Szöveg és fotó Bodnár Zalán
Rovatunkban leginkább azokat a vendéglátóhelyeket mutatjuk be, ahol a szurkolók adnak egymásnak randevút, főként a meccsek előtt. Ezúttal azonban olyan borozóra hívjuk fel a figyelmet, amelyben futball-legendák csaknem olyan rendszerességgel fordulnak meg, mint a szurkolók vagy a „civilek”. A XIII. kerületi Hegedűs Gyula utcában fellelhető Deák Pince Borozóban időnként össze lehet futni Göröcs Jánossal, a klasszikus Újpest nagy alakjával. Az ikonikus Bene Ferenc is ide járt, még élete utolsó napjaiban is. Véber György, Bácsi Sándor szintén gyakori vendég. Hogy ők mind újpestiek? Talán nem véletlenül: az üzletet ifjabb Deák Ferenc, a legendás újpesti – és ferencvárosi – gólvágó, az 1945–46-os idényben 66 bajnoki gólt szerző, ezzel természetesen örök rekorder, Deák „Bamba” Ferenc fia vezeti.
„Nekem ez az életem, munka, hobbi és szenvedély egyben – mondja a FourFourTwo-nak a „Kis Bamba” becenéven ismert cégvezető, aki huszonegy éve bérli a borozónak otthont adó pincehelyiséget. – Lényegében apám emlékének ápolására tartom fenn ezt a helyet. Göröcs Titi bácsiékkal családi barátok vagyunk, velük nőttem fel. Ez az én közegem: kiszolgálom a vendégeket, hallgatom a régi futballsztorikat, jól érzem magam.”
A falakon és a plafonon mindenhol futballrelikviák: zászlók, sálak, mezek, régi újságcikkek, ahogy illik. Kitüntetett helyen a FourFourTwo magazin legelső, 2010. áprilisi számának speciális címlapja, amely hirdeti, hogy a szakmai zsűri értékelése alapján Deák Ferenc volt minden idők 19. legjobb magyar labdarúgója. De hogy ne érezzük magunkat múzeumban, néhány friss, lenge ruhában feszítő újpesti szurkolólányokat ábrázoló színes poszter is szembeötlik.
A borozó azonban véletlenül sem kívánja magát egyetlen klub mellett elkötelezni, az Újpest-sarok közelében Fradi-sarok is van (ha már Deák Bamba is megfordult mindkét rivális csapatban), ahol természetesen zöld-fehér ereklyékbe botlunk. „Nagyon nagy dolognak tartom, hogy hozzánk újpestiek és fradisták is járnak egy időben, előfordul, hogy közösen néznek itt meccset – van egy óriáskivetítőnk is, amelyet a nagy meccsek idején állítunk fel –, de soha nem volt még semmi balhé, kiválóan megférnek egymás mellett a két csapat szurkolói” – mondja ifjabb Deák.
Az édesapjához kötődő tárgyi emlékek nagy részét azonban már nem tudja a borozóban elhelyezni a volt csatárcsillag fia, a közelmúltban nagy részüket felajánlotta a Puskás Intézetnek megvételre, a relikviák hetven százaléka így Felcsútra költözött, a többi pedig a Csanádi Árpád nevét viselő, zuglói sportiskolában található. De a régi cimborák nem is az emléktárgyak, sokkal inkább az emlékek és a kiváló retrohangulat miatt járnak ide. Mindig van zsíros (fehér!) kenyér hagymával, szóda, nem drága a bor, és igazi békebeli fűtőtest van, amelyre ülni is lehet, bekuckózni. Kovács „Retró” Zoltán, a régi futballnagyságok emlékének hű ápolója és életük lelkes szervezője havi rendszerességgel hív össze ide találkozót valamilyen szervezőelv alapján, olykor klubkötődés szerint, máskor egy-egy évforduló, nevezetes dátum felidézésére, de például itt ünnepelték meg barátai Göröcs Jánosnak az MLSZ-től kapott életműdíját is, amelyet az M4 Sport – Az Év Sportolója Gálán Csányi Sándor elnöktől vett át a Nemzeti Színház színpadán. Az ünnepségen a régi nagyok közül mások mellett Dunai Ede, Sarlós András, Tóth „Jokka” József, Katona György vagy Borbély László is tiszteletét tette.
Nosztalgiázásra hajlamosaknak tehát kiváltképp ajánljuk. És amikor úgy éreztük, hogy a Deák Pince Borozóban a retrohangulatot már nem lehet fokozni, felhangzott a fali tévéből a Szomszédok főcímzenéje. Márpedig Taki bácsi és Vágási Feri pontosan tudja, hová érdemes még 2017-ben is bepillantani…
A bérlő
Deák Ferenc nem úgy csöppent bele a vendéglátásba, mint sok régi futballista fia, akik apjuk által az államtól kapott vendéglátóhelyet vittek tovább, ő saját indíttatásból indult el ezen az úton. Korábban a VIII. kerületben a Csobánczi borozót vitte, és 21 éve üzemelteti a Deák Pince Borozót.
A pultos
Babcsányi Piroska két éve dolgozik itt. Kétgyermekes anyuka, és a vendégek imádják, mert nagyon jól ért a nyelvükön. A törzsvendégeknek már tölti is ki a kedvencüket, amint belépnek az ajtón. Időnként kisegíti őt a főnök öccse, Deák Attila. Szükség is van erre, hiszen reggel 8-tól éjfélig tart nyitva a hely.
A törzsvendég
Seffer István mindennap itt van, ami azért is érdekes, mert az utca túloldalán található borozóban dolgozik. Ott délben végez, és már jön is át. „Feri régi haver, már az apjával is kisfröccsös kapcsolatban voltam, hat évig én is itt dolgoztam.” Meccset sohasem néz itt, csakis otthon, mert nem szereti, ha mások beledumálnak.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. márciusi lapszámában.)
