Szöveg Veszprémi Linda Grafika Hudi Dániel
Az amerikai major sportokban gyakori jelenség egy csapat átköltöztetése egy másik városba, de ott is óriási feszültségeket szül, 1984-ben a Baltimore Coltsot például az éj leple alatt titokban vitte át a tulajdonosa egy tucatnyi kamionnal Indianapolisba, joggal félve a népharagtól.
Az európai futballban ennek az eljárásnak egyáltalán nincs hagyománya, de a rendszerváltás utáni két évtized magyar futballjában ez az „ámerikás” szokás is szépen gyökeret vert, tovább nyomorítva a magyar labdarúgás még hűséges szurkolóit. A 2003–2004-es NB I-es bajnokságban (akkori nevén: Arany Ászok Ligában) az utolsó, vagyis tizenkettedik helyen végzett a Lombard FC-Haladás, ám a kiírás szerint így is osztályozót játszhatott az NB I B ötödikjével, a Nyíregyházával. A zöld-fehérek idegenben 1–0-ra nyertek, így a visszavágó 1–1-e után Vasban készülhettek az újabb élvonalbeli idényre. Vagyis csak készülhettek volna.
Ám alig indult el a nyári holtszezon, terjedni kezdtek a pletykák, amelyek szerint az akkori tulajdonos, Bíró Péter elköltözteti a klubot. Ez csak azért nem hangzott hihetetlennek, mert a zálogházas és ékszerkereskedő vállalkozó, a Lombard Kézi Zálog Zrt. tulajdonosa két évvel korábban már elkövetett hasonlót: 2002-ben a Tatabányát hagyta ott, úgy került Szombathelyre. Hivatalos mérkőzésen július 17-én, a Rádió Szombathely-kupán (a későbbi Király-kupán) lehetett leírni a Lombard FC-Haladás nevet, 20-án Bíró Péter tényleg átköltöztette a Veszprém megyei Pápára az egyesületet. Pedig 19-én Illés Zoltán klubigazgató még úgy nyilatkozott a Nemzeti Sportnak, hogy nincs tudomása Bíró Péter távozási szándékáról – őt is becsapta a tulajdonos. A játékosokkal kedden 18 órakor közölték, hogy 19 órakor jelenjenek meg Pápán, ott kell tovább futballozniuk.
Ehhez nem sok kedvük volt, tanácstalanok voltak, a szurkolókkal együtt kivonultak a szombathelyi városháza elé, és sok vendégszurkoló mellett velük tartott Király Gábor, a pályáját Szombathelyen kezdő válogatott kapus is. A játékosoknak mindössze három napjuk maradt eldönteni, hol folytatják a pályafutásukat. Többen úgy nyilatkoztak, hogy Pápán semmiképpen.
A nem sokkal azelőtt a Haladáshoz visszatérő 64-szeres válogatott Illés Béla pedig bejelentette a visszavonulását. Bíró Péter a város vezetőségével folytatott reménytelen küzdelemmel indokolta a döntését. Később ezt konkrétabban is kifejtette: Pápa városa 55 millió forinttal volt hajlandó hozzájárulni a klub fenntartásához, Szombathely önkormányzata 80 millióval – de míg a pápaiak tényleg oda is adták a pénzt, a szombathelyiek csak ígérgettek.
„Jól kiszámolta ez a mocsok. Kész tények elé állította a várost” – mondta a városháza előtt elkeseredve az egyik törzsszurkoló a Blikknek. Egy másik pedig már akcióba is lépett volna tehetetlen dühében. „Elmegyünk Pápára, ott leszünk a nyitó meccsen – mondta. – Bíró Péter nem felejti egykönnyen a szombathelyieket. Nem egy világklasszis csapat a Haladás, de a végsőkig kitartunk mellette.” Egyes szurkolók az interneten arra buzdítottak, hogy be kell törni a Szombathely főterén található Lombard zálogház ablakait.
