10
A 2003-2004-es Arsenal
Talán túlságosan is arra koncentrált a Thierry Henry fémjelezte csapat, hogy meglegyen a veretlen bajnoki elsőség a Premier League-ben. A végzet ráadásul a városi rivális Chelsea képében jött el, amelyet az idényben háromszor felülmúltak az Ágyúsok. Már a csoportkör is nehéz volt, hiszen az Inter 3-0-ra nyert a Highburyben, és az Arsenal kikapott a Dinamo Kijevtől, a Lokomotiv Moszkvával pedig döntetlent játszott. Ám a San Siróban 5-1-gyel vágtak vissza az Internek. A nyolcaddöntőben a Celta Vigót 5-2-vel búcsúztatták Wengerék, és aztán jött a Chelsea a negyeddöntőben. A Stamford Bridge-en elért 1-1 után az Arsenal otthonában nyert 2-1-re a kék londoni csapat. Wayne Bridge a 87. percben szerezte a továbbjutásról döntő gólt.
9
A 2004-2005-ös Chelsea
José Mourinho hatása a Chelsea-ra azonnali és jelentős volt. A portugál egyre növekvő hírnévre tett szert, miután az előző évadban a Portóval megnyerte a BL-t. De új csapatával nem tudta ezt megismételni. A Kékek 95 bajnoki pontja rekordot jelentett, és még több csúcsot is megdöntöttek a PL-ben: övék lett a legkevesebb kapott gól (15), a legtöbb győzelem (29), a legtöbb idegenbeli győzelem (15) és a legtöbb kapott gól nélküli meccs (25) egy idényen belül. A dolgok ígéretesen kezdődtek Európában is, a Chelsea a PSG-t, a CSZKA Moszkvát és a Portót könnyedén megelőzte a csoportban. Ekkor jött a Ronaldinho-féle Barcelona – de ezt az akadályt még vették a londoniak, összesítésben 5-4-gyel jutva a nyolc közé. A negyeddöntőben újabb thriller jött a Bayern ellen, de a 6-5-ös összesítés megint a Chelsea-nek kedvezett. Viszont az elődöntőben a Liverpool és Luis García „fantomgólja” ellen már nem volt orvosság. A FourFourTwo magazinban tavaly Garcia elmondta, hogy Mourinho még mindig nem felejtette el az ellentmondásos ítéletet, hiszen a felvételek sem igazolják, hogy a labdája átment volna a gólvonalon. „A helyében én is úgy érezném, hogy nem volt gól” – volt együtt érző a spanyol.
8
Az 1996 és 1999 közötti Juventus
Könnyű belátni, hogy a Juventus-szurkolók miért hergelhetők fel azzal, ha felemlegetjük nekik a BL-döntőket. Ez a csapatuk kétszer jutott el egészen a döntőig remek futballal – és mindkétszer veszített. Ez még úgy is fájó, hogy előtte (1996) megnyerte a BL-t a zebracsapat. Hiszen akkoriban a Serie A volt a világ első számú bajnoksága, és az olasz bajnoktól a minimális elvárás volt csak a BL-döntőbe jutás. 1997-ben a Borussia Dortmund sokkolta a müncheni fináléban a Zinedine Zidane, Christian Vieri és Didier Deschamps nevével fémjelzett csapatot. Marcello Lippi együttese 1998-ban Amszterdamban a Real Madridtól kapott ki 1-0-ra Predrag Mijatovics góljával. Majd egy évvel később már a döntő sem jött össze, mert az elődöntőben hiába értek el az olaszok jó 1-1-et a Man. United otthonában, és hiába vezettek a visszavágón 2-0-ra két Filippo Inzaghi-góllal, végül 3-2-re kikaptak. Kérdés: Cristiano segít végre megtörni az átkot?
7
A 2014 és 2016 közötti Atlético Madrid
Diego Simeone forradalmasította az Atleticót 2011-es érkezése után. A spanyol bajnoki címre 1996 óta áhítozó együttest 2014-ben visszavezette a csúcsra. A csapat a teljesítményére a koronát is feltehette volna a lisszaboni BL-döntőben, ahol a Real Madrid várt rá. Az utolsó percig vezetett is az Atlético, ám a Real egyenlített, majd a hosszabbításban demoralizáló módon újabb három gólt szerzett. Simeone két évvel később bizonyította, hogy a döntőbe jutás nem volt véletlen, és megint odakormányozta csapatát – viszont a Real Madrid a milánói San Siróban is nagy falatnak bizonyult: 1-1 után tizenegyesekkel megint a „királyiak” nyertek. Az Atlético idén megnyerte az Európa-ligát, de Simeone még mindig nem adta fel a BL-álmot.
6
Az 1999 és 2001 közötti Valencia
Hector Cuper esélytelennek tartott csapata egymás után kétszer jutott BL-döntőbe. Az 1999-2000-es sorozatban kiütötte a dúsgazdag Laziót, majd eltakarította az útból a hazai rivális Barcelonát is. Mindkét döntőhöz a Mestallában mutatott kiváló teljesítmény kellett, de a semleges pályán, Párizsban vívott döntőben a Real Madrid már sokkal jobb volt (0-3). Gaizka Mendieta csapatkapitány egy évvel később is megtehette volna az utolsó lépést is, ám az Arsenal és Leeds United kiütése után a Bayern ellen is elbukta a finálét. Pedig már az első percben vezettek a spanyolok, de Stefan Effenberg kiegyenlített büntetőből, tizenegyesekkel pedig aztán a németek győztek. De hogy jusson öröm is: a következő évben – már Rafa Benítezzel – megnyerték a La Ligát.
