Szöveg Veszprémi Linda Grafika Hudi Dániel
Puhl Sándor a csúcson volt 1997 őszén. Évek óta minden jól alakult a számára. Már-már túl jól: 1993-ban ő vezette a Borussia Dortmund–Juventus UEFA- kupadöntő első mérkőzését, 1994-ben a Brazília–Olaszország világbajnoki finálét az Egyesült Államokban, 1996-ban az Anglia– Németország Európa-bajnoki elődöntőt a Wembleyben, 1997-ben a Juventus–Borussia Dortmund Bajnokok Ligája- döntőt a müncheni Olimpiai Stadionban. Az IFFHS, a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó szervezet előző három szavazásán, 1994-ben, 1995-ben és 1996-ban is őt választotta meg a világ legjobb játékvezetőjének. Aztán eljött a Feyenoord–Manchester United (1–3) csoportmeccs a Bajnokok Ligájában, 1997. november 5-én. Amilyen sima (Andy Cole mesterhármasa után a hazaiak csak a 88. percben tudtak szépíteni), olyan feszült találkozó volt. A két szurkolótábor már a meccs délelőttjén összeverekedett Rotterdam utcáin, és a meccsen is volt egy-két indokolatlanul kemény belépő. Az egyik esetben a holland Paul Bosvelt hátulról becsúszott Denis Irwinnek, a Manchester United ír védőjének. A kiváló ösztöneiről, megérzéseiről híres Puhl Sándor szabadrúgást ítélt, de nem érezte indokoltnak, hogy lappal is figyelmeztesse a Feyenoord játékosát. Irwin azonban nem tudta folytatni a játékot, hordágyon kellett levinni, és a két csapat vezetőedzője, Gerard Meijer és Alex Ferguson úgy összeszólalkozott a pályán, hogy kis híján ölre mentek, a találkozó után az előírtakkal szemben nem is tartottak közös sajtótájékoztatót, csak külön-külön. A skót szakember ingerülten szót ejtett a játékvezetésről is. „Irwint hordágyon vitték le, valószínűleg csak péntekre derül ki, hogy milyen súlyos a sérülése. Szerencse, hogy mást nem tudtak lerúgni, mert láttam néhány rettenetes belépőt. A játékvezető nyugodtan kioszthatott volna néhány piros lapot a Feyenoord játékosainak” – fogalmazott a United menedzsere.
„Valóban felfokozott hangulatú mérkőzés volt, ami érthető is, hiszen rendkívül nagy volt a tét – idézte Puhl Sándor reagálását Ferguson szavaira a Nemzeti Sport. – A holland–angol párharcok egyébként mindig nagy küzdelmet, hatalmas csatát hoznak. Most is voltak kemény ütközések, különösen a második félidőben, amelyek azonban nem lépték túl a sportszerűség kereteit. Nem kívánok hosszabban reagálni Ferguson véleményére, ez az ő egyéni meglátása. Én úgy láttam, hogy sikerült végig kézben tartanom a mérkőzést, különösképpen durva, alattomos összecsapások nem voltak. Három sárga lapot kaptak a hollandok, egyet az angolok, s ez szerintem elegendő volt. Persze nem állítom, hogy hiba nélkül vezettem, biztosan voltak tévedéseim, de ezek az eredményt nem befolyásolták. Senki sem szólt, hogy bármilyen gondja lett volna a ténykedésemmel. Sőt a meccs végén egyáltalán nem érződött az ellenségeskedés, a játékosok és az edzők is kezet fogtak egymással és velünk, játékvezetőkkel is.”
A háttérben azonban már őröltek az intrika malmai. December 3-án összeült az UEFA Játékvezetői Bizottsága, és azt a döntést hozta, hogy az idény végéig eltiltja a magyar játékvezetőt a nemzetközi meccsek vezetésétől. Merőben szokatlan módon, indokolták is az okát: Irwin sérülésénél nem állította ki Bosveltet. Az UEFA szigorának az is oka lehetett, írásbeli jelentésre kérték a meccs után Puhlt, de ő abban is kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem kellett lapot adni az esetnél. Az UEFA-idény ugyebár május végéig, június elejéig tart, és csak találgatni lehetett, vajon ez kihat-e Puhl Sándor vb-szereplésére. A rotterdami „téves” ítéletet a jelek szerint az IFFHS-nél nem tartották valami súlyos hibának, hiszen 1998. január 12-én a szervezet nyilvánosságra hozta, hogy 1997-ben is, tehát zsinórban negyedszer is Puhlt választotta a világ legjobb játékvezetőjének, a frankfurti ceremónián a magyar bíró azonban gondterhelten vehette át a rangos elismerést, hiszen sohasem tiltották még el, és immár ő maga is azon töprengett, ott lehet-e a franciaországi világbajnokságon. Huszonegy nappal később kiderült: nem! Magyarországról Vágner Lászlót hívták be. Ez azért már a nemzetközi sajtónak is sok volt.
