Szöveg Veszprémi Linda
Most, hogy tizenhat évnyi távollét után Bognár György edzőként visszatért az NB I- be a Paks trénereként, ideje felidéznünk híres-hírhedt „becenevének” születési körülményeit, mert a mai fiatal futballszurkolók, ha ismerik is a „Kaszinós Gyuri” kifejezést, sok esetben nem igazán tudják hová tenni. A játékosként nagyszerű sikereket elérő, egyebek mellett 50-szeres válogatott Bognár György 1997-ben kezdte edzői pályáját, a BVSC-nél és az MTK-nál végzett munkája után 2002-ben vette át a Matáv Sopron kispadján a tragikus körülmények között elhunyt Simon Tibor helyét, majd rövidesen klubigazgatóvá nevezték ki. Sokáig elégedettek voltak ténykedésével, azonban 2003 júliusában a klub váratlanul felbontotta a szerződését – egyben fel is jelentette azzal a váddal, hogy 10.4 millió forintot jogtalanul felvett az egyesület kasszájából. Ekkor már Sopron-szerte azt pletykálták, eluralkodott rajta a játékszenvedély, kaszinózik, és adósságokba keveredett.
Bognár nem tagadta, hogy a pénzt elvette, de azzal védekezett: ezt prémiumelőlegnek tekintette. Elmondása szerint a klub tőkeerős befektetőt keresett, és bár ez nem a klubigazgató hatáskörébe tartozott, Bognár megbeszélte a felügyelőbizottsággal, hogy ha ő hoz befektetőt, neki is jár 15 millió forint jutalék, mint bárki másnak, aki talál. Bognár pedig futballkapcsolatai révén felvette a kapcsolatot Antók Zoltánnal, a Pápa és a Celldömölk korábbi támogatójával, aki aztán húszszázalékos tulajdonrészt vásárolt a klubban. „Miután úgy hiszem, hogy tizenötmillió forint jutalék jár nekem, azért én megdolgoztam, előleget vettem fel belőle, egész pontosan tízmillió-négyszázezer forintot – magyarázta a Nemzeti Sportban. – Volt, hogy a pénztárban, azaz erről a pénztáros és a gazdasági vezető pontosan tudott, aláírtam az átvételi elismervényeket, semmit sem tettem titokban. Nem titkolóztam tehát, de miért is tettem volna? Korábban teljhatalmú vezető voltam, ha sikkasztani akarok, talán találtam volna megoldást, hogy úgy szerezzek pénzt, hogy arra senki ne jöjjön rá.” Írásban azonban nem rögzítették ezt a megállapodást a prémiumról, azt pedig pláne nem, hogy ezt az összeget ilyen-olyan részletekben Bognár György önhatalmúan kiveszi, amikor épp kedve tartja. „Beszéltem jogi szakemberekkel, akik szerint a szóbeli megállapodás is kötelez – folytatta Bognár György.
– Nem mondom, hogy nem aggódom, de a csapatnál mindenki tudta, hogy mennyit dolgoztam, hogy nélkülem nem lett volna befektető. Talán naiv vagyok, de ki van zárva, hogy ezt ne tudjam bizonyítani. A kft. azt szeretné, hogy válasszuk ketté az ügyet, az előleget fizessem vissza, utána beszélhetünk arról, jár-e nekem a tizenötmillió.” Ebbe azonban Bognár György nem ment bele, pedig a klub még a részletfizetési lehetőséget is felajánlotta. Az első határidőig egyetlen fillért sem adott vissza, ekkor terelte jogi útra az ügyet az egyesület, amely szerint egyébként sem járna a jutalék a futballszakembernek, mert marginális szerepe volt a befektető érkezésében.
