Illusztráció Matthew Stevens
Volt egyszer egy tehetséges fiatal csatár, Ferenczi István. A győri születésű futballista a helyi klubnál nevelkedett, és az ETO-ban mutatkozott be az NB I-ben is 1995-ben, 18 évesen. Fiatal volt és ügyes, és nem ő volt az első, sem az utolsó, akire azt mondták, ő lehet az új Puskás, a magyar futball oly régóta várt megmentője. Szerződése 2000 nyaráig volt érvényes Győrben. 1998 nyarán jártunk, még nem töltötte be a 21. életévét sem, 34 NB I-es meccsnél tartott, ezeken öt gólt szerzett. Ekkoriban a sportegyesületeknek is valódi piaci szereplőkké kellett válniuk (az úgynevezett Professzionális Nemzeti Bajnokságban előírták, hogy csakis gazdasági társaságok csapatai vehetnek részt), Győrben is megszűnt hivatalosan a Győri ETO FC felnőttcsapata, és az ETO FC Kft. működtette tovább az együttest. Ehhez szükséges formalitás volt, hogy a klub alkalmazottjainak, így a játékosoknak is új szerződést kellett aláírniuk, ami már a kft-hez kötötte őket. Ám Ferenczi István ezt nem volt hajlandó megtenni. Az egyesület ezt persze nem nézte jó szemmel, ezért a juniorcsapathoz száműzte a rebellis ifjú csatárt. Ezután – ügyvédje, dr. Búza János által – Ferenczi arra kérte a klubot, 2000-ig érvényes szerződése ellenére hadd távozhasson, mert nem érzi jól magát Győrben.
A Ferencváros azonnal szagot fogott, és úgy érezte, most megszerezheti az ígéretes támadót, és nyomban akcióba is lépett. Két nap múlva már ott virított Ferenczi aláírása egy átigazolási kérelmen. Miközben az ETO elnöke, Borbényi János Budapesten tartózkodott, az FTC technikai vezetője, Gál László Győrben járt, és megmutatta kollégájának, Horváth Bélának a Ferenczi által az Fradihoz aláírt átigazolási kérelmet. Horváth azonban nem záradékolta azt. Ez július 24-én történt, öt nap múlva pedig hivatalos fax érkezett Ferenczi ügyvédjétől Győrbe: „Mellékelten csatolom (nem volt csatolva semmi – a szerk.) az MLSZ-hez eljuttatott beadványunkat. Egyben értesítem, hogy ügyfelem, Ferenczi István, az ETO FC-vel kötött szerződését megszűntnek tekinti. Erre tekintettel, a jövőben nem kíván és nem is fog az edzéseken megjelenni.”
Viszont ezután úgy tűnt, sikerült jobb belátásra bírni a lázongó játékost, mert augusztus elsején Ferenczi mégis megjelent az ETO stadionjában, és részt vett a juniorcsapat edzésén. A tréning után a játékos beszélt Reszeli Soós István vezetőedzővel, és közölte vele, hogy augusztus 3-án valószínűleg aláírja szerződését az ETO Kft-hez. Azon a napon azonban Ferenczi nem jelent meg, másnap, 4-én már igen, és azt kérte Borbényi klubelnöktől, hogy megkaphassa az ETO FC Kft-hez szóló szerződéstervezetet, mert tanulmányozni szeretné, és ígérte, másnap reggel 8.30-kor jelentkezik. Nem jelentkezett, elérhetetlen volt egész nap, a telefonját is kikapcsolta. Másnap viszont idézést kapott az ETO az MLSZ-től: augusztus 6-án jelenjen meg a klub képviselője a tárgyaláson, mert Ferenczi ügyvédje szerződésszegéssel vádolja a győri klubot az MLSZ-nél. „Egyszerűen nevetséges, mondvacsinált ügyről van szó – háborgott Borbényi elnök. – Az a helyzet, hogy az elmúlt bajnokság eredményességi prémiumának a kifizetését július tizenötödikéig vállaltuk, mert az FC Porto addig ígérte Fehér Miklós vételárának kifizetését. A Porto eleget is tett kötelezettségének, de csekkel fizetett, ennek a banki átfutási ideje körülbelül egy hónap. Ezt közöltük mindenkivel, természetesen Ferenczivel is, és valamennyien tudomásul is vették.” Tehát Ferenczi azért akart távozni nevelőegyesületétől, mert késett a prémium, emiatt szerződésszegéssel vádolta klubját.
