Emlékeznek még Kósáné Kovács Magdára? Annyit segítünk, hogy a ’90-es évek második és a kétezres évek első felében az MSZP egyik előretolt politikusa volt, aki ha megjelent a tévében, sokakat elrettentett a ’60-as éveket idéző rakott frizurájával. Mindenesetre tőle származik a Harmadik Magyar Köztársaság egyik szállóigévé vált mondata, miszerint „nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani”. Mi még hozzátennénk: nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni.
Nagy a kísértés, hogy legalább az egyik verziót Kisteleki István, korábbi MLSZ-elnök orra alá dörgöljük.
Elvégre 2009 december közepén már valósággal tombolt a magyar futballt is átitató fogadási botrány (a sajtóban legalábbis), és ezekben a vészjósló napokban a Magyar Labdarúgó-szövetség első embere kivont karddal indult a bűnösök felkutatására, megbüntetésére. Más kérdés, hogy ehhez semmiféle jogi eszköze nem volt. Ezt pontosan tudták az MLSZ székházában is, de a megfelelési kényszer, a sajtó és a közvélemény lecsillapításának szándéka miatt Kisteleki keresztes hadjáratot hirdetett a csalók ellen. Piti bűvésztrükk volt ez, nem több, ráadásul lehetett látni, hogy a nyúl már eleve ott csücsül a cilinderben.
Ám talán éppen emiatt sikerült fölöttébb látványosra a Bors című bulvárlap Benkő Gábor által jegyzett pragmatikus cikksorozata, amelyet december 14-én indított az újság, s amelyben a Kistelekire évtizedekkel ezelőtt zúduló bundavádakat vette elő a könyvtárak, archívumok mélyéről.
Az egész azzal kezdődött, hogy egy névtelenségbe burkolózó korábbi váci futballista kijelentette, hogy Kistelekit 1982 tavaszán azért tették ki a csapatból, mert meccseket adott el. Sokat sejtető volt az is, hogy az NB II-es Váci Izzó akkori edzője, Jeszenszky István arra hivatkozva, hogy „régen volt már mindez, ne feszegessük a témát”, nem akart többet mondani. A Bors Kistelekit is szembesítette a fentiekkel, ám ő ekkor a maga joviális stílusában azzal intézte el az ügyet, hogy ő mindig a fair play híve volt, és soha nem vádolták bundával. Kistelekinek ez a válasza finoman fogalmazva is csúsztatás volt.
Merthogy másnap előhúzta első aduászát a bulvárlap, és ehhez nem kellett mást tennie, mint felidézni a Sport Plusz 1989. szeptember 2-i számából azt az interjút, amelyben Rozner Győző, a Ganz-MÁVAG egykori szakosztályvezetője nem kevesebbet állított, minthogy Kisteleki a csapat edzőjeként 1987 tavaszán 170 ezer forintot fizetett a váciaknak egy „békés” döntetlenért (mindez valójában 1986 tavaszán történt). Ez az egy pont akkor a bennmaradást jelentette a másodosztályú Ganz-MÁVAG-nak, a 170 ezer forint pedig több család egész éves jövedelmének felelt meg.
S ez bizony már kemény bundavád volt Kistelekivel szemben.
– Egy ártatlannak induló beszélgetés után kezdtem vájkálni az MLSZ-elnök múltjában – mondta a FourFourTwo-nak Benkő Gábor, a Bors sportrovatának vezetője, a Kisteleki-ügy kirobbantója. – Egy barátommal az aktuális fogadási botrányokról dumáltunk, és megemlítette, milyen vicces, hogy most az a Kisteleki a leghangosabb, aki még aktív futballistaként szintén csinált egy-két turpisságot. Ez a mondat bogarat ültetett a fülembe. Utánanéztem, mikor és hol játszott Kisteleki, és a legfurcsább az volt, hogy szinte sehol nem töltött el hosszú időt. Egy szezon után a legtöbb helyről távozott. Vácott is megfordult, gondoltam, elindulok ezen a vonalon, aztán meglátjuk. Hamar nyomra akadtam. Valaki megsúgta, hogy érdemes lenne a Pest Megyei Hírlap korabeli számait fellapozni, mert ott találhatok valamit. És tényleg. 1982. május 9-én arról írt az újság, hogy Kistelekit és Pálinkás Andrást (az Újpest jelenlegi kapusedzőjéről van szó – a szerk.) „sportszerűtlenség” miatt eltiltották. Innentől kezdve beindult a dolog, és bár hatalmas telefonszámlát csináltam a kiadónak, megérte, mert rábukkantam néhány emberre, aki névvel vagy név nélkül, de hajlandó volt emlékezni. Ilyen volt például Horváth János, a Mézga Focisuli vezetője, aki az 1980–81-as idényben Kisteleki csapattársa volt Kaposvárott, és az öltözőben egymás mellett ültek. Érdemes röviden idézni, mit nyilatkozott arról az időszakról.