„Bognár Györgynek csupán annyi köze volt a kft. privatizációjához, hogy ő volt az, aki telefonon felvette a kapcsolatot Antók Zoltánnal – fogalmazott Cserich Zsolt, a Matáv SC elnöke. – A befektetővel a tárgyalásokat azonban már kizárólag Gőbl Gábor menedzser, Bodnár László tiszteletbeli elnök, valamint jómagam folytattuk le, ehhez szinte semmit sem tett hozzá Bognár György. Ami pedig a tizenötmillió forintos követelését illeti: nos, erre azt tudom mondani, hogy sem szóbeli, sem pedig írásbeli megállapodás nem született erről az állítólagos jutalékról, következésképp Bognár György egy fillért sem követelhet a Matáv Soprontól.” A befektető, Antók Zoltán is megerősítette, hogy Bognár lényegében semmilyen szerepe nem volt abban, hogy ő támogatójává vált a klubnak. „Mindössze egy-két alkalommal találkoztam a privatizációs tárgyalások során Bognár Györggyel – mondta a sportnapilapban. – Főként Bodnár Lászlóval és Gőbl Gáborral, valamint Cserich Zsolttal egyeztettem, de a lényeg, azt hiszem, mégsem ez. Sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok; hiszen mi szerettük volna egymás között elrendezni a történteket. Gyurinak határidőt adtunk a pénz visszafizetésére, ám nem tudta törleszteni az adósságát, ezért a továbbiakban a rendőrség veszi át az ügyet. Az igazság úgyis kiderül.”
A kaszinózás vádját ugyanakkor nem tagadta Bognár György. „Tény, hogy tíz éve játszom, hol többet, hol kevesebbet, de ezt magánügynek tartom. Ha megdolgoztam a pénzemért, akkor azt költhetem autókra, elihatom, utazgathatok, én az idegileg rendkívül megterhelő munka után a kaszinóban, a rulettasztal mellett tudok kikapcsolódni.” A vizsgálati szakaszt követően a Soproni Rendőrkapitányság vádemelési javaslatot tett a Soproni Ügyészségnek „többrendbeli, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás, egyrendbeli magánokirat-hamisítás és egyrendbeli csalás” vádjával. És újabb vádpontként jelent meg később, hogy Fehér Zoltán Sopronba igazolása után Bognár szólt a klub pénzügyi részlegének, a vételár még hiányzó utolsó részletét, egymillió forintot utaljanak át a REAC-nak, majd kiderült, a tartozás csak félmillió volt, Bognár megkérte a rákospalotaiakat, hogy utalják vissza a másik félmilliót, de ahhoz nem a klub, hanem saját bankszámlaszámát adta meg. Továbbá vizsgálták Szőke Péter külföldre szerződését is, akiért a Matáv Sopron ezer eurót kapott, Bognár György ugyanakkor az opciós jog átadása fejében további hétezer eurót is zsebre tehetett.
Nem javított a vádlott helyzetén, hogy a bírósági tárgyalás során kihallgatták Vajda Istvánt, a Casino Sopron igazgatóját, aki beszámolt róla, hogy a nyilvántartásuk szerint 2003 februárja és júniusa között Bognár György 78 alkalommal tette tiszteletét a kaszinóban. Az is kiderült: a soproni vezetők már előzetesen is tudtak Bognár játékszenvedélyéről, amely franciaországi légióskodása során alakult ki nála, ezért a szerződésébe is belefoglalták, hogy nem mehet kaszinóba. Bognár erre úgy reagált: ezen ígéretét edzőként tette, úgy gondolta, ügyvezetőként már nem érvényes.
Az elsőfokú ítélet során a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2005 júniusában bűnösnek találta Bognárt folytatólagosan elkövetett sikkasztásban, egyrendbeli csalásban és egyrendbeli okirat-hamisításban, két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, de 2006. január 25-én a másodfokú ítélet a büntetését jogerősen öt évre felfüggesztette azzal az indoklással, hogy a bűnös kifizette az okozott kárt.
„NA, MENJETEK TI A FENÉBE!”
Kíváncsiak voltunk Bognár György véleményére, hogyan látja másfél évtized távlatából az ügyet. Érdekelt volna minket, járt-e azóta kaszinóban. Kíváncsiak voltunk, igaz-e, hogy ráment a házassága a botrányra. Vagy arra, mit érzett, amikor 2017-ben Dragóner Attila a Soroksár edzőjeként azt mondta neki: „A futballpályán soha, semmi nem piros vagy fekete.” De fel sem tehettük a kérdéseinket. Amikor Bognárnak elmondtuk, milyen témában keressük, annyit mondott: „Na, menjetek ti a fenébe!” És elköszönt.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. novemberi számában.)