A nagy világvándor Ferenczi a Vasasban fejezte be pályafutását
Kornis István vezetésével augusztus 13-án összeült az MLSZ igazolási és átigazolási bizottsága, amely úgy döntött, hogy megszünteti Ferenczinek a Győri ETO FC-vel kötött szerződését. A bizottság a szabályzat azon pontját alkalmazta, amely szerint egy sportszervezet megszűnése esetén a labdarúgó azonnal szabadon igazolhatóvá válik. Márpedig a Győri ETO FC-nek épp megszűnt a felnőttcsapata (hiszen papíron az ETO FC Kft-jé lett…), ezért Ferenczi átigazolható – viszont a vételárát az ETO FC állapítja meg. Ferenczi ekkor azt mondta a Nemzeti Sportban: nem zárja ki, hogy már a hét végén a Fradiban játszhat, elvégre átigazolási lapját aláírta a zöld-fehérekhez. Csakhogy a két klubnak még meg kellett egyeznie az árban. Borbényi azt mondta: a csatár ára kereken százmillió forint. 1998-ban az nem kis pénz volt, tehát mindenki elhűlt. Még az is kíváncsi lett rá, ki ez a százmilliót érő Ferenczi Pista, akit amúgy alig érdekelt a futball. Tényleg ő lehet az új Puskás, ha ilyen drága. Erre a Fradi azt mondta: maximum hatmilliót érhet, többet nem kérhetnek érte a győriek. Ők azonban nem mondtak árat, húzták-halasztották a dolgot, és a fellebbezés lehetőségein gondolkoztak, a Fradinak viszont sürgős lett volna, mert már szerették volna játszatni a csatárt az AEK Athén elleni UEFA-kupa-meccsen. Az idegek harcát a Ferencvárosnál bírták kevésbé, és augusztus 18-án Páncsics Miklós, a IX. kerületiek menedzser-igazgatója kijelentette: a klub lemondott Ferenczi átigazolásáról, mondván, „az érdekeltek nem tudták a szerződéshez szükséges tiszta körülményeket megteremteni.” Azt nem fejtette ki, kiket takar az „érdekeltek” megnevezés, mindenesetre eldőlt: Ferenczi nem lesz a Fradié. 
Sebaj, másnap már azzal a címmel jelent meg a sportnapilap: „Ferenczi most Zalaegerszegre tart”. Fax érkezett ugyanis Győrbe a ZTE klubelnökétől, Zalatnai Lászlótól, aki azt közölte: miután az FTC lemondott Ferencziről, a zalai egyesület szeretné szerződtetni a játékost, és kéri, hogy az ETO határozza meg a csatár vételárát. Az ETO viszont már nem volt humoránál, ezért azt válaszolta: a klub fellebbezett az MLSZ bizottságának döntése ellen (azon az alapon, hogy a kft. elvégre az egyesület jogutódja, tehát attól, hogy Ferenczi nem írt alá új szerződést, az előzőnek még érvényesnek kell lennie), és amíg nincs jogerős ítélet, nem mond árat, továbbá meg iltja, hogy Ferenczi a ZTE edzéseit látogassa. Az állapot mindenki számára áldatlannak tűnt: az MLSZ és a ZTE az átigazolási árat várta az ETO-tól, amely viszont a jogerős döntést az MLSZ-ről, míg Ferenczi egész nyáron nem tudott hol edzeni, csak saját maga végezhetett erőfejlesztő gyakorlatokat. A bürokrácia malmai szokás szerint lassan őröltek, és – vállalva az esetleges következményeket – Ferenczi edzésekre kezdett járni a ZTE-hez. Aztán szeptember 25-én az MLSZ fellebbviteli bizottsága meghozta a másodfokú döntést, amely kimondta: az ETO nem követett el a prémium csúszásával szerződésszegést a csatárral szemben, ezért játékjoga továbbra is a győrieké, és ők szabhatják meg a vételárat. De Ferenczi már Zalaegerszegen tréningezett. Erre Győrben azt mondták: rendben, akkor legyen a korábban már beharangozott százmillió az ár… Mivel azonban ezt a győri vezetők sem tudták mosoly nélkül kimondani, klasszikus patthelyzet alakult ki: a ZTE az árat várta, az ETO pedig üzent, hogy ők meg az árajánlatot. Ekkor már az MLSZ is jelezte: ha nem lesz megállapodás, a szövetség fogja meghatározni a mindenkire kötelező átigazolási díjat, még úgy is, hogy a játékosnak érvényes szerződése van az ETO FC-hez. Kornis István elmondta: az összeg megállapításához a futballista 1997–98. évi bruttó keresetét beszorozzák az életkor szerinti szorzóval, azaz az ő esetében hárommal. Viszont Kornis azt is előre bocsátotta: ha az MLSZ által meghatározott árat 
viszont sokallja, és nem fizeti ki a ZTE, akkor pontlevonással büntethető. Még akkor is, ha Ferenczi egy percet sem játszana a zalaiaknál…
És ez még nem minden: az MLSZ úgy döntött, az átigazolási díj megállapításáig is szabadon igazolható Ferenczi, amennyiben a játékos és a két klub aláírja az átigazolási lapot, illetve a Zala megyei labdarúgó-szövetség ezt pecséttel szentesíti. És az előzmények ismeretében az ETO némileg meglepő módon alá is írta azt – titkos záradék kíséretében. Majd másnap Strausz László edző pályára is küldte csereként Ferenczit a Ferencváros elleni bajnokin, a csatár ráadásul pontot érő gólt szerzett az 1–1-re végződő mérkőzésen.
