Szöveg Veszprémi Linda
Hajnal Tamás hazatért! – tették közzé a hírt sok esetben érzelmi húrokat is megpengetve a különböző sajtótermékek tavaly decemberben (cikkünk 2015-ben készül – a szerk.), amikor a Ferencváros szerződtette a 33 éves labdarúgót. Egyfelől valóban hazatérés volt ez, miután Hajnal 18 évvel ezelőtt két meccsen játszott a Ferencváros felnőttcsapatában. A külföldön szép pályát befutó, 59-szeres magyar válogatott középpályás a zöld-fehérek saját nevelése volt. Hazatért tehát, de az a „haza” nem bánt vele úgy 1997 zaklatott nyarán, mint ahogy édes gyermekével illett volna. Különös nyár volt az a Fradi-szurkolóknak. Az Üllői úti fák is korán beleőszültek, talán már augusztusban lehullajtották a lombjukat. 1997 nyarán a káosz, a nyugtalanság és a dilettantizmus vert tanyát az FTC háza táján.
Pedig a szurkolók azt hitték, azt remélték, hogy most megkapnak mindent, amit csak szemük-szájuk megkíván. Kívülről úgy tűnt, pénz van bőven, a klub pedig kiváltságos helyzetben van versenytársaihoz képest. Noha a tavasszal véget ért bajnokságban csak a harmadik helyen végzett az együttes a megosztó Varga Zoltánnal a kispadon, de az előző idénybeli Bajnokok Ligája-szereplésért járó, gigantikus pénzöszszeg, mintegy félmilliárd forint már a klub rendelkezésére állt, megszaporodtak a szponzorok, az egyik sörgyár évi 50 milliót fi zetett, és még Telek Andrást is eladták a nyár elején 40 millió forintért Kassára. Mindenki teljes joggal gondolhatta, hogy az új idény előtt jelentős összeget költ majd erősítésre a Fradi, és gond nélkül megnyeri a bajnokságot. Ehhez képest egymást érték a viharok. S azok nem olyan gyors lefolyású, nyári záporok voltak – hanem hosszan elhúzódó hidegfrontok. Kezdődött azzal, hogy a Szívós István ügyvezető elnök és Páncsics Miklós menedzser-igazgató nevével fémjelzett klubvezetőség menesztette a Németországból hazaköltözve nagy reményekkel fogadott, de csupán egy évre bizalmat kapó Varga Zoltánt, és a korábban már bizonyító – négy év alatt egy bajnoki címet szerző – Nyilasi Tibort nevezte ki a helyére. Az edzőváltás alaposan megosztotta a szurkolótábort, a konfl iktusokat nyíltan vállaló és számtalan újdonságot bevezető Vargát a tábor egyik fele valósággal istenítette (már csak legendás játékosmúltja miatt is), a másik fele viszont csalódásként élte meg a bronzérmet, és mielőbbi váltást követelt. Nyilasi erősítési terveiben elsősorban Lipcsei Péter, Zoran Kuntics és Vincze Ottó visszaszerzése szerepelt, ám először olyan hírek érkeztek, hogy egyszerűen nincs pénz rájuk, majd a klub folyamatosan azt kommunikálta, hogy Lipcseiék túlságosan sokat követelnek, Kuntics pedig valóságos közellenség lett, miután visszaüzent.

Szollár Krisztián nem futott be jelentős karriert
Azt senki sem tudta komolyan venni, hogy nincs pénz, hiszen korábban azt közölte a klub, hogy a BL-szereplésért kapott UEFA-pénzből 200 milliót a bankba tettek, hadd kamatozzon. Akkor azonban már megragadt a gyanú, amikor futballberkekben híre ment, hogy a télen a Váctól vásárolt középhátvéd, Vámosi Csaba árát nem tudja kifizetni a Ferencváros. Hogy fordulhatott ez elő? Pontosan ma sem tudjuk, de azóta már kiderült, hogy a BL-pénz rövid idő alatt kézen-közön eltűnt, valakik a saját zsebüket tömték meg az első magyar Bajnokok Ligája-csoportkörös szereplés örömére. Etikailag sem állt fényesen a mottójában az erkölccsel, az erővel és az egyetértéssel büszkélkedő egyesület, állítólagos részegeskedése miatt menesztették Golecz Lajos technikai vezetőt, és azt a II-es, szurkolói szektorból érkező Gál Lászlót nevezték ki a helyére, aki azóta már jóval magasabbra tört, több klubnál is „menedzserkedett”, jelentsen ez az ő esetében bármit is.
