Foglalkozása: az MTK női csapatának technikai vezetője
Neve: Szentgyörgyi Ákos Kora: 35*
*A cikk 2015-ben jelent meg!
Újságíróként, rádiós és tévés szerkesztőként is ismerünk – és közben az MTK női csapatának technikai vezetője vagy. Hogy is van ez most, melyik következett a másikból?
Újságíróként kezdtem 2000-ben a Nemzeti Sportnál, végigjártam a szamárlétrát, aztán a rádiózás felé vettem az irányt, dolgoztam a Budapest Rádió 88.1-nél, aztán a Pont FM-nél, majd a Roxy Rádiónál – sajnos mindegyik tönkrement. Áttértem a televíziózásra, voltam rövid ideig a Sportklubnál, és az RTL Klubon is szerkesztettem reggeli műsort. Miután a sportnapilaptól eljöttem, 2002-től az MTK sajtófelelőse voltam, akkor szerettem bele a női futballba, 2003 óta vagyok „másodállásban” a női csapatnál, egyébként főállásban internetes, fotós és egyéb sajtófeladatokat vállalok.
Hogy történt a szerelembe esés?
Első látásra. Épp véget ért egy edzése a férficsapatnak a Salgótarjáni úti edzőpályán, utána következett egy női meccs, és teljesen magával ragadott. Elkezdtem járni a mérkőzéseikre, fotóztam, tudósítottam. Ez nem csak románc, azóta is tart.
Mi a munkád legélvezetesebb része?
Hogy benne élhetek a futballban. Aki megérzi egyszer az öltözők illatát, annak nem kell ezt magyarázni. A női fociban pedig megtaláltam azt, amit a férfi futballban már hiába keresek, legfeljebb a gyerekeknél lelhető fel. Amatőr keretek között zajlik, tényleg a játék öröméről szól.
Férficsapat kispadjára nem is ülnél le?
Az MTK junior együttesénél is voltam egy ideig technikai vezető, Teodoru Vaszilisz volt az edző, Lencse Laciék játszottak, olyan közegben szívesen dolgoznék újra. De a felnőtt férfi foci morálját már kevésbé szeretem. Ami azt illeti, egyszer ültem a felnőttcsapat kispadján is, egy kupameccsen, amikor Schneider Sándor technikai vezető valamiért nem ért rá.
Hogyan kell jól végezni ezt a feladatot?
Ennek a munkakörnek annak idején intéző volt a neve, és ha már MTK: Bakos Antal, a legendás Blumi bácsi volt ebben a szakmában az etalon. Aki egy kicsit is ismerős a labdarúgás világában, az boldogul. Papír még nem kell hozzá, mint a férfiaknál, ahhoz most nem volna időm, hogy három egyetemet követően egy újabb iskolát elvégezzek.
És meddig lehet?
Jó kérdés. Nem tervezek úgy megöregedni, hogy a vizet hordom a lányok után, meg az igazolásaikat rendezgetem. Most azonban még nagyon élvezem, csak a jelennek élek.
Legszebb emlékek?
Minden bajnoki aranyéremre csodás visszagondolni, és persze minden BL-meccsre. Különösen az Everton elleni itthoni, nulla-nullás meccsre 2010-ből, amikor tele volt a Hungária körúti stadion egy női meccsen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. decemberi számában.)
