Szöveg Veszprémi Linda
Az 1984-es, május végi könyvhéten kígyózó sort állt a Keleti pályaudvar mellett Moldova György író és a Magvető Kiadó standja előtt, hiszen mindenki mielőbb kézhez akarta venni a szerző új slágerkönyvét, amely a Puskás-ügy címet viseli. A fokozott érdeklődést nem kell külön magyarázni: a korszak talán legnépszerűbb magyar írója és a világ legismertebb magyar embere a címlapon, Moldova és Puskás, az utóbbi három évvel korábban jött először haza 1956 óta tartó spanyolországi emigrációjából, és ekkor már a csaknem negyedszázada tartó tabulét után újra imádható volt legálisan is az egykori Aranycsapat legendás kapitánya.
A könyvet több tízezer példányban elkapkodták, jelentős bevételt hozott a kiadónak és a szerzőnek egyaránt. Aztán az első átlapozás után jött a csalódás – merthogy az egész csali volt, szimpla átverés. Ahogy a Hétfői Hírekben megfogalmazták: „Amikor kezünkbe vettük a nehezen megszerzett könyvecskét, rövid lapozgatás után »lehervadtunk«. Mert hogy a Puskás-sztori (pontosabban álsztori), amelyet már olvashattunk a Rakétában, mindössze 36 oldalt tesz ki. A többi: jórészt ugyancsak már korábban itt-ott megjelent tárca, novella, humoreszk… Így hát sokan füstölögnek majd: ezúttal a cseles tálalással bizony átverte őket a kiadó.” Timár Györgynek a Magyar Hírlapban megjelent recenziójában pedig az áll: „Író és kiadó egészen egyszerűen a palifogás eszközével élt ezzel a címmel és ezzel a címlappal, Puskást téve meg csalinak”.
Tehát valójában az történt, hogy Moldova nem egy könyvet írt Puskás Öcsiről, csupán 36 oldalon hisztizett, hogy miért nem ő ír(hat)ta meg a Puskás-életrajzot, hanem Hámori Tibor, a Nemzeti Sport szakírója. Moldova magyarázata szerint Puskás Nyugat- Németországban élő barátja, Mogyorósi Károly még 1979-ben felkérte őt, hogy írja meg a Puskás-életrajzot, mert erre a feladatra a magyar írók közül leginkább őt tartja alkalmasnak, és erre az akkor épp Egyiptomban edzősködő Puskás is áldását adta, ám az egyeztetések évekig elhúzódtak (főleg azért, mert Moldova szerint Puskás sohasem volt elérhető, de azt is elismerve, hogy ő sem sietett vele, mondván „életemben már sok minden után futottam, de munka után még soha, abból mindig több jutott, mint amennyihez kedvem lett volna”), közben haza is térhetett Öcsi bácsi, aki még évekig ingázott Magyarország és Spanyolország között, a könyvírás tovább húzódott, mígnem 1982-ben egyszer csak megjelent Hámori Tibor Puskás- riportkönyve. A vérig sértett, de ezt görcsös erőlködéssel tagadó Moldova minden létező rossznak elmondja Puskást, aki szerinte írásban is megígérte neki, hogy ő írhat róla könyvet, de átverte, egyébként is üvegből issza a bort, 98 kilós, ami lehetetlenség egy futballedzőnél, és különben is erkölcsi nulla. A mindenki által szeretett Öcsi bácsiról, akinek mindenkihez volt egy kedves szava, aki vagyonokat költött arra még Spanyolországban, hogy szintén külföldön rekedt honfitársain segítsen, a nagy írónak ez a gondolata támadt: „Anyám mesélt egyszer egy emberről, aki nyitott biztosítótűket nyelt le, és becsukva szarta ki őket. Ez jutott eszembe.” Sértettsége csúcsán pedig az alábbi kijelentést tette: „Nézd, ezt a könyvet három alapállásból lehetne megírni. Meg lehetne írni Puskás legendáit, mit mondott a bíróknak, Farkas Mihálynak és így tovább – ezek a legendák jórészt nem igazak. Azt is meg lehetne írni, hogy az egész Puskás- mítosz eléggé bizonytalan alapokon nyugszik – ezt minek? Miért ártsunk Öcsinek, és miért döbbentsük meg az olvasókat? Harmadszor: lehetne írni egy őszinte könyvet róla, mint emberről – ehhez viszont Öcsi nem elég érdekes jellem! A cipőjét sem kötheti meg korábbi riportalanyaimnak: Berendinek, a ferencvárosi állomásfőnöknek, vagy Leskónak, a hegyaljai szőlésznek. Tizedrészannyit (sic!) sem csinált életében, mint ők.” Hámorit pedig elintézi annyival: azért ő írhatta meg a könyvet, mert jobban feküdt a hatalomnál. Mondja ezt a vállaltan kádárista író, a múlt rendszer kegyeltje.