A szurkolók azonban mindezek ellenére is bizakodóak voltak, amit az is táplált, hogy számtalan nagy tehetség – Hajnal Tamás, Szollár Krisztián, Holló Richárd, Vincze Gábor – bontogatta a szárnyait a népligeti ifjúsági csapatokban, és Nyilasitól mindenki azt várta, hogy – miként első ciklusában 1990 és 1994 között – beépítse a csapatba a saját nevelésű növendékeket. Ehhez képest valóságos villámcsapásként hasított át a nyári égbolton a június 15-én megjelent hír: mivel Vámosi Csaba vételárának második felét nem tudta kifizetni a Ferencváros, a két klub megegyezett arról, hogy pénz helyett két játékost, Hajnalt és Szollárt adja a Fradi. Épp a két legnagyobb tehetséget, akik évek óta az ifi meccsekre járó közönség kedvencei voltak – teljes volt a döbbenet. Majd néhány nap múlva az is kiderült, hogy Hollót és Vinczét pedig kölcsönadja a klub a Gázszernek.
Senki sem értette, mi folyik a rekordbajnoknál. A Sport Plusz hetilapban csaknem két hónapon át az olvasói levelek kilencven százaléka az FTC-nél kialakult helyzetről szólt, volt olyan is, hogy az újság a szokásos egy-két oldal helyett négyet-ötöt szentelt a beérkező véleményeknek. A Ferencvárosnál uralkodó fejetlenség természetesen a közbeszédet is uralta. A szurkolók szinte ölre mentek egymással, mert mindenki pontosan tudni vélte, ki miatt tékozolta el aprópénzért legnagyobb reménységeit a klub, miközben elvileg dúskálnia kellett volna az anyagi javakban. Egyesek szerint Varga Zoltán nem értett szót a fiatalokkal, mások épp azt bizonygatták, hogy éppen egyedül Varga szorgalmazta Hajnal felhozását az NB I-es csapathoz, de a szerződtetésükkel megbízott Novák Dezső elügyetlenkedte a dolgot. Annak is híre kelt, hogy Hajnal Tamás családja volt telhetetlen, és azt közölte a klubbal: a 17 éves játékos csak évi hétmillió forintos fizetésért köt profi szerződést, ettől pedig szóhoz sem jutott Páncsics Miklós. És akkor még nem beszéltünk azokról az összeesküvés-elméletekről, amelyek mind azt taglalták: miért nem játszatja fiatal tehetségeit a Fradi, hogy négy-öt év múltán aztán nagy pénzért eladhassa, ahelyett, hogy ifistaként néhány százezer forintért elkótyavetyéli őket? A teljes szakmai koncepció hiánya ez, vagy annál sokkal súlyosabb dolgokról van szó? Talán szabályos bűncselekményt követtek el a vezetők a klub ellen, és saját hasznukra értékesítették az egyesület aranytartalékait is?
Ez utóbbi feltételezést erősíti, hogy Hajnal és Szollár úgy távozott három héttel később Vácról, mintha ott sem lettek volna. Június 15-én adta el a Fradi őket a piros-kékeknek, és július 4-én már az a hír uralta a lapokat, hogy a két fiatal játékost a Bundesligában szereplő, friss UEFA-kupa-győztes Schalke 04 szerződtette! Még csak egyetlen edzésen sem vettek részt a váci csapatnál. Iványi Károly, a váci klub elnöke a Nemzeti Sportban így mondta el a nagy fogást: „Mivel a Ferencváros tartozásának kiegyenlítése elég sokáig húzódott, szóltam barátomnak, Balla Györgynek, aki fel is ajánlotta segítségét. Végül is barterüzletet kötöttünk, pénz helyett megkaptuk a két játékost. Már akkor is két lehetőségben gondolkodtunk, az egyik az volt, hogy nálunk maradnak a fiúk, és erősítik a csapatot, a másik variáció pedig, hogy továbbadjuk őket külföldre. Mivel a Schalke vezetőinek figyelmét felkeltették a labdarúgók, az utóbbi lehetőség mellett maradtunk. Azt hiszem, az üzlettel mindenki jól járt… Elmondhatom, hogy nem jártunk rosszabbul, mintha a Fradi kifizette volna Vámosi vételárát.”

