Telek András nem az olimpiára mondott igent
Aki egyszer gyerekként sportolásra adta a fejét, annak a világ minden táján, minden releváns sportban az a leghőbb vágya, hogy legalább egyszer részt vehessen sportága csúcseseményén, az olimpián. A futballistákra csak részben igaz ez, hiszen a labdarúgásnak 1930 óta saját olimpiája van, a világbajnokság, mindenesetre egy jó ideig Telek András, a Ferencváros kiváló és közönségkedvenc söprögetője is azt hangoztatta úton-útfélen, hogy mennyire szeretne ott lenni Atlantában a csapattal. A Nemzeti Sport 1996. május 30-i számában a következők olvashatók: „A két együtt töltött nap után azt mondhatom, hogy nagyon jó az a korosztály, sok azonos, jó képességű játékost sikerült összeszedni az olimpiai válogatottnál. Megtiszteltetés bekerülni abba a csapatba. Az első »közös« mérkőzés után az a tapasztalatom, hogy többször kell majd együtt gyakorolnunk az olimpia előtt, bár elég kevés időnk lesz erre. A keddi meccs után Dunai Antallal leültünk négyszemközt beszélni. A kapitány azt mondta, számít rám, de még aludnia kell a döntésre. Én is ezt mondtam, ezt kértem tőle, de természetesen az utolsó szót Dunai mondja majd ki…”
Aztán nem így történt, nem Dunai mondta ki az utolsó szót, hanem Telek. A szövetségi kapitány elküldte neki a meghívót, számított rá, ő azonban kihátrált a lehetőség elől, és lemondta az ötkarikás szereplést.
A korábbi olimpiai arany- és ezüstérmes Dunai Antal által irányított magyar válogatott általános elismerést kivívva, némi meglepetésre jutott ki az atlantai olimpiára, hiszen 1972 óta, tehát huszonnégy év után először sikerült ez a bravúr. Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Portugália díszes társaságában az ötödik európai csapatként. Az olimpia idején 26 éves Telek András természetesen nem volt tagja a kvalifikációt kiharcoló keretnek, az olimpiára azonban mehetett volna, hiszen három túlkoros labdarúgó is nevezhető az ötkarikás játékokra, s Lipcsei Pétert, Nyilas Eleket, Vincze Istvánt, Orosz Ferencet, Hamar Istvánt, valamint Illés Bélát megelőzve az olimpia előtti hetekben épp harmadik bajnoki címét megszerző Telek jött elsőként szóba Dunai Antalnál. Magyarország egyik csoportellenfele, Brazília például Rivaldót, valamint az akkor már felnőtt világbajnok Bebetót és Aldairt utaztatta az Egyesült Államokba – az persze már egy más történet, hogy miért nem a legnagyobb sztárt, Romáriót, de ez legyen az ő bajuk, ezt majd megírja a brazil Veszprémi Linda, ha akarja.
Dunai Antal (a magasban) hiába kérlelte Mancit
Telek tehát készült az olimpiára, játszott a felkészülési mérkőzéseken, és csaknem egy hónappal a torna előtt derült ki, hogy mégsem utazik. Az Új-Magyarország adta közzé a hírt június 19-i számában, miszerint a meglepő megfutamodásnak az az oka, hogy a játékos június végén oltár elé áll, feleségül veszi Herbster Annamáriát, a Ferencváros kosárlabdázóját. És bár az olimpia csaknem egy hónappal az esküvő után, július 19-én kezdődik, a szertartás után az ifjú pár nászútra megy, s így Telek kimarad a felkészülés utolsó, kulcsfontosságú szakaszából. A hírt sem Dunai Antal, sem Telek András nem cáfolta.
A szokatlan és pikáns fordulat persze sok kérdést vet fel. Miért nem lehetett elhalasztani az esküvőt néhány héttel, vagy esetleg korábbra hozni? Az olimpia időpontja évekkel korábban ismert volt már, és egy árnyalatnyival nehezebb elintézni annak az elhalasztását, mint egy lakodalomét (2000-ben Salamon Miklós megtette, hogy először pályára léphessen a válogatottban, pedig csak az utolsó percre cserélte be Bicskei Bertalan Izrael ellen). Egyáltalán: miért kezdte el a felkészülést a Ferencváros játékosa, miért mondta azt, hogy menni akar az olimpiára, ha aztán visszakozott? Kizárt, hogy május utolsó napján – amikor reménykedésének adott hangot, hogy szerepelhet a nagy eseményen – ne tudta volna, hogy alig három hét múlva esküvője lesz, és mézeshetek jönnek azután. Maradhattak volna az olimpia után Atlantában is nászúton, az olimpia alig két hét, a magyar válogatott számára pedig mindössze öt nap lett. Nagyon romantikus nyár végén Georgia állam, az Elfújta a szél is a városban játszódott. Alighanem igaza van Végh Antalnak, amikor élces hangon gúnyolódik Ötkarikás szemmel című könyvében: „Telek mintha sörmeccset mondott volna le valamelyik libalegelőn. Kövérek és soványak között augusztus huszadika tiszteletére. Vagy nősök–nőtlenek mérkőzése. Telek vajon melyik csapatban játszott volna? A fradista középhátvéd ugyanis azért mondta le az olimpiát, mert nősül. Kétségtelen, nősülni kell, ha nem is muszáj. A nősülés nagy szentség. De ezt a szentséges eseményt meg lehet rendezni olimpia előtt is, olimpia után is. Főként egy olyan játékos esetében, aki a labdarúgásból él. Ha nem is a labdarúgásnak.”
