Film: Amikor Dr. Who és egy valódi gazfickó diktált az Old Traffordon

 

 

Mi a probléma a futballtémájú filmek­kel? Maga a futball. Michael Sheen fenséges kivételétől, Az elátkozott Leeds Unitedtól eltekintve túl sok ilyen témájú történetet rontottak már el a művészek, akik képtelenek passzolni, cselezni, lőni vagy védeni.

„Minden színész büszke rá, hogy tud lovagolni, akcentussal beszélni és focizni” – mondja James Strong rendező enyhe grimasszal az arcán. A forgatás a végéhez közeledik Ilfordban, lassan elkészül a BBC2 szá­mára az új, 90 perces United-dráma. A film 1956-tól az 1957–1958-as idényig fókuszál a csapatra, beleértve a müncheni légi katasztrófát is.
A forgatókönyv írója, Chris Chibnall, a producerek, Julia Stannard és Strong öt évet töltött el azzal, hogy visszaem­lékezéseket, cikkeket olvasott a témá­ban, illetve a szerencsétlenség futottak túlélőivel, Harry Gregg-gel, Albert Scanlonnal és Kenny Morgansszel beszélgetett. Hogy megússzák a nézők visszafojtott nevetését, nagyon komo­lyan vették a focijeleneteket is.

A történetnek akkora az ereje, hogy a kiválasztott színészek belevetették magukat a lehetőségbe, annak elle­nére, hogy a film költségvetése ala­csony. Dougray Scott (Mission Impossible 2., Született feleségek) tökéletes Matt Busby szerepében.
„Valódi álomszerep – mondja a Hibernian FC szurkolója. – Gyerekkorom óta nézem a futballt, játszani is szoktam, apám pedig labdarúgó volt, és hasonló közegből származom, mint Busby.”

David Tennant alakítja Busby asszisz­tensének, Jimmy Murphynek a szerepét, ő maga egy eddig meg nem énekelt United-hős volt az 1950-es és 1960-as években. „Sohasem hallottam Jimmy Murphyről, és ez sokkoló” – ismeri be Tennant.
Az edző azokban a legsötétebb órák­ban is tartotta a lelket a csapatban, amikor Busby megsérült a balesetben. „Eddig meg nem énekelt hős ő – foly­tatja Tennant, aki sok időt töltött azzal, hogy Murphy fiaival beszélgetett. – Ha nem úgy cselekszik, ahogy cselekedett, nem valószínű, hogy a klub túlélte volna a történteket. Olyan szituációban találta magát, amilyenben maga sem szerette volna: menedzser lett, és egyedül viselte a felelős­séget azért, hogy a csapat talpon maradjon. Megküzdeni az ilyen­kor felvetődő emberi érzések­kel, nagyon nagy teljesítmény. Így ez a kor­szak róla és Bobby Charltonról szól, aki túlélte a légi katasztrófát, és Jimmy buzdítására újra pályára lépett.”

A korábban Dr. Who-t alakító David magabizto­san szerepelt a pályán. „David első labdaérin­tése szörnyű volt – nevet Jack O’ Conell, aki Bobby Charlton kulcsszerepét alakítja (bal oldali kép). – Viszont kiváló színész, Jimmy Murphy pedig feltámasztotta a Unitedot.” Azzal, hogy azt a Charltont alakítja, aki 18 évesen, 16 hónappal azelőtt kezdett el a Unitedban játszani, hogy 23 társa borzasztó körülmények között meghalt, nagy nyomás nehezedik rá.

„Ha Bobby pozitívan kerül ki ebből a történetből, akkor elvégeztem a munkámat – mondja a húszéves színész, akire a Derby County akadémiája is felfigyelt, mielőtt a művészpályát választotta volna. – Utána már minden kritikát elviselek. A játékosokon kívül az érintett családoktól és a szombatonként meccsekre kijáró emberektől kell elsődlegesen visszaigazolást kapnunk.”

Sam Claflin, aki épp ekkor érkezett vissza a Karib-tenger kalózai legutóbbi részének forgatásáról, hogy a legendás Duncan Edwardsot alakítsa, szintén úgy érzi, ki nem mondott nyo­más nehezedik rájuk.
„Duncan Edwards nagyon különleges figura – magyarázza Claflin, aki a Norwich Akadémia és Norfolk Schools csapatában ját­szott, mielőtt súlyos bokatörést szenvedett. – Amíg az anyag után kutat­tunk, és a forgatókönyvet írtuk, Istenem, az lélegzetelállító volt! Remélem, élethűek leszünk!„

Szöveg Adrian Lobb Fordítás Kovács Gergely

 

Mennyei ajánlat

Az 1958. február 6-i müncheni katasztrófában a Manchester United nyolc futballistája halt meg:
Roger Byrne (28 éves, védő, csapatkapitány), Geoff Bent (25, védő), Eddie Colman (21, középpályás), Duncan Edwards (21, csatár), Mark Jones (24, középhátvéd), David Pegg (22, csatár), Tommy Taylor (26, csatár), Liam „Billy” Whealan (22, csatár).
Kevésen múlott, hogy nem lett magyar áldozata is a müncheni ködnek, mert Kovács Ferenc két évvel korábban hajszál híján a manchesteriek játékosa lett. A Videotont 1985-ben az UEFA-kupa döntőjébe vezető tréner 1956 zivataros őszén az MTK játékosaként egy nyugat-európai túrán vett részt, amely során tizenhat meccset játszott csapatával jórészt német (Köln, Frankfurt, Stuttgart) és angol (Tottenham, Chelsea, Manchester United) együttesek ellen.
„Az Old Traffordon megvertük a Manchester Unitedet, én voltam a mezőny legjobbja, és a meccs után a szállóban izgatottan hívott az edzőnk, Volentik Béla, hogy menjek, mert keresnek az angolok. A Unitedtől jöttek, és szerződést kínáltak, amit én el is fogadtam.
Az MTK egyetlen kikötése az volt, hogy a túra hátralévő meccsein még játsszak. Ebbe is belementek az angolok, sőt még azt is megengedték, hogy az utolsó találkozó után, amelyet Bécsben játszottunk, még hazamenjek, hogy elvigyem, amit vásároltam” – eleveníti fel Kovács Ferenc.
Hazaérve azonban – részben akkori menyasszonya, későbbi felesége kérésére, részben a várható kétéves FIFA-eltiltás miatt – meggondolta magát, és hiába keresték meg újra az angolok (akik mindenre gondolva még hamis útlevelet is intéztek neki), nemet mondott a mesés ajánlatra.
Ha elfogadja, anyagilag és szakmailag óriásit léphetett volna előre, viszont valószínűleg ott lett volna a szerencsétlenül járt gépen. „Ezúttal nagyon jól jártam, hogy amit a Jóisten az egyik kezével adott, a másikkal elvette” – mondta a FourFourTwo-nak a szerencsére ma is kiváló egészségnek örvendő, 77 éves egykori kiváló fedezet.

 

FUTBALLSIKEREK A KÉPERNYŐN

Felejtsd el a pocsék filmeket! Íme, a bizonyíték, hogy a tévéjáték és a labdarúgás nem egymást kizáró fogalmak

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. júliusi számában.)