Illusztráció: Matthew Stevens
Az előző idény bronzérme után a Gellei Imre vezetőedző által irányított, többek között Váczi Zoltán, Hámori Ferenc, Juhár Tamás vagy Galaschek Péter nevével fémjelzett Vasas 1998 nyarának végén kimondva is a bajnoki cím reményében kezdte meg az NB I-es küzdelmeket. Hogy nem alaptalanul, azt az is jelzi, hogy az első öt fordulóban négy meccset is megnyert, és miután 4–0-ra győzött Kispesten, senkit sem lepett meg, hogy a hatodik fordulóban, augusztus 29-én 6–0-val elintézte az újonc III. Kerület FC-t is. Váczi duplájával indult a találkozó, aztán betalált Hámori, Pál Zoltán, Farkasházy László és Aranyos Imre is. Váczi azonnal ki is jelentette a Nemzeti Sportban, hogy „bajnokságot akarunk nyerni!”, Gellei pedig azt nyilatkozta: „a csapat magabiztos, jó játékkal szerezte meg a három pontot”.
A Vasas-kispadon a meccs közben még mindenki nyugodt volt…
Gellei tréner viszont ezúttal tévedett… Már másnap azzal volt ugyanis tele a sajtó, hogy könnyen lehet, nemhogy három, de egy pontot sem kap a Vasas a 6–0-s győzelemért, sőt a legvalószínűbb az, hogy 3–0-s gólkülönbséggel az óbudaiak javára igazolják majd a mérkőzést.
Elterjedt a híre ugyanis, hogy a mérkőzés utolsó gólját szerző Aranyos Imre valószínűleg jogosulatlanul szerepelt a találkozón, néhány nappal korábban ugyanis kiállították a Vasas spanyolországi túrájának utolsó meccsén, amelyen egyébként a másodosztályú Logrones 8–0-ra győzte le az angyalföldieket. Márpedig a Vasas nem jelentette az esetet, és a szabálykönyv 1995-ös kiadásának 53. paragrafus, 2. pontjának „e” alpontja szerint a nemzetközi mérkőzésen kiállított futballista – ha a FIFA vagy az UEFA az ügyében nem jár el – játékjogát automatikusan felfüggesztik a következő fegyelmi tárgyalásig, és azon a játékos idézés nélkül köteles megjelenni. Noha a Nemzeti Sport tudósításában augusztus 27-én megjelent, hogy Aranyos piros lapot kapott Spanyolországban, az ügyét a következő fegyelmi tárgyaláson nem vették elő, a Vasas pedig nyugodt szívvel pályára engedte.
A Juhár Tamás (jobbra) vezette angyalföldi védelem nem kapott gólt, mégis pont nélkül maradt a csapat
Jó kérdés persze, hogy mit csinált a bajnoki álmokat szövögető Vasas a bajnokság közben Spanyolországban. Annak ellenére, hogy nem telt el azóta túlságosan nagy idő, és ma már nehéz elhinni, de akkoriban még jelentős összeget fizettek a Vasasnak a spanyolok, hogy játsszon néhány barátságos mérkőzést másod- és harmadosztályú csapatok ellen. Márpedig a pénzre nagy szükség volt, és nem lehetett nemet mondani az ajánlatra, így a piros-kékek elhalasztatták a bajnokság ötödik fordulójából a Haladás elleni meccsüket, és elutaztak gyorsan a spanyolországi „zsíroskenyér-túrára”, ahol hét nap alatt négy meccset játszottak a rekkenő hőségben (kettőt Madridban, egyet Las Palmason és egyet Elchében). A túra utolsó, amúgy villámsebesen leszervezett mérkőzése volt a Logrones elleni, amit már mindenki a háta közepére kívánt, de le kellett játszani, és a teljesen elfásult magyar csapat beleszaladt a nagy pofonba, az egyébként mindig sportszerű Aranyos Imre pedig a kiállításba, miután melegebb éghajlatra küldte a játékvezetőt, amikor az befújt egy tizenegyest.
