Szöveg Kovács Gergely
Az FFT kultúrlap! Kételkedsz? Olvasd rendszeresen kritikáinkat, recenzióinkat a műalkotásokról, amelyekben egy a közös: a foci.
Az ember, amióta ember, keresi azt a kulcsot, ami újabb és újabb ajtókat nyit meg számára a tökéletesedés irányába, és miközben ezeket az ajtókat nyitogatja, mind több szellemi és fizikai erőt generál, hogy a végén már maga által sem érthető módon a legádázabb nehézségeket is leküzdje, és hősként érjen célba. Ilyen értelemben az Odüsszeia újra meg újra megszületik egyes emberekben, közösségekben, ha kell, focicsapatokban is. 1979-ben brutális polgárháború kezdődött Salvadorban, az utcán 12 éven át életveszély volt közlekedni, amolyan szokványos latin-amerikai történet ez. A reményüket vesztett emberek számára megváltóként (az ország neve is ezt jelenti) érkezett a szalmaszál, amibe belekapaszkodhattak: a CONCACAF-zóna selejtezői során az ország válogatottja – aminek meccseit a háborúzó felek egyaránt látogatták – teljesen
valószínűtlenül megverte Mexikót, és története során másodszor kijutott a világbajnokságra. Az 1982-es, spanyolországi tornán megszerezte eddigi első és egyben utolsó vb-gólját, de kapott mellé tízet, épp Magyarországtól. Az eseményeket dokumentumfilmben dolgozták fel, amit a DocuArt Filmművészeti Központban vetítettek, az esemény vendége volt a vágó, Andrés Porras. (A film bejelentkezés után bármikor megtekinthető a Ráday utcai intézményben.) A film a legtradicionálisabb struktúrából építkezik, megszólaltatják benne a résztvevőket, részleteket vágnak be a polgárháborúról, illetve a selejtezőkből és a világbajnokságról. Ami számunkra különösen érdekes lehet, hogy nyilatkozik Törőcsik András, Martos Győző és Szentes Lázár is. Tehát Salvador kijutott a világbajnokságra, és kezdetét vette a nehézségekkel tarkított kaland, amely után a hazatérés kicsit másképp alakult, mint Ithakában.
Hiába a dicső eredmény, a játékosokat 1982 januárjától nem fi zették ki, és csak júniusban kaptak pénzt, akkor is a vb szervező bizottságától, nehogy lemondják a részvételt. A Salvadori Labdarúgó-szövetség több vezetője inkább a feleségét vitte magával, így végül a 22 tagúra engedélyezett keretből húsz labdarúgó ült fel a repülőre, hogy öt átszállással, két és fél nap alatt Madridba érkezzen. Kiderült, hogy a szervezők Mexikóra számítottak, így az őket váró buszt ugyan még gyorsan átfestették zöld-fehérről kék-fehérre, de az ország nevét már nem volt idő ráfújni. Az egyik legnépszerűbb spanyol magazin címlapján gerillákkal összemontírozva jelent meg a csapat képe. Szállást egy útszéli motelban kaptak, ahol reggel az agyaggalamblövészek gyakorlatozásának zajára ébredtek. Egy garnitúra mezt vihettek csak magukkal, ezért megbeszélték, hogy a meccsek után nem cserélnek.
Ilyen körülmények között Odüszszeusz is csak a leleményességére támaszkodhatott, ők sem tettek másképp: fejben lejátszották a csoportmeccseket, és – szigorúan a fantázia világában – tisztes vereséget szenvedtek Argentínától, döntetlent játszottak Belgium ellen, és megverték Magyarországot, amiről még nem is hallottak. A valóságban 10–1-re kaptak ki az első meccsükön Magyarországtól, ez a vb-k történetének eddigi legsúlyosabb veresége. A film szereplői – a csapat megszólaltatott tagjai – kellő humorral mesélnek az eseményekről, többen is elmondják, hogy amikor Luis Baltazar Ramírez Zapata belőtte az ország eddigi egyetlen vb-gólját, és 5–1-re módosult az eredmény, komolyan azt hitték, a meccs megfordítható. A továbbiakban 1–0-s vereség következett Belgiumtól, 2–0-s Argentínától, azaz konszolidálódott a helyzet.
A hazatérés is szörnyűre sikeredett: a dühös tömeg rájuk rontott, később is folyamatosan zaklatták őket, a felelősnek kikiáltott kapus, Ricardo Guevara Mora autójára rálőttek, házát kővel dobálták meg. Ennek ellenére, ahogy a hátvéd, Francisco Osorto fogalmaz a fi lm végén, akkor sem cserélné el az élményt, ha Miss Universe-zel és öt másik nővel élhetne egy lakatlan szigeten. Na, ez már végképp az Odüsszeia!
The Story of a Goal (spanyolul, angol felirattal)
Kolumbiai dokumentumfilm
Megtekinthető a DocuArt videokönyvtárában
Rendezte: Carlos Moreno
Osztályzat: •••••
CARLOS MORENO (1968–)
Kolumbiában született, szerkesztőként és rendezőként dolgozott hazájában, Közép- és Dél-Amerikában, illetve Spanyolországban. Az ő munkája a Férfi ak a szőkéket szeretik című vígjátéksorozat a Sony Entertainment megbízásából. További fontosabb munkái: A nyomozó testvérpáros (argentin akciófi lm-sorozat), Időtlen szerelem (mexikói drámasorozat), Hullahalom (kolumbiai filmdráma).
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. augusztusi lapszámában.)
