Szöveg Veszprémi Linda
Sokak számára emlékezetes találkozón játszott egymással 1990. június 2-án a Vasas Fáy utcai stadionjában a magyar és a kolumbiai válogatott. Emlékezetes volt Csík Ferencnek, a Veszprém labdarúgójának, mert ekkor játszotta egyetlen mérkőzését címeres mezben. Emlékezetes volt Garaba Imre csapatkapitánynak, aki ekkor ünnepelte a 75. válogatottságát. Emlékezetes volt a magyar csapatnak, mert a 3–1-es siker révén négy napon belül már a néhány nappal később nélkülünk kezdődő olaszországi világbajnokság második résztvevőjét győzte le (május 28-án a franciaországi Nimes-ben 3–0-ra nyert a Mészöly Kálmán szövetségi kapitány irányította együttes az Egyesült Arab Emírségek ellen), ám megmutatta, hogy ha Európának nem jutna olyan igazságtalanul kevés kvóta, helye lehetne a 24 csapatos vb-mezőnyben.
Emlékezetes volt a magyar nézőknek, mert olyan sztárokat figyelhetett testközelből, mint Carlos Valderrama, René Higuíta vagy Freddy Rincón. Mégis: egyvalami miatt emlékszünk igazán erre a mérkőzésre: egy meztelen nőé lett a kezdőrúgás. Vagyis majdnem meztelen, volt rajta egy fehér tanga és egy fekete, lapos sarkú cipő. Semmi más. Nézett is nagyot mindenki, mert tudomásunk szerint ilyen azért sem azelőtt, sem azóta nem fordult elő magyar futballpályán, pláne válogatott meccsen nem. Ráadásul nem is esti mérkőzés volt, hanem kora délutáni, és a kolumbiai játékosok ugyanolyan tátott szájjal bámultak, mint a tv előtt e sorok szerzője, Veszprémi Linda, aki akkor még nyolcéves kisfiú volt. Nyomozásunk tárgya ezúttal: hogy került a pályára ez a pucér nő? Ki találta ki ezt a showelemet, és egyáltalán miért? Sorra hívtuk azokat az embereket, akikről feltételeztük, hogy tudhatnak valamit a történet hátteréről, és amikor kezdésként csak annyit mondtunk, volt egy Magyarország–Kolumbia mérkőzés majdnem 31 évvel ezelőtt, mindenki egyből úgy reagált: „Ez az, amelyiken a pucér nő volt, ugye?”.
Az eredményre viszont nem emlékezett senki. A gólszerzőkre is csak Kristóf Lajos, a nagyszerű memóriájú fotós, akinek köszönhetően fényképen is megörökítődött a futballpályán nem mindennapi látvány. Abban viszont sokáig senki sem tudott segíteni, hogy ki volt az a nő, és hogy került oda. A mérkőzésszervezés az MLSZ-ben akkoriban elsősorban Csiki Károly feladata volt, nála érdeklődtünk először. Ő még a nőre sem emlékezett, mert a munkája révén a meccsekből szinte sohasem látott semmit. A kérdésünkre nem tudott válaszolni, azt viszont megtudtuk tőle, hogy nem csupán a kezdőrúgás volt rendhagyó azon a mérkőzésen. „Sajnos elég váratlanul jött az ötlete a kolumbiaiaknak, hogy játszani akarnak velünk a vébé előtt, kevés idő volt a meccs megszervezésére, a dél-amerikaiak ötvenvalahány tagú küldöttséggel érkeztek Budapestre, és sajnos abban az időben nem volt olyan nívós szálloda a magyar fővárosban, amelyben ennyi embernek elegendő szabad hely jutott volna – mondta a FourFourTwo- nak Csiki Károly. – Nem volt mit tenni, kétcsillagos panzióban foglaltunk nekik szobákat a Sasadi úton. Én mentem ki eléjük a repülőtérre, majd megmutattam neki, hol fognak lakni – finoman szólva sem voltak elragadtatva. Elkezdtek másik szállás után nyomozni, még a kolumbiai nagykövetség is körbetelefonálta az összes budapesti hotelt, így maguk is meggyőződhettek, hogy nincs sehol ennyi szabad hely. Így aztán kénytelen-kelletlen beletörődtek.”