És ekkor még úgy tűnt, tényleg aranybányára bukkant személyében a ZTE: a játékengedélyét visszakapó csatár négy góllal vette ki a részét a Dunai Antal vezette olimpiai válogatott edzőmeccsén, majd néhány nappal később ő szerezte az U21-es válogatott egyetlen gólját is a Románia elleni Eb-selejtezőn (1–2).
A válogatott meccsek után az élet ment tovább a „rendes” kerékvágásában: Ferenczi nem volt hivatalosan a ZTE játékosa, de játszott a csapatban. Összesen 24 bajnoki meccsen, amelyeken nyolc gólt szerzett. Miután szép lassan mindenki beperelt mindenkit, a bíróság döntésére vártak a felek. Ennek megszületéséhez jó másfél év kellett, 2000-ben a Győri Városi Bíróság kimondta: Ferenczi jogszerűtlenül játszott a Zalaegerszegben. Retorzió – például pontlevonás vagy bármi – azonban nem érte emiatt a klubot, csupán a játékost „visszarendelte” a bíróság az ETO-hoz, amelyben a következő fél évben játszania kellett (14 meccsen három gól fűződik a nevéhez). Megállapított vételár továbbra sem volt, így 2000 nyarán úgy tudott az MTK-ba szerződni, hogy az éves győri bruttó keresetének a dupláját kellett fizetnie érte a kék-fehéreknek. A ZTE viszont úgy szerepeltette másfél évig, hogy a bérét kellett csak fizetnie, átigazolási díjat nem adott érte…
A válogatottban kilenc meccsre és két gólra futotta – többet vártunk tőle
Mára persze kiderült, hogy az egész tulajdonképpen sok hűhó volt semmiért. Ferencziből nemhogy az új Puskás nem lett, de még az új Bácsi Sanyi sem. Húszéves pályafutása során 16 klubnál fordult meg, igazából sehol sem tudta megvetni a lábát. Nem százmillióért, de 2008-ban szerződtette a Ferencváros is – amikor a csapat épp a másodosztályban sínylődött. 2015-ben vonult vissza, most a Vasas erőnléti edzője és pályaedzője.
Futballozni tanít fiatalokat.
Veszprémi Linda
„Nem tett jót a hercehurca és az edzéshiány”
Megkérdeztük a most 38 éves Ferenczi Istvánt, miként emlékszik vissza pályafutásának erre a rendhagyó kezdetére.
„A korabeli újságokban nagyon sokat foglalkoztak ezzel az üggyel, csaknem minden nap jelent meg cikk arról, mi van az átigazolásommal. Sok mindent azonban nem tudtak a lapok a háttérről. Nem az volt a bajom, hogy át kellett szerződnöm a kft-be, hanem hogy a klub három esztendővel meg akarta hosszabbítani az egyébként is még két évig érvényes szerződésemet, és velem erről nem egyeztetett senki. Szerettem volna a Fradiba menni, de a zöld-fehérek nem akartak belemenni pereskedésbe, volt nekik akkor pont elég bajuk Vasile Miriuta szerződésével, amelyben szintén a bíróság döntött. Zalaegerszegen jó közegbe kerültem, de lehetőségem lett volna onnan Franciaországba igazolni, a Marseille-hez, az talán új irányt adott volna a pályafutásomnak. Ám a Marseille is kihátrált végül az üzletből, mert nem volt még tisztába rakva az ügyem. Akkori menedzserem, Balla György megkereste az ETO-t, és kérte, álljanak el ettől a pereskedéstől, hogy Franciaországban játszhassak, de a győriek ezt a hírt csak arra használták, hogy még jobban felverjék az értem kért árat. Fiatal játékos voltam, nem tett jó a hercehurca, és az, hogy hónapokig nem edzhettem csapatban, csak egyedül, azóta is nagyon hálás vagyok Nagy Sándor erőnléti trénernek, aki külön foglalkozott velem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. januári számában.)
