Szöveg Veszprémi Linda Grafika Matthew Stevens
Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy őszi-tavaszi lebonyolítású bajnokságokban egy csapat a téli szünet alatt majdnem húsz helyet ugrik előre. Meg egy osztályt felfelé. A magyar futballban erre is akad példa.
A 2000-es év januárjában és februárjában minden idők legdöbbenetesebb holt szezonja zajlott a honi labdarúgásban. Pontosabban holtnak nem is lehet nevezni, hiszen ha a pályán nem is, a zöld asztalnál javában történtek az események. Azon túl, hogy tartott a Tornyi Barnabás kontra Diósgyőr pereskedés vagy a százmillió forintra taksált Ferenczi István ide-oda igazolása (lásd 2016. januári számunk Döglött akták rovatát), a legfőbb problémát az jelentette, hogy egyre-másra szűntek meg a klubok a különböző osztályokban. Mind inkább kezdett kivilágosodni, hogy a rendszerváltás után magára hagyott, az állami szervektől gazdasági társaságok kezébe került klubfutball a piacgazdaság viszonyai mellett nem fog tudni megállni a maga lábán.
A bajok a legfelsőbb osztályban is jelentkeztek. Azt már a téli szünetben is pontosan lehetett tudni, hogy a Szeged LC nem tudja majd befejezni az idényt az akkor épp Professzionális Nemzeti Bajnokságnak (PNB) nevezett élvonalban, mivel közölte, hogy tavaszi mérkőzéseken nem tud pályára lépni, a szabályok szerint pedig négy le nem játszott meccs után az MLSZ kizárja (így is történt).
Sejthető volt, hogy a Gázszer FC is hasonló sorsra jut. Az agárdi klub tulajdonosa, Németh László azonban nem kívánta, hogy miattuk is törölni kelljen az ellenfelek ellenük elért eredményeit, végleg kaotikussá és viszonylagossá téve a tabellát, másrészt voltak olyan szereplői a magyar futballnak, akik annyit már megértettek a tíz éve működő kapitalizmusból, hogy – még a futballban is – minden megvásárolható. A vidéki futballfellegvárnak számító Pécsen akkor már három éve vártak egy első osztályú csapatra, Toller László pécsi polgármester (egyben a Pécsi MFC elnöke) megérezte a lehetőséget, és jelezte: ha a Gázszer megszűnik, az NB I-es (vagyis épp másodosztályú) PMFC szívesen átvenné a helyét az PNB mezőnyében, és lejátszaná helyette a tavaszi meccseit. Ismereteink és a Nemzeti Sport korabeli cikke szerint idény közben ilyen azelőtt sohasem fordult elő a világfutball történetében.
A Gázszer tulajdonosa – aki saját egzisztenciáját kockáztatva építette fel „szerelemből” a korábban Velence Tours néven futó csapatot, és juttatta el néhány év leforgása alatt a megyei első osztálytól az élvonalig – nem zárkózott el a lehetőségtől, hiszen elismerte, hogy fel kell adnia a kilátástalan küzdelmet, és nem képes tovább finanszírozni a klub működését. Először még abban reménykedett, hogy a szintén nehéz helyzetben lévő, akkor épp Fehérvár FC-nek hívott korábbi és későbbi Videotonnal összeolvadva megmenekülhet, ám ebből sem a Vidi vezetői, sem a szurkolói nem kértek, így maradt a pécsi ajánlat elfogadása.
A kérdés csak az volt: hogy lehet ezt törvényes keretekbe ölteni? Cégfúzióval? Klubvásárlással? A PNB-s jog átadásával? Dr. Petró László, az MLSZ jogtanácsosa akkor a Nemzeti Sportban így tette tisztába a történet jogi hátterét: „A PNB-s szereplés akkor nem sérül, ha egy befektetői csoport, történetesen a PMFC-hez közel álló csoport megveszi a Gázszer FC Kft.-t, avagy többségi tulajdonrészt szerez, módosítja a társasági szerződést, és úgy dönt, hogy a csapat a továbbiakban Pécsett szerepel. Az átigazolási időszakon belül pedig mód van arra, hogy akár a teljes pécsi keretet átigazolják a Gázszer FC-hez, avagy a Pécs-Gázszer FC-hez, ha éppen ezt a nevet választják. Természetesen a tulajdonosváltás a PMFC esetében is kivitelezhető, ám a befektetők akár úgy is dönthetnek, hogy visszaléptetik a második ligás csapatot. Ebben az esetben azonban az ősztől a PMFC csak két osztállyal alacsonyabb szinten nevezhet újra.”