„Az interneten könnyű név nélkül vagdalkozni – szólalt meg néhány nappal később a már pápai klub tulajdonosa. – Én nem közpénzt, hanem a sajátomat tettem a futballba. A különböző fenyegetésekkel nem foglal kozom. Nem bujkálok, és meglátogatom majd a szombathelyi barátaimat, ismerőseimet. Nem fogadok fel egy rakás biztonsági embert sem, nem vagyok államelnök. Ha a szurkolók ott lesznek Pápán, akkor sincs gond, bár inkább a saját csapatukra kéne figyelni. A város vezetői végre tettel bizonyíthatják, mennyire fontos számukra a foci. Amikor idejöttem, százötvenmillióra rúgott az adósság, és folyt a felszámolási eljárás, így másodosztályú csapata sem volt Szombathelynek.”
Azon a különös 2004-es nyáron nem ez volt az egyetlen költözés az NB I-ben. Mielőtt a Haladás átköltözött, épp a Balaton FC-Siófok szerette volna Pápára áttenni a székhelyét. Ám Bíró Péter beelőzött, így a Siófok inkább Diósgyőrbe költözött, mert a DVTK ugyan feljutott volna az első osztályba, de nem kapott NB I-es licencet, így viszont lett csapat Miskolcon, miközben Siófokon megszűnt. Kész vándorcirkusz!
AKKOR KEVESEN HITTÉK VOLNA, DE HOSSZÚ TÁVON MÉGIS A SZOMBATHELYIEK JÁRTAK JÓL
Meglepő módon Szieben Lászlót, a Magyar Labdarúgóliga elnökét nem rázták meg az események. „Elhiszem, hogy furcsa a kialakult helyzet, de én nem látok benne semmi rendkívülit. A tőke a sportban is oda vándorol, ahol érvényesülni tud. A tulajdonosoknak nincs tartozásuk, adottak a működés feltételei, miért ne költözhetnének másik városba? Így nézve a magyar hivatásos futball átalakulási folyamata is természetesnek tekinthető. A mostani helyzetben Miskolc és Pápa jobb feltételeket kínált a profi focit működtető társaságoknak, mint Szombathely és Siófok. Pusztán ennyiről van szó” – fogalmazott cinikusan.
Akkor kevesen hitték volna, de hosszú távon mégis a szombathelyiek jártak jól. A vasi város profi futballt kívánt, így egy héttel a 2004-es nyári átigazolási határidő lejárta előtt, őrült gyors egyeztetések után létrejött a Szombathelyi Haladás, amely gazdasági társaságként a Pápai Egyesített Labdarúgó Club NB I B-s jogán szerepelhetett a magyar másodosztályban. Négy év alatt Dobány Lajos vezetésével felépült a klub, és visszajutott az NB I-be, ahol újoncként rögtön bronzérmet szerzett.
Ezzel szemben Pápán a csapatnak csak tizenegy jó év jutott, 2015-ben megszűnt a klub, tartozásai olyan mértékűre nőttek, hogy nem tudott nevezni a következő idényben egyik osztályba sem. A Lombard cégcsoport bedőlt, Bíró Péter ellen pedig eljárás indult csalás bűntette miatt. A volt futballklub-tulajdonos jogi képviselője társaságában bement a Nemzeti Nyomozó Irodába, és önfeljelentést tett.
A bírósági ügy nemrégiben zárult le, 2019. szeptember 6-án a Fővárosi Törvényszék jogerősen öt év szabadságvesztésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte az üzletembert, mert hazai bankoktól milliárdokat csalt ki hamis aranytömbökkel, amelyeket kölcsönügyletei fedezeteként használt fel, és amelyeket a lakásában, saját kezűleg öntött.
A NEVED NEM MÁS…
Talán nincs olyan futballhőse a százéves szombathelyi labdarúgásnak, akinek a neve annyit szerepelt volna a szurkolói dalokban, mint a közutálat tárgyát képező Bíró Péteré, aki már-már démoni figurája lett a drukkerhadnak. A 2009-es bronzérem megünneplésekor a szombathelyi városháza előtti téren a legnépszerűbb rigmus a „Sz…r Bíró Péter, utálunk, sz…r Bíró Péter!” volt, és egy szurkolói dal is született, amelyet Pápára menet mindig ezerszer ismételve énekeltek el a zöld-fehér drukkerek. Így szólt: „A büntetésed, megkapod végre / Nem lesz a csapat tönkre téve / Utálunk téged, te aljas féreg / A neved nem más: Bíró Péter!” Egy erre vonatkozó újságírói kérdésre Bíró Péter így felelt: „Nem baj, nem akarok én polgármester lenni Szombathelyen”.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. novemberi lapszámában.)