Dunai Antal végül egyetlen túlkoros játékost sem vitt magával Atlantába. Magyarország mindhárom csoportellenfelétől kikapott (Nigéria 0–1, Brazília 1–3, Japán 2–3), pont nélkül, utolsó helyen zárta az olimpiai labdarúgó tornát. A felkészülési mérkőzéseket is beleszámítva zsinórban hat vereséget szenvedett. Pedig a brazil-meccsen kiváltképp nagy szükség lett volna Telekre, miután Dragóner megsérült, Sebők Vilmost kiállították, így a japánok elleni nyerhető meccsre nem maradt elég bevethető védő a keretben (a selejtezőkön szereplő Hrutkát és Mátyust ki sem vitte Dunai). Nem tudhatjuk, megbánta-e a döntését Telek, hogy a hetedik szentség kedvéért lemondta pályafutása egyetlen nemzetközi tornáját, ami karrierje csúcspontját jelentette volna.
Különösen annak fényében, hogy régen elvált már Herbster Annamáriától…
Az egyébként nem emiatt az ügy miatt „Mancinak” becézett egykori futballista szerencsére azóta megtalálta a módját, hogyan egyeztesse össze életében a futballt és a nőket: 2005-ben a magyar női labdarúgó válogatott szövetségi edzője lett.
Veszprémi Linda
Kétkarikás játékok
Megkértük a főszereplőket is, hogy 14 év távlatából elevenítsék fel az akkori eseményeket.
„Az olimpiára három túlkoros játékos mehetett, s ezt ki is akartuk használni – mondta Dunai Antal, szövetségi edző. – Bár én nem igazán akartam túlkoros futballistát, mert nem ismertem olyat, aki hasznos lett volna, s úgy gondoltam, inkább játsszanak azok, akik becsületesen kiharcolták a kijutást a nagyon nehéz csoportból, hiszen nem mi voltunk a favoritok. Telek Mancit mégis szerettem volna kivinni, mert rutinos labdarúgó volt. Úgy gondoltam, hogy ő hasznos lehet, annak ellenére, hogy volt egy Dragónerünk, volt egy Sebők Vilink, akik eléggé ügyesek voltak, és jól is játszottak. A stáb úgy döntött, hogy csak Telek Mancit hívjuk be, s őt ki is kértük a Fradiból. A közvélemény meglehetős rosszallással fogadta a történteket, hiszen egy olimpiát kihagyni?! Persze a házasságkötés is nagyon fontos, de el lehet azt halasztani, olimpiát viszont nem lehet halasztani, hiszen azt csak négyévente rendezik, s aki azt kihagyja, lehet, hogy többé már nem lesz lehetősége rá. Köztünk ebből nem volt vita, de a média, a szövetség és a játékos között azért nagy nézeteltérés alakult ki. Úgy végül nem vittem ki senkit, aki túlkoros, nem volt olyan egyéniség, akinek érdemes lett volna helyet szorítani azok helyett, akik kiharcolták a részvételt. Én nem álltam le neki könyörögni, felnőtt ember, maga hozza a döntéseit. Példakép volt játékával és viselkedésével is a Ferencvárosban, s azt hittük, itt is számíthatunk rá. Nem tehettünk mást, tiszteletben kellett tartanunk a döntését.”
Telek András és Herbster Annamária azonban magába zárta mondandóját. Az egykori futballista évekkel ezelőtt beszélt az esetről, akkor azzal „védekezett”, hogy nemcsak az esküvő miatt mondta le a szereplést, hanem azért is, mert nem akarta elvenni a helyet barátjától, Hrutka Jánostól. Ez a magyarázat már csak azért is sántít, mert Hrutka végül nem is lett tagja az olimpiai keretnek. Most lapunk megkeresésére sokat sejtetően csak annyit árult el: „Lehet, hogy rossz döntés volt, lehet, hogy jó döntés, de soha többé nem kívánok ezzel foglalkozni”.
Exfelesége szintén nem akart emlékezni, mondván, hogy már elvált Telektől, s lezárta magában a vele kapcsolatos dolgokat.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. novemberi számában.)