Aranyos Imrének sokba került az utolsó spanyolországi edzőmeccs
Néhány nap múlva ez a kizsigerelt Vasas is megverte 6–0-ra a III. Kerületet, de miután a sportnapilapban is megjelent, hogy Aranyost a túrán kiállították, tehát nem volt ez titok, az óbudai vezetők elgondolkodtak az óvás lehetőségén. Noha a fair play szellemében ők is érezhették, hogy egy 6–0-s zakót nem illik a zöld asztalnál 3–0-s győzelemmé kerekíteni, de egyrészt nekik azt kellett nézniük újoncként, hogy a bennmaradásért folyó küzdelemben milyen jól jöhet még az a három pont, másrészt az MLSZ óvás hiányában azt is megtehette a szabályok értelmében, hogy hivatalosan eljár az ügyben, és akkor a Vasast ugyanúgy megfosztják a győzelemtől (sőt, még egy pont levonásával is sújtják!), viszont a III. Kerület sem kapja meg a pontokat. Így aztán az óvás mellett döntöttek.
„Én jóhiszeműen játszattam Imrét – mondta a Nemzeti Sportban Gellei Imre. – Ugyanis nem tudok ilyen szabályról, most hallok először róla. Hirtelen nem is tudok mit mondani, meg vagyok döbbenve. Ha az MLSZ elvenné tőlünk ezt a hat nullás meccset, nem is tudom, mit csinálnánk…” A fölényesen megnyert összecsapás után a semleges futballszurkolók szimpátiája ugyan a Vasas mellett volt, de a klubon belül is sokan sóhajtva jegyezték meg: a szabály az szabály. „Én vagyok a felelős” – jelentette ki maga a legnagyobb klublegenda, a korábbi sikeredző, Illovszky Rudolf, aki akkoriban szakosztály-igazgatóként képviselte a piros-kékeket. Noha az ilyen eseteket mindig a technikai vezetőnek (a Vasasnál akkor Antal Péter töltötte be a feladatkört) kell jelentenie, ám Illovszky nem akart kibújni a felelősség alól. Az alábbi magyarázatot adta a mulasztásra: „A spanyol túra előtt megkértük a szükséges engedélyt a szövetségtől, megkérdeztük, mit kell csinálni. Tudtuk, hogy a hazaérkezést követően nyolc napon belül a túráról jelentést kell készíteni. Csütörtök éjjel hazaérkeztünk, szombaton volt a bajnoki mérkőzés, vasárnap kézzel megírtam a jelentést, amely tartalmazta a kiállítást. A jelentést hétfőn legépelték, és kedden eljuttattuk a szövetségbe. Csütörtökön járt volna le a nyolc nap. Még siettünk is. […] Józanul gondolkodva én azt mondom, ha én a nyolc napot betartva leadom a jelentést, az MLSZ csak a következő találkozóról tilthatja el a játékost, hiszen előbb honnan tudna a kiállításról?”