5
Az 1998-99-es Inter
Bár az Inter történelmi riválisa, a Juventus uralta Európát a 90-es évek közepén, a milánói kék-feketék sokkal többet elérhettek volna, mint amit végül tényleg elértek. Elvégre náluk játszott a korszak legjobbja, a brazil fenomén, Ronaldo. A későbbi világbajnok csatár az 1997-98-as idényben lenyűgöző módon 34 gólt szerzett, de csapata csak második lett a Serie A-ban, míg megnyerte az UEFA-kupát. A Bajnokok Ligája volt Gigi Simoni vezetőedző számára logikusan a következő lépés, de a dolgok hamarosan katasztrófafilmre emlékeztettek. A klub négy edzőt használt el a következő szezonban: Simonit Mircea Lucescu, Luciano Castellini és végül Roy Hodgson követte. A reflektorfény Ronaldóra irányult, akit a sérülései akadályoztattak, és csak 19 bajnoki mérkőzésen szerepelhetett. A létszámbővítés révén viszont története során először az Inter is indulhatott Európa legjobb sorozatában, és a csoportban a címvédő Real Madridot is legyőzte 3-1-re. De Dwight Yorke duplájával a Manchester Unitet legyőzte a negyeddöntő első meccsén, és az Inter csak 1-1-et ért el a visszavágón, így idő előtt búcsúzott. Pedig Ronaldón kívül ott volt még Roberto Baggio, Javier Zanetti, Diego Simeone és a fiatal Andrea Pirlo is a csapatban.
4
A 2013-as Dortmund
Mielőtt Jürgen Klopp a városba költözött, az 1997-es Bajnokok Ligája-győztes csapat volt Dortmund büszkesége. Azonban a laza edző visszahozta a klubot a kontinentális futball csúcsközelébe a „gegenpressing” játékstílus révén. A 2013-as döntőbe jutás sokkal nagyobb meglepetés volt, mint a ’97-es győzelem. A Manchester City, az Ajax és a Real Madrid révén kemény csoportriválisokat kapott a BvB, de állta a sarat. A nyolcaddöntőben a Sahtar Doneck következett, majd az örökre emlékezetes párharc a Málaga ellen: az utolsó pillanatokban szerzett két gólt a Dortmund, így jutott tovább. Az elődöntő első meccséről pedig 4-1-gyel küldte haza a Real Madridot – Robert Lewandowski érte el mind a négy gólt. De a Wembleyben a döntőben a Bayern jobbnak bizonyult, és nyert 2-1-re – majd elvitte Mario Götzét, később pedig Lewandowskit is.
3
Az 1993 és 1996 közötti Barcelona
A Bajnokok Ligája hajnalán láthattuk az egyik legnagyobb varázslatot: Johan Cruyff Barcelonáját, a „Dream Team”-et. A legendás holland játékosból lett zseniális edző 1992-ben megnyerte a BEK-et a katalánokkal, de ismételni már nem tudott, hiába nyert zsinórban négy bajnoki címet is. De ez a csapat sokkal többet adott a világnak a trófeáknál: a La Masíát, Pep Guardiolát, a későbbi tiki-taka alapjait. Romário, Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman fémjelezte akkoriban a csapatot. Az 1994-es athéni döntőben (0-4 Fabio Capello Milanja ellen) azonban összeroppant ez a fantasztikus együttes.
2
A jelenlegi Juventus
Torinóban négy év alatt Massimiliano Allegri a Juventust nyerő gépezetté változtatta. Az Antonio Conte által lefektetett alapokra építve a Juve nem csak odahaza egyeduralkodó, de egyre rangosabb csapat Európában is. De az egyik fő cél még mindig elérhetetlen. A Juvét tavaly a 91 pontjával rekordot állító Napoli sem tudta megállítani a bajnokságban – de a BL-győzelemre már 23 éve vár a csapat. Az Allegri-érában két döntőbe jutott el a csapat, de 2015-ben a Barcelona, 2017-ben a Real Madrid verte meg. Az „Öreg Hölgy” mindkét csapata győztes karakterekből állt pedig: az elsőben Andrea Pirlo, Paul Pogba és Carlos Tévez játszott; a másodikban pedig Andrea Barzagli, Leonardo Bonucci és Giorgio Chiellini alkotta a nagyszerű BBC-védelmet, amelyet Paulo Dybala, Gonzalo Higuain és Mario Mandzukic támogatott meg elöl.
1
Az 1996-os és 1997-es Ajax
Louis van Gaal a 90-es évek közepén vezette vissza az Ajaxot Európa csúcsára, egy nagyon fiatal csapattal téve csodát. Úgy tűnt, hogy együttese „dinasztiává” válhat, mert 1995-ben olyan játékkal nyert BL-t a Milan elleni bécsi döntőben, hogy mindenki a 70-es évek totális futballjának visszatérését látta. A csapat a következő években is remek futballt játszott, mégis visszaesett. 1996-ban ismét döntős volt, de a Juventus ellen alulmaradt tizenegyesekkel (pedig Edgar Davids, Edwin van der Sar, Patrick Kluivert és a De Boer ikrek még ott voltak), majd 1997-ben a torinóiak már az elődöntőben kiütötték (6-2-es összesítéssel), így idő előtt vége lett a dalnak, majd a Bosman-szabály végleg betett a klubnak.
Forrás: FourFourTwo.com
