„…Veled az úton”

A film, ami segít elhinni, hogy a Videoton nagy menetelése tényleg megtörtént.

 

Feri bácsi, a sikerkovács

 

Nincs ma olyan, húszévesnél fiatalabb ember Magyarországon, aki bizonyíték nélkül elhiszi, hogy 1985-ben európai kupadöntőt játszott egy magyar futballcsapat. Olyan meg pláne nincs, aki még azt is bevenné, hogy a döntőben, a visszavágón a Real Madridot megverte a Bernabéu-stadionban ez a magyar együttes. Mielőtt a hitetlenek rágugliznának a dologra, javaslunk egy jobb megoldást: Az utolsó kupadöntő című dokumentumfilmet, amely átélhetően és szenvedélyesen tárja elénk a mesebeli történetet, a Videoton nagy menetelését az UEFA-kupa fináléjáig.
Zámborszki Ákos rendező alkotásában minden gól, minden fontos pillanat megelevenedik a képkockákon az emlékezetes sorozatból. Az, ami a pályán történt, és sok minden abból is, ami azon kívül. És persze – a jó dokumentumfilmek alapkövetelményének megfelelve – a történeten túl remek korrajzként is szolgál (persze, aki eddig nem hitte el, hogy harminc éve magyar csapat játszott európai kupadöntőt, most azzal is szembesülhet, hogy akkor még vezetékes telefonjuk sem volt a játékosoknak, vagy hogy a Manchester United elleni idegenbeli meccset nem tudta közvetíteni a televízió).

Zseniális ötlet a nyitány: régi Videoton tv-készüléken elevenednek meg 1984 legfontosabb eseményei Ronald Reagentől a Los Angeles-i olimpia lemondásán át a Dolly Roll koncertjéig. De a dramaturgiai csúcsponton Májer Lajos gólja jelenik meg, amellyel a Real Madridot győzte le a székesfehérvári csapat. Zseniális átkötés a jelenbe, hogy az akkori hősök immár Májer sírjánál állnak, és sztoriznak, anekdotáznak „Matyiról”. Ő már elment abból a csapatból, 1998-ban elütötte egy autó.
Ám a hagyományos vonalvezetésű történetekért rajongók sem szomorkodhatnak, mert azt követően már tényleg a kronológia ősi szigora szerint haladnak a cselekmények. Az akadályok, amelyeken átugrott a Vidi, még ma is az őszinte áhítat hangjait csalják elő belőlünk: Dukla Praha, Paris Saint-Germain, Partizan Belgrád, Manchester United, Zeljeznicar. Aki azt gondolja, hogy akkoriban a csehszlovák vagy jugoszláv csapatokat egy legyintéssel el lehetett intézni, nagyot téved. Csakúgy, mint az, aki ugyanezt véli az olajos arabok előtti PSG-ről és a Ferguson előtti Manchester Unitedról. Racionálisan megmagyarázhatatlan és megismételhetetlen hőstett volt ez a székesfehérváriaktól, kár is ragozni. Ők maguk sem igazán tudják megmagyarázni, pedig mind szót kapnak vissza-
visszatérően.

Jó, hogy a film elvisz azokra a helyekre, amelyeket útjuk során érintettek. Forog a kamera Prágában, Szarajevóban, Madridban, mindenhol akad emlékező, aki ugyanúgy nem felejti el azt a Videotont, mint mi, noha sehol sem elsősorban az ellenfelek emlékét szokás ápolgatni. Madridban például Emilio Butraguenót szólaltatja meg a szerkesztő-riporter, Azurák Csaba. A „Keselyű” sok nagy meccset játszott pályafutása során, de arra ő is emlékszik, hogyan tapsolta meg a Bernabéu népe a döntő erkölcsi győztesét, a szívvel-lélekkel játszó magyar csapatot.
Szép a mese, mert igaz. Annak is el kell hinnie, aki semmit nem hisz el addig, amíg nem osztja meg valaki a Facebookon. Amire legközelebb megtörténik hasonló, lehet, hogy már DVD sem lesz, Facebook sem lesz, univerzum sem…

Bodnár Zalán

Az utolsó kupadöntő – A Videoton 1984–85-ös UEFA-kupa-menetelése a döntőig
Magyar dokumentumfilm, 73 perc, 2015
Rendezte: Zámborszki Ákos
Operatőr: Töttös Márk, Ádok Róbert
Szerkesztő-riporter: Azurák Csaba
Osztályzat: •••••

A legjobb szövegek

Kovács Ferenc vezetőedző: „A Partizan elleni meccs előtt éreztem, hogy nagyon nagy feszültség van a csapatban.”
Szabó József: „Feri bácsi látta, hogy be vagyunk stresszelve, és mondta a buszsofőrünknek, mert ő volt a videofelelős, a buszra fel volt téve ugyanis egy videó, néha néztünk ilyen rambós filmeket, valami ilyen harcászati filmeket, tehát ilyen dzsungelfilmeket, de ekkor azt mondta: Viktor, tedd be azt a kazettát!”
Disztl Péter: „Berakott egy pornófilmet, óriási volt az öreg! Azt néztük húsz percig körülbelül.”
Kovács: „Nem tudom, hogy más meg merte volna ezt csinálni.”
Szabó: „Meccs előtt két órával pornófilm… Azt mondta, nézzetek belőle öt percet, kapcsoljátok ki magatokat.”
Kovács: „A hasukat fogták nevettükben, olyan jelenetek voltak – de erre nem kívánok részletében kitérni. Amikor befejeztük, és mentünk ki a pályára, mindenkinél ez volt a téma. Magamban azt mondtam: Feri, ezt a csatát megnyerted!”
Disztl: „Sétáltunk, a Feri mellett mentem épp, és ahogy összenéztünk, szinte egyszerre mondtuk: ezeket ma nagyon megverjük! Hihetetlen volt az az önbizalom, amit kiváltott belőlünk.”
(A Videoton 5–0-ra nyerte meg a meccset – a szerk.)

Azurák Csaba (Székesfehérvár, 1976. július 3.–)
Riporter, műsorvezető. Székesfehérvári születésűként, a Videoton igazolt ifjúsági labdarúgójaként, majd kosárlabdázójaként a szívügye volt a Vidi diadalútját bemutató dokumentumfilm elkészítése, amelyet ötletgazdaként és szerkesztő-riporterként jegyez. 1998-ban végzett a Kodolányi János Főiskolán, angol–kommunikáció szakon. A főiskola utolsó évében már szerződése volt a Magyar Rádióval. Ezután elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem politikai szakértő szakát is. A TV2 Napló című műsorának riportere, majd műsorvezetője lett, és volt hírigazgatója is a csatornának. 2009 decemberétől a Tények című hírműsor műsorvezetője volt idén márciusig, most egy új, esti háttérműsor kialakításán dolgozik.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. májusi számában.)

Szólj hozzá!

Hozzászólások