Szöveg Veszprémi Linda Grafika Matthew Stevens
„Soha ennyi résztvevője nem volt még a május 1-i ünnepségnek” – számolt be nagy betűkkel 1977. május 2-i számának címlapján a Dunántúli Napló. Ám abban az évben a majális mellett egy másik hír is felfért a címlapra – amiként a Népsportban is –, mert olyan rendhagyó eset történt a Pécsi MSC–Vasas Izzó NB II-es mérkőzésen, amilyenre sem azelőtt, sem azóta nem került sor a magyar labdarúgás történetében.
Azon a májusi napon a másodosztály 31. fordulójában a tabella első két helyezettje találkozott: a 45 pontjával listavezető pécsiek a második helyen álló, 40 pontos Izzót fogadták nyolcezer néző előtt. A két csapat kispadján egy testvérpár ült: a hazaiak edzője a Helsinkiben játékosként olimpiai bajnok, az Újpesti Dózsa trénereként pedig kétszeres magyar bajnok Kovács Imre volt, míg a vendégeké két évvel fiatalabb öccse, az ötszörös válogatott Kovács II József. Már ez is igazi kuriózum, hát még az, hogy a testvérpár anno, 1948-ban egy napon mutatkozott be a válogatottban – de nem egyazon mérkőzésen!
Merthogy aznap a magyar A-válogatott két meccset játszott: Imre itthon, a csehszlovákok ellen 2:1-re megnyert találkozón debütált, míg József Tiranában, az albánok elleni összecsapáson (0:0) lépett először pályára címeres mezben.
No, de nem ezek miatt vált a PMSC–Vasas Izzó meccs történelmivé, hanem azért, mert a kor egyik legfelkapottabb játékvezetője, Nagy Béla a 69. percben váratlanul, se szó, se beszéd, lefújta a meccset, a játékvezetői hármas pedig bevonult az öltözőbe, faképnél hagyva a játékosokat (a pécsieknél több híres futballista is a pályán volt, így Katzirz Béla, a későbbi 22-szeres válogatott kapus, a későbbi magyar gólkirály Dobány Lajos vagy idősebb Dárdai Pál is) és a nyolcezer nézőt. Az öltözőben a játékvezető az újságírók kérdésére csak annyit felelt, hogy az MLSZ érvényben lévő rendelkezései szerint nem nyilatkozik a történtekről. Negyedórás várakozás után a csapatok is az öltözőbe vonultak, a nézők pedig hazamentek.
Ha a sporttárs nem is adott magyarázatot tettére, sejteni lehetett, hogy miről volt szó. A mérkőzés krónikája szerint az első félidőben még akadtak szép számmal helyzetek, leginkább a vendégek kapuja előtt, a szünet után viszont látványosan egyik csapat sem erőltette meg magát, nagyon ellaposodott a játék. A közönség majális napján szórakozni vágyott, nem azt kapta, amire számított, és „Bunda! Bunda!” skandálásba kezdett. A húszcsapatos NB II-ből az első két helyezett jutott fel az élvonalba, hét forduló volt még hátra, a két kispadon egy testvérpár ült – nem volt nehéz arra következtetni, hogy a döntetlen mindkét csapatnak megfelelne.
Ahogy a Dunántúli Napló fogalmazott: „alaptalan bekiabálásaikkal a nézők kissé ráhangolták a játékvezetőt a gyors döntésre, melynek következményeivel mindkét csapat nehéz helyzetbe kerülhet”.
NAGY BÉLA AZT FELELTE: „FOGJA BE A SZÁJÁT, MERT KIÁLLÍTOM”
Az MLSZ fegyelmi vizsgálatot rendelt el az ügyben, beidézték a székházba a két klub elnökét, szakosztályvezetőjét, vezetőedzőjét, technikai vezetőjét és csapatkapitányát (Katzirz Bélát, illetve Szántó Tibort) is. A meghallgatáson a klubok a szokatlan melegre hivatkoztak, a pécsiek pedig arra hoztak példákat, hogy az idényben sok meccset a hajrában szerzett gólokkal nyertek meg, a Komló ellen az utolsó 11 percben három gólt is szereztek, semmi sem bizonyítja, hogy nem esett volna gól.