Szerencsére Puskás is szót kap, a Népsport 1984. augusztus 5-i számában, Hámorinak nyilatkozva. „Egyszerűen nem értem, egy Kossuth-díjas írónak mi szüksége van arra, hogy valótlanságokat állítson, méghozzá újságban és a könyvében is? – mondta Puskás. – Mi jogon közölték a képemet a borítón és szennyezték be a nevemet? Perelhetők ezért? Lehet, hogy keresek egy ügyvédet. A pénzt úgysem fogadnám el, itt hagynám jótékony célra. Moldovával az életben összesen egy órát beszéltem. Mikor Benidormban volt, szívesen láttam a bungalómban. Szó volt arról, hogy könyvet ír rólam, de ezt későbbre tervezte, mert éppen dolgozott valamin. Mondtam: bármikor a rendelkezésére állok, jöjjön oda, ahol vagyok. Említettem azt is, hogy valaki már dolgozik a rólam szóló könyvön, de ő nyilván más zsánerűt szeretne. Békében váltunk el. Az említett könyv elkészült, jól adta vissza a régi korszakot és a karakteremet. Erre Moldova kirohant ellenünk!”
Moldova könyve finoman szólva sem aratott osztatlan sikert, már csak az átverés okán sem, és a támadásokhoz nem szokott író a Kisalföld hasábjain így védte a mundér becsületét: „Petőfi Sándor nyomán vallom, hogy a kritikánál csak a tejfölös tormát utálom jobban. Elvtelen és jellegtelen a magyar kritika, tisztelet a kivételnek. Sokkal jobban érdekel az olvasó és a barátaim véleménye […] Lezártnak tekintem az ügyet. Ha nem hisz nekem, jöjjön el velem Pestre, megmutatom az eredeti Puskás-levelet, amiben Öcsi engem kér fel a megírásra. Nem vitatkozom egyébként senkivel. Molnár Ferenc nyomán vallom, hogy az író olyan legyen, mint a futball-labda. Minél nagyobbat rúgnak bele, annál magasabbra száll.” Amikor pedig az interjút készítő Koloszár Tamás azzal szembesíti, hogy átverte az olvasóit, Moldova végtelen cinizmussal azt feleli: „Ezt mondja ön. Én meg azt, hogy a könyvesboltban meg lehet nézni, mit vesz meg az ember. Nézte volna meg, mit tartalmaz a könyv.”
Moldova önérzetét olyannyira sértette az egész ügy, hogy annak lecsengése után két évvel, 1986-ban a Rakéta Regényújságban is újra felszínre tör a keserűsége A kövér őrnagy vádaskodik… című írásában, újra ott próbálja ütni Puskást, ahol úgy érzi, védtelen: a testsúlyánál, a Kőbányai világosnál, „pénzéhségénél” és így tovább – vagyis övön alul.
Összességében tehát Moldova György szerint Puskás Ferenc riporteri szemmel nem elég érdekes jellem, emberileg nulla, sportolóként csupán mítosz, és valójában nem is volt nagy kedve könyvet írni róla. De arra azért jó volt, hogy egy válogatáskötetet kiadjon az ő nevével, az ő fényképével, szépen zsebre téve az emberek Öcsi iránti szeretetének kamatait.
MIÉRT HÁMORI?
Végül miért Hámori Tibor írhatta meg az első Puskás-életrajzot? Leginkább azért, mert gyorsabb és rámenősebb volt Moldovánál, és már volt a kezében valami, amikor Puskással személyesen is találkozott. Moldova a könyvében ezt így írta le: „Hámori megmutatta Öcsinek a brosúrát és kérlelte, hogy ezt a róla szóló vázlatot egészítsék ki egy könyvvé. Puskás rázta a fejét: »Nem lehet, Bobi, megbeszéltük Moldova Gyurival, hogy ezt a könyvet ő írja meg.« Amikor pedig készen lett a Hámori-könyv, Moldova így kommentálta: „Nyilvánvalónak látszott: illetékes helyen úgy döntöttek, hogy jobb lesz, ha ezt a könyvet nem én írom meg, zöld utat nyitottak Hámorinak. Ő, mint sok vízben megmártózott ember, élt a lehetőséggel.” Hámori azt mondta: New Yorkban járt a fiával, és ott a 42. utca egyik cipőboltjában szállta meg az ihlet. „Az olasz tulajdonos, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, elrikkantotta magát: »Puszkász!«. (…) A fiamra nézek diadalmasan, ő fülig pirul, mikor kijelenti: »Tényleg nagy játékos lehetett… Próbáld megírni a történetét!« »Jó. Megpróbálom!«” Azt persze nem szabad elfelejteni, hogy Szepesi György MLSZ- elnökként 1981-ben kijárta, hogy Puskás 25 év után hazatérhessen, és fogadtatásnak része legyen egy öregfiúkmeccs a Népstadionban, egy róla szóló könyv és az Aranycsapat című dokumentumfilm.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. októberi számában.)