TALÁN SEMMI SINCS OK NÉLKÜL: ÍGY MUTATKOZHATOTT BE AZ NB I-BEN AZ AKKOR 20 ÉVES GERA ZOLTÁN
Arra azonban már nem volt lehetőség, hogy a Gázszer játékosai költözzenek át Pécsre, mert miután megjelentek az első hírek az anyagi gondokról, a játékosok szétszéledtek (a nevesebb labdarúgók közül Simek Péter, Bekő Balázs, Kövesfalvi István a Vasas, Dvéri Zsolt az Újpest, Szekeres Zsolt a Honvéd játékosa lett), Csongrádi Ferenc vezetőedző alig néhány játékosnak tartott edzést, amíg rendeződik a helyzet. Márpedig február 15-ig, az átigazolási időszak végéig rendeződnie kellett. A tárgyalásokat azonban elhúzta, hogy az üzletbe újabb klubok szálltak be, mert az így élvonalba kerülő PMFC áruba bocsátotta a másodosztályú szereplés jogait, és az NB III-ból a Veszprém, a Pápa és a REAC is jelezte érdeklődését. A pécsieknek végül az utóbbival sikerült megállapodniuk – így a rákospalotaiak feljutottak a második vonalba, majd nyomban árulni kezdték NB III-as jogukat. Végül 2000. február 12-én vált véglegessé, hogy visszatér Pécsre az élvonalbeli futball.
A gazdag vállalkozónak, Németh Lászlónak csaknem a teljes vagyona ráment gázszeres álmára. „A Gázszer FC Kft. eladásával a magánjellegű problémáim nem oldódtak meg. Remélem azonban, néhány napon belül eljutok arra a szintre, hogy mint egy háború után, megkezdhessem az újjáépítést.
Most sokan kérdezik, megérte-e, megbántam-e, de erről ma már nem érdemes elmélkedni, ez már a múlt. A józan ész ugyan azt diktálná, hogy kijelentsem, megbántam, hogy mindent a futballnak rendeltem alá, csakhogy, ha arra gondolok, hogy egy évvel ezelőtt a kairói tornán a Gázszer FC tiszteletére játszották el Egyiptomban a magyar himnuszt, akkor azt mondom, az olyan felemelő érzés volt, hogy megérte.”
Azokat az agárdi labdarúgókat, akik végig kitartottak a Gázszer mellett – Király Péter, Popovics Pál, Matus Sándor – átvette a PMFC. „Örökölt” viszont ennél fontosabbat is: a pontjait. Megdöbbentő módon ugyanis a Pécs onnan folytathatta a tavaszi szezont, ahol a Gázszer abbahagyta az őszit, az ötödik helyen, 17 meccsen szerzett 28 ponttal. Korábban, szeptember 24-én még vezette is a tabellát a Gázszer, de a PMFC így sem panaszkodhat: a másodosztályban előttük állókat is beleszámítva több mint 20 hellyel és persze egy osztállyal találta magát előrébb. Ennek ellenére Szapor Gábor pécsi vezetőedző úgy fogalmazott: céljuk a biztos bennmaradás. Ez sikerült is, amihez a városban tapasztalható futball-láz is hozzájárult, az első tavaszi meccsre a Siófok ellen tízezer szurkoló ment ki a stadionba. De talán semmi nincs ok nélkül: így mutatkozhatott be az NB I-ben az akkor 20 éves Gera Zoltán is, akit lehet, hogy fel sem fedeztek volna a magyar futballnak, ha nincs a Pécs abszurd téli „feljutása” az első osztályba.
Ő, majd a válogatott jóval többet profitált ebből, mint a klub, hiszen a következő idényben már ki is esett a PMFC – eladó élvonalbeli jogot pedig azóta nem talált.
„MEGNŐTTEK A HAJSZÁLAIM AZ ÉG FELÉ”
A történet akkori szereplői közül Simek Pétert, a Gázszer játékosát és a csapatát váratlanul az élvonalban találó pécsi edzőt, Szapor Gábort kérdeztük.
SIMEK PÉTER: „Játékosként két választásunk volt: automatikusan átvesz minket a Pécs, vagy elszerződünk. Én mindenképpen a fővárosba vágytam, attól vártam előrelépést a pályafutásomban. A legjobban a Vasas akart, és Komjáti András vezetőedző személye számomra garancia volt. Még csak húszéves voltam, érzelmileg nem érintett meg különösebben, hogy megszűnt a csapatom.”
SZAPOR GÁBOR: „Az őszi huszáros hajrával jó esélyünk volt, hogy önerőből is feljussunk, bár az idény előtt nem tűnt realitásnak, mert a tizenhatodik helyen vettem át a csapatot. Épp Harkányban edzőtáboroztunk, amikor jött a hírt: irány az élvonal. Megnőttek a hajszálaim az ég felé. Fiatal csapatunk volt, kevés első osztályú tapasztalattal, de bizonyítottuk, hogy helyünk van az élvonalban.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. decemberi számában.)