A következő keddi fegyelmi ülésen aztán megjelent Aranyos és a Vasas másik játékosa, Maczó Miklós is, akiről a klub jelentéséből időközben kiderült, hogy szintén kiállították Spanyolországban, ám mivel ő nem játszott a III. Kerület ellen, az ügy szempontjából ez nem volt releváns. A FEB viszont nem tudott dönteni, és péntekre halasztotta az ítélethozatalt. Pénteken a Vasas azzal védekezett, hogy a Logrones elleni találkozó valójában nem is tekinthető nemzetközi mérkőzésnek, hiszen nem mindenben követték a FIFA szabályait, inkább bemutató jellegű edzőmérkőzésnek kellene nevezni, miután három helyi játékvezető vezette, bármennyit lehetett cserélni, és jegyzőkönyv sem készült, legalábbis a Vasas nem kapott belőle. Ráadásul az eredeti ellenfél az Alavés lett volna, amely az utolsó pillanatban lemondta a mérkőzést, és mivel a magyar csapatnak szerdára szólt a repülőjegye, a menedzserek gyorsan kerítettek még egy csapatot, a Logronest, amellyel meg is beszélték, hogy ez nem lesz hivatalos mérkőzés. Nem kellett igazolni a játékosokat, a játékvezetők csak neveket és mezszámokat kértek, „akár még Komjáti András is pályára léphetett volna”, érveltek az angyalföldiek. Sőt Aranyosnak állítólag fel sem mutatták a piros lapot, a játékvezető csak a kezével jelezte, hogy vonuljon le szépen a pályáról. „Az ellenfél vezetőivel szinte nem is találkoztunk, nem beszélgettünk, ennyire nem volt hivatalos a mérkőzés” – mondta Illovszky.
A fegyelmi bizottság elnöke, dr. Kőszegi Géza ezután elismerte, hogy továbbra sem tudnak megalapozott döntést hozni, ezért javasolja, hogy a nemzetközi barátságos mérkőzésekben járatos szakértők bevonásával folytatódjon a vizsgálat, az indítványhoz csatlakozva pedig dr. Búza Sándor, a Vasas ügyvédje dr. Szilágyi Györgyöt és Berzi Sándort javasolta szakértőnek. Addig is Aranyos játékjogát felfüggesztették a nemzetközi barátságos mérkőzésekre, de a döntésig játszhatott a magyar bajnokságban.
Szeptember 18-át jelölték meg a következő tárgyalási napnak, de a FEB előtte két nappal már jelezte, hogy újabb halasztás szükséges, mivel a szakértőknek időre van szükségük ahhoz, hogy felkészüljenek az ügyre, és konzultáljanak az UEFA-val. A helyzet tehát az volt, hogy csaknem egy hónappal a mérkőzés után a Vasas még mindig nem tudhatta, hány pontja van pontosan, és az országban nem volt senki, aki meg tudta volna mondani, ilyen esetben mi a helyes döntés, hol húzódik a határ a hivatalos barátságos mérkőzés és a bemutató jellegű edzőmeccs között.
Szeptember 25-én született meg aztán az elsőfokú döntés, amelyben a Vasas húzta a rövidebbet, miután a III. Kerület és az MLSZ kérésére a Spanyol Királyi Labdarúgó-szövetség elfaxolta a Logrones–Vasas meccs hivatalos jegyzőkönyvét, amelyből az derült ki: a találkozót hivatalosan bejelentették, a szövetség jóváhagyta és kijelölte a játékvezetőket is, Kőszegi pedig – saját megfogalmazásában – summázta a FIFA álláspontját: „…a klubok közötti mérkőzés olyan találkozó, amelyen két egyesület vesz részt”.
Ezzel el is dőlt a dolog, a Vasasnak csak rosszabb lett a helyzete és megítélése, amikor kiderült, korábban valótlanul állították azt, hogy nem is látták a jegyzőkönyvet, hiszen bebizonyosodott, hogy azt Gellei Imre és Mónos Tamás csapatkapitány is aláírta. Amikor pedig Búza azt mondta: „valakinek érdeke lehetett meghamisítani a jegyzőkönyvet”, még nevetségessé is tette magát a klub. Nem különben akkor is, amikor az ügyvéd azzal érvelt – ha ezt nevezhetjük érvnek – utolsó kétségbeesésében, hogy „ez nem volt hivatalos mérkőzés, mert ha az lett volna, a Vasas nem vállalta volna a játékot”.
Javaslat szintjén felvetődött még, hogy játsszák újra a mérkőzést, ám a kezdeményezés hamar elhalt, és a Vasas is hiába fellebbezett, a jogerős döntés is megerősítette, hogy a mérkőzés három pontját 3–0-s gólkülönbséggel a III. Kerület FC kapja meg.
