Nyolc évvel ezelőtti megjelenésekor maga a brand volt a legfőbb vonzerő azok számára, akik már ismerték a trendi, angol futballmagazint, de a lap neve volt az egyik legnagyobb hátrányunk azoknál az olvasóknál, akiknek sehogyan se állt rá a nyelve a FourFourTwora.
Az idősebbek – talán valamilyen rejtélyes beidegződés hatására – rendre FourTwoFournak „fórtufór”-nak mondták a címet, mint akik még leragadtak a ’60-as évek 4–2–4-es játékrendszerénél. Vannak, akik még most is megkérdezik, egyáltalán mit jelent a magazin címe, s ilyenkor elmondjuk, hogy semmi többet, mint a ’90-es években általánosan játszott futballhadrendet, ami így, újságcímként hordoz egy angolosan ironikus jelentéstartalmat is, kissé kifigurázva a bennfentes futballzsargont beszélőket. Voltak, akik egyből levették, hogy miről van szó, s elkezdték magyarul „Négynégykettőnek” hívni a lapot (brrr…), vagy, 442-nek írni, amit aztán mindenki olyan nyelven olvas el, amilyenen akar. Csakhogy a mi lapunk címének a rövidítése inkább FFT.
