit tévedett. Santos folyamatosan küszködött az angol élvonalban, másfél év alatt csak 23 bajnokin lépett pályára, két gólt szerzett (az egyiket egyébként a Chelsea elleni 5-3-ra végződött thrilleren a Stamford Bridge-en). Az Ágyúsok szurkolói ki is pécézték maguknak, nemcsak gyenge produkciója miatt, hanem mert olyanokat csinált, hogy már a félidőben mezt akart cserélni a közben a Manchester Unitedbe szerződött Robin van Persie-vel – azon a meccsen egyébként Santos szintén borzalmasan játszott.
Az Arsenal, veszteségeit csökkenteni akarván, kölcsönadta a brazil Fremio együttesének, majd ennek lejártával Santos végleg aláírt a rivális Flamengóhoz.
7. PAUL KONCHESKY
(FULHAM–LIVERPOOL, 2010, 3 MILLIÓ FONT)
Mindent összevetve 2010 nyarán Roy Hodgson valami borzalmas átigazolási időszakot hozott össze a Liverpool kispadján, ami végül is az állásába került. Utolsó „nagy fogása” a Fulham balhátvédje, Paul Konchesky volt, aki egyébként Christian Poulsennel, Danny Wilsonnal és Milan Jovanoviccsal együtt került az Anfieldre.
De ahelyett, hogy karrierje szintet lépett volna, a játékos nem bírta a Premier League tempóját. Négy hónap alatt csak 18-szor játszott a Pool mezében, és mikor a klublegenda Kenny Dalglish átvette a karmesteri pálcát Hodgsntól, Koncheskyt azonnal kölcsön is adták a másodosztályú Nottingham Forestnek.
Sosem játszott többé vörös mezben, de végül visszatért a Premier League-be, miután Leicester City 2011-ben 1.5 millió fontért leigazolta.
6. XISCO
(DEPORTIVO LA CORUNA–NEWCASTLE UNITED, 2008, 5.7 MILLIÓ FONT)
Miután a Deportivo La Coruna fiatal csatára meggyőző teljesítményt nyújtott a spanyol bajnokságban, és a spanyol U21-es válogatottnak is stabil tagja volt, a Newcastle United úgy döntött, annak ellenére leigazolja Xiscót, hogy hat másik támadó ék is volt a keretben, köztük Michael Owen, Obafemi Martins és Mark Viduka.
Így aztán nem csoda, hogy az újonc alig lépett pályára a 2008/2009-es szezonban, a gárda kiesett a Premier League-ből, őt pedig kölcsönadták a Racing Santandernek. Miután a következő évben visszatért, újra megpróbált az első csapatba kerülni, de újra csak sikertelenül, ezért 2010 januárjában megint kölcsönadták, ezúttal egykori csapatának, a Deportivónak.
Newcastle-i szerződése 2013 januárjában jár le, az angol csapatban mindössze kilenc meccsen játszott és csupán egyetlen gólt szerzett.
5. AFONSO ALVES
(HEERENVEEN–MIDDLESBROUGH, 2008, 10 MILLIÓ FONT)
A csatár papíron valóban jó kis igazolásnak tűnt, de a pályán sajnos egy rémálom volt, amit művelt. Nem tudott alkalmazkodni az angol élvonal keménységéhez, és bár a csapat elkerülte a kiesést, Alves a következő szezonban 31 bajnokin csak négyszer talált be, és akkor már nem sikerült elkerülni a kiesést.
Kármentés címén a Middlesborough 2009 szeptemberében eladta a játékost a katari al-Szaddnak, ahol 2013-as visszavonulásáig játszott.
4. RADAMEL FALCAO
(AS MONACO–MANCHESTER UNITED, 2014, 6 MILLIÓ FONT)
Minden Manchester United-szurkoló izgatott lett, amikor Louis van Gaal menedzser megszerezte Radamel Falcaót, akit akkoriban a világ legjobb támadói közé soroltak, és a Unitednek már amúgy is olyan kaliberű játékosok voltak a támadósorában, mint Robin van Persie, Ángel Di María és Wayne Rooney.
Bár csak akkor tért vissza térdsérüléséből, Falcao ontotta a gólokat az FC Porto és az Atlético Madrid játékosaként is, így joggal remélhette minden drukker, hogy a Vörös Ördögök támadósora félelmetes lesz az kolumbiai sztárral. Azonban távolról sem így alakultak a dolgok.