„Hogy Kisteleki bundázott-e? Hogyne bundázott volna! Amint hozzánk került, már az első nap megkérdezte tőlem, mivel lehetne itt seftelni. Nem egy meccs volt a szezonban, amit három másik társával manipulált (…), és ezt Kaposvárott mások is tudják, maximum gyávák ahhoz, hogy megszólaljanak.” Horváth tehát nem köntörfalazott, maradjunk ennyiben.
De térjünk vissza Roznerhez is, mert ő aztán tényleg kulcsfigurává lépett elő. Annyit ő is elmondott a Bors újságírójának, hogy fenntartja a két évtizeddel ezelőtti állításait, a 170 ezres bundavádat…
– Győző bácsi csuda egy figura, öreg korára hivatkozva nem akart már reflektorfénybe kerülni, de azért segített nekem –folytatta Benkő. – Megmutatott néhány, két évtizeddel ezelőtti Sport Plusz-cikket, és mit mondjak…, roppant izgalmas anyagok voltak azok. Így került elő az az 1981 decemberében kiállított postai utalvány, amely 30 ezer forintról szólt, és amit Kisteleki adott fel – a Sport Plusz szerint – a hírhedt totókirálynak, Molnár Tibornak, amikor egy NB I-es futballista átlagosan három-öt ezer forintot keresett.
Az FFT megkérdezte Mózner János edzőt, aki a történtek idején a Vác futballistája volt, ő azonban elhárította az érdeklődést azzal a sokat sejtető mondattal: „Betyárbecsület is van a világon…”.
Talán a hazai sportújságírás kritikája is, hogy csak egy bulvárlap alig 30 éves újságírójában – aki annak idején még csak a gumilabdát rúgta – volt annyi kurázsi, hogy előkaparja ezt a históriát. Merthogy történetesen eszébe juthatott volna másnak is.
Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója a ’80-as évek végén a Sport Plusz újságírójaként dolgozott, és ő volt az, aki akkoriban alaposan körbejárta a faramuci Kisteleki-sztorit. Ha valakinek, neki emlékeznie kellett volna erre. Hogy mégis „váratlanul” érte, amikor a múlt kútjának mélyéről felbugyogott az ügy, arra talán magyarázatot ad a tény, hogy a leleplező Bors-cikkek megjelenésekor Kisteleki lekötelezettje volt, lévén az MLSZ-elnök rábízta az NB II-es bizottság irányítását. Kutasi – bár őt is megkérdezték az ügy kapcsán – diplomatikus maradt, s inkább arról beszélt, hogy a múltat már fölösleges piszkálni, a lényeg, hogy a jelenkori futballunk megtisztuljon.
Mondta mindezt akkor, amikor a hivatalban lévő MLSZ-elnök múltja legalábbis kétséges volt, jóllehet – nem cinizmus ez? – a „rend, fegyelem, törvényesség” jelszavával söpörte le a színpadról elődeit. A kérdés azóta már okafogyott, hiszen egy héttel az ügy újbóli kipattanása után az MLSZ-elnök bejelentette lemondását. Igaz, kurta-furcsa távozására nem szolgált hihető magyarázattal, s külön megemlítette, hogy nem a bundavádak miatt köszön le, döntését már azok előkerülése előtt meghozta. A sajtótájékoztatón egyetlen kérdést sem lehetett föltenni a búcsúzóul önnön sikereit taglaló elnöknek.
Pedig talán lett volna mit. Például azt, hogy szerinte az internetes kommentelők miért nevezik rendre „Cashtelekinek”…
Veszprémi Linda
Feljelentés vagy ijesztgetés?
2009. december 19-én Kisteleki István közleményt adott ki, amelyben tudatta, hogy „nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból vagy célból, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás, valamint becsületsértés vétségének megállapítása miatt” feljelentést tett ismeretlen tettes ellen. Az MLSZ-elnök a Bors öt, illetve a Magyar Nemzet egy cikke miatt fordult a bírósághoz. A kommünikében Kisteleki leszögezte, azért kérte a nyomozást, hogy az említett cikkek szerzőinek, az azokban nyilatkozóknak és a megjelenésükért felelős személyeknek a kiléte kiderüljön. A közlemény emlékeztetett arra is, hogy a Btk. idevonatkozó paragrafusa szerint a rágalmazás és a becsületsértés vétsége akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. A nyomozásról egyelőre nincsenek hírek, noha fél év telt el a közlemény megjelentetése óta.
Benkő Gábor Eötvös Pál MÚOSZ- és Pajor-Gyulai László MSÚSZ- elnöktől vehette át a nívódíjat
