Foglalkozása: az MLSZ-főtitkár asszisztense
Neve: Ács Istvánné, Judit
A 6:3 évében született, és Mexikó esztendejében kezdett az MLSZ-nek dolgozni Ács Istvánné, a futballberkekben általánosan Jutkaként ismert titkárnő, aki egy sor MLSZ-elnök közvetlen munkatársa volt. Több mint harminc éve dolgozik a szövetségnek, most Vági Márton főtitkár asszisztense. Grosics Gyula egyszer azt mondta róla, „Judit nélkül nem is működne az MLSZ”. Volt, hogy átigazolási pecsétért ment be szombaton a szövetség irodájába, hogy egy játékos vasárnap pályára léphessen, máskor útlevelet vitt a reptérre, nehogy egy futballista lemaradjon a gépről.
Ácsné esti tagozaton végezte a középiskolát, és tanult meg gyors- és gépírni is, miközben 15 éves kora óta dolgozott a Csepel Vas- és Fémművek alkalmazásában titkárnőként. Itt talált rá a futball is, hiszen miután férje és apósa is nagy drukker volt, a fémműveknél Jutkát kérték meg, hogy hétvégenként segítsen a Csepel SC bajnoki meccsein. Ma úgy mondanánk, a VIP-páholy háziasszonya volt a Béke téren. Egy legendás helyi sportvezető, Koltai István (a Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmjében állított neki emléket a fia, Koltai Róbert) szólt neki, hogy az MLSZ-ben titkárnőt keresnek…
1986 szeptembere volt, néhány hónappal az irapuatói katasztrófa, a szovjetektől elszenvedett 6–0 után. A tízperces meghallgatáson Páncsics Miklós főtitkár volt jelen, és gyorsírásból kellett vizsgáznia a kandidálóknak. A meghallgatás végeztével nem túl biztató hangon azt mondták az álmai állásáról ábrándozó Juditnak, hogy majd értesítik, és ő bele is törődött, hogy ebből valószínűleg nem lesz semmi.
„Legnagyobb meglepetésemre már aznap este hívtak, hogy megkaptam az állást, és másnap kezdenem kell…”
A távozó Szepesi György helyét az új elnök, Somogyi Jenő vette át. Hamarosan behívatta az új titkárnőt, és szigorúan kérdőre vonta, ugyan mondjon már el ezt-azt a kollégák magánéletéről. Ácsné megtagadta a beszámolót, mire Somogyi ráförmedt: „Ez az utolsó szava?!” De a titkárnő nem fecsegett ki olyasmit, amit nem ildomos, ahogyan hivatásához illik, és az MLSZ-elnök néhány hónap múlva közölte vele: „Kislány, ha akkor bármit mondott volna nekem a többiekről, már nem dolgozna itt”. De Jutka diszkrét volt, mint később oly sokszor, pedig látott pár különös fordulatot a szövetség életében. Tíz elnököt, tizennégy főtitkárt szolgált, a folyton költöző MLSZ összesen öt székhelyén, az egyetlen ember, aki az elmúlt három évtizedben minden hazai válogatott meccsen és minden MLSZ-elnökségi ülésen ott volt. 1986 óta ugyanis megszakítás nélkül ő vezeti a vezetőségi ülések jegyzőkönyveit. Minden titkot látott, hallott. Egyetlen egyszer egy elnökségi tag azzal vádolta, hogy meghamisította a jegyzőkönyvet, és botrányt kavart ellene. A vád hallatán Ács Istvánné órákig zokogott, majd eszébe jutott, hogy még nem törölte le az ülés hangfelvételét, és bebizonyította akkori elnökének: szóról szóra az elhangzottakat gépelte le. A vádoló elnökségi tag az igazsággal szembesülve csak ennyit mondott: jó, nem azt mondtam, de arra gondoltam…
Ács Istvánné legszebb emléke a 3–1-es győzelemmel végződő magyar–olasz meccs a Puskás-stadionban, a legfelemelőbb pillanat, hogy egyik szervezője lehetett Puskás Ferenc hetvenedik születésnapi ünnepségének, amelyet a Kongresszusi Központban rendeztek. Öcsi bácsi feleségével annak haláláig tartotta a kapcsolatot, már akkor barátok lettek, amikor Puskásék még külföldről hívták az MLSZ-t ilyen-olyan ügyekben. „Talán hihetetlen, de minden volt elnökkel, sőt minden korábbi munkatársammal jó viszonyban vagyok, és kellemetlen hallgatnom, amikor szidják egyik vagy másik korábbi kollégámat. Engem sohasem érdekelt, hogy valaki milyen pártállású, vagy melyik volt elnökkel van haragban.”
A fociról persze hivatalosan sohasem kérdezik a titkárnő véleményét, pedig ennyi meccs, ennyi elnökségi ülés után alighanem sok tapasztalatot gyűjtött. „A spanyol foci a kedvencem. Itthon szerintem a jó, erős klubcsapatok hiányoznak, ha nincs honnan válogatni, egyik edző sem tud csodát tenni, néha kifejezetten sajnálom a szövetségi kapitányokat, hogy milyen szűkösek a lehetőségeik.” Velük, a volt kapitányokkal is szívélyes a kapcsolata az MLSZ örökös titkárnőjének (akit Berzi Sándor alelnök egyszer az MLSZ mindenésének nevezett, kollégái pedig a háta mögött néha „elnökhelyettesnek” hívnak), talán egyedül Lothar Matthäus az, akivel a köszönésen túl sohasem beszélgettek. De például Jenei Imre a mai napig felhívja néha, mint mondja, igazi, kedves úriember a Nagyváradon élő sikeredző.
Na, és a szurkolók… Azelőtt leveleket írtak, és a vonalas telefonon bombarobbantással fenyegetőztek egy-egy meccs után. Manapság az e-mailek özöne a jellemző egy-egy válogatott mérkőzés másnapján, igaz, olyan is volt, aki jóindulatú leveleket írt hetente Nagykanizsáról, meg olyan is, aki saját szerzeményeket, szurkolói dalokat énekelt egy kazettára. A számítógép és a mobiltelefon megjelenésével megváltozott a titkárnő munkája, de a legfontosabb jegyzőkönyveket még mindig papíron tárolják. Amikor viszont egy családi nyaraláson Jutka mobilja egy délelőttön 47-szer csörgött, szerettei kikapcsoltatták vele a telefont. Ács Istvánné szereti a focit, de ha vasárnap szaunázni megy, egyetlen tapogatódzó kérdésre, az MLSZ belügyeit firtató piszkálódásra sem hajlandó reagálni. Próbálja nem hazavinni a munkát…
Az MLSZ örökös titkárnője, bár néhány korábbi elnök idején olyan stresszben dolgozott, hogy az orvos el akarta tiltani a munkától, csak akkor szeretne nyugdíjba menni, ha végre újra világbajnokságon szerepel a magyar válogatott. Mint belépése előtt közvetlenül, 1986 nyarán…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. augusztusi számában, ahol szükséges volt, frissítettük!)