Falcao ugyanúgy küzdött a formájával egész szezonban, mint a komplett United, és a 29 meccsen szerzett négy gólja és négy gólpassza nagyon messze voltak az elvárásoktól. Ezért aztán a kölcsönszerződéséből nem is lett állandó, a következő szezonban a Chelsea-nél játszott kölcsönben, de ott sem volt meggyőzőbb. Végül inkább visszatért Monacóba.
3. CHRIS SAMBA
(ANZSI MAHACSKALA–QPR, 2013, 12.5 MILLIÓ FONT)
2012 decemberében Harry Redknapp még csak egy hónapja volt a QPR menedzsere, mikor megtudta, hogy a Loftus Roadon mekkora fizetéseket kapnak a játékosok, akik ehhez képest messze alulteljesítettek a pályán, és változást hirdetett.
„Sok játékos van ennél a klubnál, akik túl sok pénzt keresnek – mondta szigorúan. – Nem kéne ilyen hatalmas béreket fizetnie egy olyan klubnak, amelynek tizennyolcezres stadionja van.” Aztán a következő hónapban megvásárolta 12.5 millió fontért a dagesztáni lufiklubtól, az Anzsi Mahacskalától Chris Sambát, akinek százezer font lett a heti fizetése…
A kongói védő azonban közel sem volt olyan „szörny”, ahogy Redknapp jellemezte, a Fulham utáni botrányos játéka után elnézést is kért a szurkolóktól, és azt mondta, legszívesebben átutalná nekik a bérét. Egy kieséssel és tíz pályára lépéssel később Samba visszament az Anzsihoz 12 millió fontért.
2. ANDY CARROLL
(NEWCASTLE UNITED–LIVERPOOL, 2011, 35 MILLIÓ FONT)
Miután a „copfos bérgyilkos” meggyőző teljesítményt nyújtott gyerekkori klubjánál, a Newcastle Unitednél, a Liverpool lecsapott rá és a 2011 januári átigazolási piac utolsó napján megszerezte. Sőt, Andy Carroll megkapta a Fernando Torres távozásával gazdátlan 9-es mezt is.
A bemutatkozása azonban csúszott sérülés miatt, később pedig gyenge formában játszott, már ha éppen nem az orvosi szobában feküdt, alapvetően ezek határozták meg a napjait az Anfield Roadon.
Két és fél szezon alatt 58 meccsen mindössze 11-szer talált be, nem csoda, ha két bajnokival a 2012/2013-as szezon kezdete után kölcsönadták a West Ham Unitednek, a londoni klub később végleg megvásárolta. A Pool hatalmasat bukott vele, a WHU-ba feleannyiért ment, mint amennyiért a Newcastle-ből jött.
1. FERNANDO TORRES
(LIVERPOOL–CHELSEA, 2011, 51.5 MILLIÓ FONT)
Fernando Torres a sérülései mellett önbizalomhiányban is szenvedett az Anfielden töltött időszaka végén, ahol egyébként fantasztikusan játszott korábban. Viszont amikor óriási pénzért aláírt a rivális Chelsea-hez, pályafutásának egyik legrosszabb forgatókönyve valósult meg.
Egy egy-nullás vereséggel debütált egykori klubja ellen, majd az elkövetkező két hónapban produkált egy 903 perces gól nélküli periódust, végül csak betalált a West Ham ellen, ami egyetlen bajnoki gólja maradt a szezonban a Kékek színeiben. De a spanyol csatár vergődésének nem volt vége, és messze nem játszott többé úgy, mint Liverpoolban.
A Stamford Bridge-en töltött időszakának megítélése mégis kettős, hiszen akkor a valaha volt legdrágább csatárként 172 meccsen 45-ször tudott csak betalálni, személyes karrierje tehát nem tekinthető túlságosa sikeresnek, de mégis nyert Bajnokok Ligáját, Európa-ligát, FA-kupát, a Barcelona elleni BL-elődöntő utolsó perceiben szerzett gólja pedig örökre emlékezetes marad (jókor volt jó helyen).
A legdicstelenebb időszak számára azonban 2014-ben kezdődött, amikor a Chelsea meg akart szabadulni tőle, és klubot keresett neki. Végül az AC Milannál kötött ki, majd szép csendben visszament első klubjához, az Atlético Madridhoz.
Forrás: FourFourTwo.com
