A fonal, spárga tud, ugye, elszakadni, egy folyamat megszakadni. Ezzel az igekötővel fejezzük ki azt a nagyon drámai jelenséget is, ami inkább lelki, mint élettani traumát jelöl: megszakad a szíve valakinek. De amikor egyenesen az a valaki „szakad meg”, az már élettani jelenség, szó szerint izomszakadással, belső sérülésekkel, és hogy pontosan mivel, azt egyikünk sem szeretné megtudni. Szerencsére inkább olyankor kerül szóba, amikor nem történik meg, vagy csak majdnem: „nem szakad meg a munkában” vagy – és erre sokszor hallunk példát a futballpályák mellett – „Meg akarod szakítani?”.
Ez utóbbi, szerintünk meglehetősen idétlen futballduma arra a helyzetre vonatkozik, amikor valaki olyan „hosszú” labdával indítja a társát, amit képtelenség elérni, bár az illető társ igyekszik nagyon. Ilyenkor harsan fel a bölcs (tudálékos?) szurkolói intelem: „Ne szakítsd meg!”. És hozzá a költői (szurkolói) kérdés: „Meg akarod szakítani?”. Persze, arra a játékosra, aki „majd’ megszakad a pályán”, vannak további méltató kifejezések, például ezek: „csúszik-mászik a pályán” vagy „felszántja a pályát”.
Mindkettő elég erős kép, és bár – hangsúlyozzuk – dicséretnek számít, ilyenkor kell megjegyezni, hogy a labdarúgópályán nem fontos sem megszakadni, sem csúszni-mászni, de még az ekevasat mélyre nyomni sem: elég lenne jól futballozni.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2022. márciusi számában.)
