Foglalkozása: hangosbemondó, szpíker
Neve: Kristin László Kora: 39*
*A cikk 2015-ben jelent meg!
Hogy lesz valakiből az Újpest és a magyar válogatott hazai mérkőzéseinek helyi műsorközlője?
A családi legendárium szerint tíz hónaposan vitt apukám először Újpest-meccsre, akkor el is dőlt, hogy a sorsom összekötődik a lila-fehérekkel. Egy nap az egykori középiskolai igazgatóm, aki az Újpest utánpótlásában is dolgozott, tudta, hogy sportújságírással, műsorvezetéssel is foglalkozom, és hogy nagy Újpest-drukker vagyok, megkérdezte, hogy volna-e kedvem hangosbemondónak lenni az új stadionban. Naná, hogy volt! Egy Győr elleni meccsen mutatkoztam be 2001 áprilisában, az éppen épülő stadionban földkupacok között álltam egy olyan mikrofonnal, amely folyamatosan be volt kapcsolva, mert technikailag csak így lehetett megoldani. A következő évben az Újpest a feröeri Klaksvíkar Ítróttarfelaggal játszott UEFA-kupa-meccset, rettenetes nevekkel kellett megbirkóznom, de jól csinálhattam, mert a meccsen véletlenül kinn volt Szöllősi György, aki akkor az MLSZ sajtófőnöke volt, és nyomban felkért, hogy legyek szpíker a válogatott mérkőzésein is. Az új Szusza Ferenc Stadion első nemzetek közötti meccsén, Macedónia ellen már az én kezemben volt a mikrofon.
Mi a munkád legélvezetesebb része?
A mai napig szurkolóként élem meg a meccseket, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szólhatok a többi szurkolóhoz. Nagyon fontosnak tartom a nyelvi színvonalat, a jó magyarsággal megfogalmazott mondatokat, sőt szeretek kultúrmissziót is betölteni, elvégre középiskolai tanár vagyok: volt, hogy halottak napjára azt találtuk ki, hogy a gyászszünet alatt egy odaillő verset mondok el. Megrázó élmény volt egy futballstadionban több ezer szurkolónak verset mondani, amit néma csendben hallgattak végig. Ki tudja, a többség mikor hallott verset előtte…
Valami babona vagy védjegy?
Az első meccsem óta ugyanazzal a köszöntéssel indítok: lila-fehér jó estét kívánok! A válogatottnál pedig: jó estét és sok magyar gólt kívánok! Ez lett a védjegyem, amit egyébként valóban le is védettem. Az Újpest-meccseket mindig 2005-ben elhunyt édesapám sáljával a nyakamban dolgozom végig.
Vannak emlékezetes bakik?
Ennyi év alatt óhatatlanul akadt néhány. Rögtön az első meccsemen, gondolom, izgalmamban úgy köszöntöttem a győrieket, hogy üdvözlöm a Vas megyei vendégeket. Egy későbbi meccsen Tokody Tibi két gólt szerzett, én pedig mindkét alkalommal harsogva ünnepeltem Lőw Zsoltot. A kispadnál Lőw és az akkori edző, Kisteleki István a térdüket verdesve röhögtek, miközben Tokody lentről mutogatott felém, és káromkodott.
Gyakran mondják neked, hogy nagyon hasonlít a hangod Hajdú B. Istvánéra?
Állandóan…
Interjú Bodnár Zalán Fotó Kristóf Lajos
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. októberi számában.)