Szollár Krisztián
Ám az kizárható, hogy a Ferencvárosnál ne tudták volna, a két fiatal játékos jóval többet ér egy „fél Vámosinál”, sejthető, hogy nemcsak a gelsenkircheniektől nagy pénzt legomboló váciak jártak jól az üzlettel. Ahogy egy olvasói levélben megfogalmazták: „a valóság az, hogy a Fradi nem merte közvetlenül eladni a fiúkat – hát eladta így, közvetve, úgy, hogy ezért hálából bizonnyal a Vácnak is adott valamicskét…”. A Schalkénál amúgy sem Hajnal, sem Szollár nem váltotta meg a világot: Hajnal hét év alatt összesen nyolc bajnoki mérkőzésen kapott szerepet, de egy belgiumi kitérő után aztán vissza tudta tornázni magát a Bundesligába, szerepelt a Kaiserslauternben, a Karlsruhéban, a Borussia Dortmundban, a Stuttgartban és az Ingolstadtban is, összességében vállalható pályafutást tudhat magáénak. Szollár Krisztián pályája nem alakult ilyen szerencsésen, sok sérülés is gyötörte, a Schalkéban egyetlen meccsen jutott szóhoz, azután harmad- és negyedosztályú német csapatokban húzta meg magát.

Hajnal Tamás
Hajnal Tamás 33 évesen lett újra a Ferencváros játékosa. Most, amikor minden jel szerint ismét stabil anyagi lábakon áll a klub, amikor a szurkolók ismét a bajnoki címet vizionálják, amikor mindenki újra optimista. Megint jó lehet fradistának lenni. Nyár van, egyetlen felhő sincs az égen. Mégis mi baj történhetne?
HAJNAL: NEM VOLTAM VÁCON EGY PERCET SEM…
Szokásunkhoz híven ezúttal is megszólaltattuk az ügy kulcsszereplőit.
Hajnal Tamás meglepő, fordulatot jelentő mondatokkal rukkolt elő: „Nem igazán szeretnék erről az ügyről ennyi év után beszélni, mert fogalmam sincs arról, hogy mi volt a háttérben, szinte gyerek voltam még, nem tudom, miben egyezett meg a két klub a fejem fölött. De azt pontosan tudom, hogy én a Fradiból egyenesen a Schalkéhoz mentem, Vácon nem voltam egy percet sem, hiába írták ezt az újságokban, tudomásom szerint nem szerződtem oda, bár elképzelhető, hogy volt erről valamilyen papír. Szollár Krisztiánra és rám az U17-es Európa-bajnokságon fi gyeltek fel a németek, akkor még a Fradi játékosai voltunk, és onnan is vittek el minket egyenesen a Schalkéhoz. Hogy hivatalosan melyik klub adott el oda, azt nem tudom megmondani.”
Szívós István, a Ferencváros akkori elnöke: „Akkoriban mindenért szidtak engem a szurkolók, de mindannyiszor engem igazolt az élet, én voltam a legsikeresebb elnöke a Ferencvárosnak. Azokban az időkben minden kis ügy óriási vihart kavart a médiában, de alapvetően sikeresek voltunk, bár erre csak később jöttek rá. Erről az ügyről inkább Páncsics Miklóst kellett volna megkérdezni, sajnos őt már nem lehet (2007-ben hunyt el – a szerk.), ő volt akkor a labdarúgó-szakosztály élén, az ilyen jellegű döntések ott születtek meg, én csak szentesítettem azokat.”
Iványi Károly, a Vác akkori elnöke: „Nagyon sok mozgás volt akkoriban nálunk, emlékszem, legalább harmincötös keretünk volt. A két tehetséges fiatalra, Hajnalra és Szollárra a Fradinak valamiért nem volt szüksége, mi pedig úgy gondoltuk, hogy csak jól járhatunk velük. Akkoriban a váci focigimire építettünk, nagyon sok fiatal tehetségünk volt nekünk is, de Hajnallal hosszú időre meg tudtuk volna oldani a karmesteri posztot, sőt néhány szakemberünk Szollárban még nála is többet látott. Kiváló ajánlat érkezett azonban Németországból, amire nem lehetett nemet mondani. Hogy pontosan mennyi pénzt nyertünk rajtuk? Nem tudom már megmondani, mert 1998-ban megbuktattak, és nincsenek már meg a dokumentumok.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júliusi számában.)