Kovács Imre, a pécsiek edzője azt mondta: „Felháborító, hogy rólam, a csapatról, a PMSC egész kollektívájáról olyat tételeznek fel, hogy nem akartunk volna nyerni. Ha Horváth kapus nem véd kitűnően, az első félórában két-három góllal vezethettünk volna. Két jogos tizenegyestől megfosztott bennünket a játékvezető, például az ötvennegyedik percben, amikor Kardost a tizenhatoson belül buktatták, de kihozatta a labdát.” Katzirz Béla pécsi csapatkapitány pedig azt sérelmezte, hogy amikor megkérdezte a sporit, miért fújta le a meccset, Nagy Béla azt felelte: „Fogja be a száját, mert kiállítom”. Ezt a vendégek kapitánya is megerősítette.
A hat órán át tartó fegyelmi bizottsági ülés után az MLSZ nem tudott igazságot tenni, és elhalasztotta döntését. A játékvezetőt ugyanakkor elmarasztalta, mert – az indoklás szerint – bár jól tette, hogy a Kutas István MLSZ-elnök által meghirdetett bundaellenes harc jegyében beavatkozott a mérkőzésbe, de nem a szabályok szellemében járt el, és nem figyelmeztette egyszer sem a csapatokat, hogy „hagyjanak fel a komolytalan játékkal”.
A Dunántúli Naplóban Vincze Jenő újságíró arról értekezett, hogy mindezek után a szövetség döntése nem lehet más, minthogy elrendeli a meccs újrajátszását, és a játékvezetőt hosszú időre eltiltja.
Azonban az MLSZ úgy döntött, hogy 0–0-val könyveli el a mérkőzést, de egyik csapat sem kap pontot! Salga Lajos, a szövetség titkára így kommentálta az ítéletet: „Az MLSZ-nek, ha úgy látja, hogy egy csapat nem játszik kellő intenzitással, joga van fegyelmezni. Vitatni lehet a döntést, de megmásítani nem. Szerintem ez az ítélet a helyes.” A klubok persze nem így látták, mindkettő fellebbezett, ám a döntés érvényben maradt.
A feljutás kérdését nem ez döntötte el, a Pécs így is toronymagasan első lett, a Vasas Izzó pedig a hátralévő hét meccsen mindössze két pontot gyűjtött, és csak a hetedik helyen végzett. Bár a labdarúgás nemzetközi szabálykönyve nem ismer ilyen szabályt, valószínűleg ez a meccs is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a nézők még évtizedekkel később is követelték olykor, hogy a játékvezető fújja le a meccset „komolytalan játék” miatt. Kutas István aztán a 1978-as vb után megbukott, így az általa bevezetett szabály szerint sem jártak el többé, ám a magyar futball még hatalmas bundabotrányok előtt állt…
Az akkor 40 éves Nagy Béla játékvezetői jogát az MLSZ felfüggesztette, de utána újra bíráskodhatott még 11 évig. Játékvezetői pályafutása úgy ért véget, hogy az 1988 júniusában játszott ZTE–Tatabánya 0–0-s NB I-es találkozót vezette, amelyet nem fújt le idő előtt, de a jelentésébe beleírta, hogy komolytalan volt a játék, a csapatok nem akartak gólt szerezni. Soha többé nem kapott mérkőzést. Attól kezdve egészen 2009-ig JB-ellenőrként tevékenykedett.
„KERESZTBEN” FUTBALLOZTAK
Megkeresésünkre a pécsi csapat két akkori játékosa és a Népsportot Baranyából tudósító Lázár Lajos is felidézte emlékeit a mérkőzésről.
KATZIRZ BÉLA
„Hatalmas marhaságot csinált a játékvezető, nem is értjük, mi ütött belé. Rendkívüli hőség volt aznap, azért fogyott el az erő a második félidőre, és úgy rémlik, egy nagyon rossz szabadrúgásunk verte ki nála a biztosítékot.”
DOBÁNY LAJOS
„Délelőtt a május elsejei felvonuláson kellett részt vennünk melegítőben, volt vagy negyven fok. Nem csoda, hogy a kánikulában nem tudtuk szórakoztatni a nézőket. Ha nem az első játszik a másodikkal, senki sem gyanított volna megegyezést.”
LÁZÁR LAJOS
„Az első félidőben egész tisztességes játék folyt, de a másodikban érezni lehetett: mindenkinek jó az iksz. Nem előre, hanem keresztben futballoztak. Lehetett magyarázni a meleggel meg miegyébbel, de azért a nézők tudták, miről van szó.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)