Gyenes J. András, a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese volt ekkor az MLSZ sajtófőnöke. Bíztunk benne, hogy ő emlékszik a kulisszatitokra, de megint csalódnunk kellett: „Sajnos nem tudom, kinek az agyában foganhatott meg ez a degenerált ötlet, de hogy nem volt normális, az biztos. Akkor is azt mondtam, ma is azt mondom: az ilyesmi nem futballpályára való.” Ugyancsak semmit sem tudott a jelenet hátteréről a mérkőzést a televízióban kommentáló Gulyás László, csak annyit mondott, hogy a rendszerváltás idején mindent el tudott képzelni ebben az országban, miként Kristóf Lajos is csak arra emlékezett, hogyan készültek el az örökbecsű képek. „Akkoriban még be lehetett menni a meccs előtt a fotósoknak egészen a középkörbe – mondja. – Több kolléga is ott volt, de ők a kezdőrúgásra már nem voltak kíváncsiak, mentek inkább vissza az oldal- vagy alapvonalhoz, a nő akkor még köntösben volt. Nekem viszont szerencsém volt, mert maradtam, így egyedül én örökíthettem meg a pillanatot.” Garaba Imre csapatkapitányt is megkérdeztük, ő és kolumbiai kollégája, Valderrama állt a legközelebb az ominózus hölgyhöz. „Én nem nagyon foglalkoztam vele, szerintem a futball nem a showbiznisz része, az ilyen jelenetek nem valók a pályára – emlékszik vissza a 82-szeres válogatott védő. – Azt nem mondom, hogy nem vettem észre, odanéztem, elkönyveltem, hogy meztelen, ennyi. Aznap voltam hetvenötödször válogatott, de jellemző az akkori MLSZ-re, hogy az ilyesmivel nem foglalkoztak, én hívtam fel rá a figyelmüket, így adtak valami vázát.”
Végül azonban célhoz értünk: Czékus Lajos, az MLSZ akkori főtitkár-helyettese pontosan emlékezett, mi is történt – hiszen ő szervezte. „Akkoriban az MLSZ igencsak pénzszűkében volt, a rendszerváltás után megszűnt a magyar futball állami támogatása, teljesen üres volt a kassza – magyarázta. – Minden apró támogatásért boldogok voltunk, így annak is nagyon megörültünk, hogy egy takarítócég megvásárolta a kezdőrúgás jogát. Én szerződtem velük, azt azonban nem árulták el, hogy mire készülnek, ez mindenkinek meglepetés volt. A felelősséget nekem kell ezért vállalnom bár azt hiszem, sokaknak tetszett a dolog. De csak néhány konzervatívabb gondolkodású nézőtől kaptunk levelet vagy telefonhívást, alapvetően üdítően hatott mindenkire. Utána persze számonkértük a céget, hogy ezt mégis, hogy merészelték a tudtunk nélkül, úgy emlékszem, Berzi Sándor főtitkár, a mai alelnök volt velem, emlékeim szerint ő fel is emelte a hangját, de azok csak nevettek, hogy ezt visszacsinálni már úgysem lehet. Úgy gondolták, hogy nekik ez remek reklám volt. Sajnos nem emlékszem a cég nevére.” A felvétel egyébként megtekinthető a legnépszerűbb videomegosztó portálon is. Hallható, hogy Gulyás László kommentátor milyen frappánsan kezelte a helyzetet, pedig elmondása szerint a két hangmérnöke ott nevetett mellette harsányan, miközben neki komolynak kellett maradnia, ami csak nehezen sikerült. „Érkezik a kezdőrúgó – hát mit mondjak, ő már mezt cserélt, úgy tűnik, az öltözőben. A kolumbiai játékosok élénken gyülekeznek ott a kezdőkörben – nem csodálom. Szabálytalan volt ez a rúgás, meg lehetne ismételni.”
De nem ismételte meg a hölgy. Tovalibbent, mint egy álom 1990 balzsamos nyarának aranyló napsütésében, és soha többé nem tért vissza.
NEM HÍR
Hogy a médiában is mennyire más világ uralkodott 1990-ben, jól példázza ez az eset is. Ha ma egy félmeztelen nő végezné el egy válogatott meccsen a kezdőrúgást, minden hírportál azonnal azt helyezné a középpontba, jönnének a galériák, videók, mémek, dübörögne a kattintásvadászat. Akkor az országos napilapok szinte tudomást sem vettek az esetről. Egyedül a Népszava említette meg egy félmondatban („A kezdőrúgást egy félmeztelen hölgy végezte el”), a Nemzeti Sport, a Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap agyonhallgatta. Érdekes módon a legtöbbet még az MTI foglalkozott vele, amely ezt foglalta bele a meccstudósításba: „Meglehetősen szokatlan újítással lepték meg a rendezők a közönséget: a válogatott mérkőzés előtt a kezdőrúgást egy nem éppen modell alakú félmeztelen hölgy végezte el… A szurkolók ezt inkább meghökkenéssel, mintsem lelkesedve fogadták.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)