Aztán persze a bajnoki végelszámolásnál kiderült, hogy az egésznek kár is volt ilyen nagy feneket keríteni: a Vasasnak esélye sem volt a bajnoki címre, a hatodik helyen ért célba, csaknem harminc ponttal lemaradva az első helyezett MTK mögött, a III. Kerület pedig így is utolsó lett, és kiesett.
Veszprémi Linda
Még a szurkolók is tudták, mi a Vasas teendője
Szokásunkhoz híven ezúttal is felkerestük az ügy főszereplőit.
Aranyos Imre: „Nagyon jól fizető, pénzdíjas meccsek voltak ezek Spanyolországban, a vicc csak az volt, hogy a spanyolok már egyetlen mérkőzést is nemzetközi tornának neveznek. Megnyertünk egy találkozót Elchében, kaptunk érte egy kupát… Egy hét alatt négyszer léptünk pályára, a Logrones ellen már alig volt hadra fogható játékos. Én is csak csere voltam, mert fájt a lábam, de megsérült valaki, úgyhogy Imre bácsi szólt, be kell állnom. Ekkor már több góllal vezettek a spanyolok. A vége felé, amikor már hatnál vagy hétnél jártak, a bíró adott nekik még egy jogtalan tizenegyest is. Szépet odaszóltam a sporinak, egyből ki is állított. Néhány Vasas-szurkoló is ott volt velünk a meccs után, még ők is figyelmeztettek, hogy el ne felejtsük bejelenteni a kiállítást az MLSZ-nél, de valahogy csak elkenődött a dolog. Közös felelősségünk volt ez, és a szabály az szabály. Az a vicc, hogy a klub ezek után még megbüntetett harmincezer forintra, mert kiállítottak…”
Gellei Imre: „Fájdalmasan éltem meg azt az időszakot. Illovszky Rudi bácsi ígérte, hogy leadja a jelentést, az ő tisztessége mindörökre megkérdőjelezhetetlen, de túl korán jött a bajnoki meccs, épphogy hazaértünk. De Aranyos Imi ügyében jóhiszeműen jártunk el, ha tudtuk volna ezt, természetesen nem küldtem volna pályára a bajnokságban. A szabályokat be kell tartani. Még én mondtam el a Nemzeti Sport újságírójának, Varga Bélának a tudósításhoz, hogy Aranyost kiállították. Ha nem mondom, akkor a III. Kerület és az MLSZ sohasem tudott volna róla, és nincs ügy.”
Hangay György akkoriban egyszerre volt a III. kerületi önkormányzat sajtóreferense, a futballklub sajtófőnöke és a Nemzeti Sport tudósítója:
„A Vasas-meccs előtti szerdán a kupában játszottunk a megyei másodosztályú Borotán. Hazafelé a buszon arról beszélgettünk Simon Gáborral, a csapat technikai vezetőjével, hogy milyen nehéz meccs vár ránk a Vasas ellen, mire ő sejtelmesen megjegyezte: »Lehet, hogy már meg is nyertük…«. De csak szombaton árulta el, mire is gondolt: »Tudsz titkot tartani? – kérdezte. – Azt hiszem, a Vasas nagy hibát követ el. Aranyost is megadták a várható összeállításban. Nem kell mondani senkinek, de Spanyolországban kiállították, és a fegyelmi bizottság nem tud a dologról.« A Vasas-érzelmű, korábban ott dolgozó Simon a meccs előtt odament Gelleihez, és megkérdezte, senki sem sérült-e. Ugyanezt eljátszotta Antal Petivel, a technikai vezetővel, de ő sem értette, miért kérdezi. Csak amikor már késő volt… A Vasasnál felháborodtak az óváson, de ha a III. Kerület nem óvott volna, további három-négy meccset is játszhatott volna Aranyos, és akkor több pontot veszített volna a Vasas.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. augusztusi számában.)