„Kísértet járja be a gressyi kastélyt, Puhl Sándor kísértete” – fogalmazott a világ egyik legtekintélyesebb sportnapilapja, a milánói La Gazzetta dello Sport egyik március végi számában Sergio Di Cesare. A cikk szerint Puhl továbbra is a világ legjobb labdarúgóbírója; ráadásul még csak 42 éves, azaz három éve van a FIFA-nyugdíjkorhatárig. „Puhl mégsem lehet itt, Gressyben, mert ő lett a nemzetközi szövetség áldozati báránya a hátulról faultolást tiltó kampányában” – szól Di Cesare véleménye. Az olasz újságíró szerint a magyar játékvezető azért nem lehet ott a vb-n, mert még sárga lapot sem adott Bosveltnek, az egri sportember tehát a „hátulról való becsúszás” áldozata lett, őt állíthatják a kollégák elé: „Látjátok, ha Puhlt, a világ legjobb bíróját el mertük tiltani, akkor veletek is megtehetjük ugyanezt, akár a vébé alatt is.” Pedig az új szabály – emlékeztetett az olasz szakíró – csak június 10-től lép életbe, azaz amikor a magyar bíró nem alkalmazta, még nem is volt érvényben!
A csalódást nehezen dolgozta fel Puhl Sándor, sokak szerint élete végéig nem lépett túl rajta. Eltiltása után hónapokig nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, nem nyilatkozott a sajtónak, a pletykák szerint hosszú szakállt növesztett, hogy ne is ismerjék fel az utcán, ne kérdezgessék. Pedig nem sokkal korábban túlzás nélkül az ország egyik legismertebb embere volt. Nem létezhetett nélküle valamire való női magazin, televíziós talkshow, a futballközvetítések állandó szakkommentátoraként szerepelt, kitüntette a köztársasági elnök, Eger díszpolgárává választották, népszerűségét és reklámszerződéseit tekintve megelőzött szinte minden aktív magyar sportolót, a magyar futball akkori egyetlen világsztárja volt. Sikerei csúcsán a Szerencsejáték Zrt. őt kérte fel az induló Tippmix-reklámkampány frontemberének. Ahogy a Nemzeti Sportban Szöllősi György akkor rávilágított: „Talán ez volt az a pillanat, amikor végképp több lett az irigye, mint a rajongója”. Hát még akkor, amikor elterjedt: az MLSZ elnökségi tagjaként jelöltetni akarja magát MLSZ-elnöknek a következő tisztújító kongresszuson… Évekkel később, amikor már lehetett erről kérdezni, Puhl Sándor maga sohasem erősítette meg, ugyanakkor sokat mondóan nem is cáfolta azt a közszájon forgó híresztelést, hogy az eltiltását itthonról, Magyarországról szorgalmazta valaki az UEFA-nál.
Puhl Sándor 1998 őszén aztán visszatérhetett a pályára, 2000-ben is bíráskodott még az NB I-ben, kapott ilyenolyan UEFA-kupa-meccseket, de soha többé nem vezethetett vb-, Eb- vagy BL-mérkőzéseket.
A FIFA ÖNGÓLJA: VÁGNER LÁSZLÓ
Az 1998-as vb-n Puhl Sándor helyett Vágner László képviselte Magyarországot, de a döntnököknek visszacsapott a karma: Vágner a vb legbotrányosabb bíráskodását produkálta a továbbjutásról döntő Chile–Kamerun csoportmeccsen. Két kamerunit is kiállított, és nem adott meg egy gólt az afrikaiaknak, így az 1–1-es döntetlen a kiesésüket jelentette. Claude Le Roy kameruni szövetségi kapitány magából kikelve üvöltötte, hogy örökre el kell tiltani ezt a bírót, a Kameruni Labdarúgó-szövetség pedig hivatalos feljelentést tett a FIFA-nál, amelyben a játékvezető példás megbüntetésén kívül anyagi kárpótlást is követelt. Számos afrikai sportvezető nyílt levélben vádolta a FIFA játékvezetői testületét, mert szerintük tudatosan akadályozta a földrész csapatainak eredményes szereplését. Kamerun fővárosában, Yaoundéban hatalmas zavargások törtek ki, a helyzet abszurditását mi sem jellemzi jobban, mint hogy a kameruniak – hírül véve, hogy Vágner civil foglalkozása katonatiszt – napokig abban a tévhitben voltak, hogy Magyarország hadat üzent Kamerunnak.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. júliusi számában.)
