Szöveg Veszprémi Linda
Legutóbbi lapszámunk ezen rovatában annak próbáltunk utánajárni, hogy hová is tűnt el egy év alatt a Ferencváros vagyona, amelyre az 1995-ös kitűnő Bajnokok Ligája-szereplése révén tett szert. Ott több mint 700 millió forintnak veszett nyoma, és ha nem is ekkora tételről van szó, a kilencvenes években azért nem a Fradi volt az egyetlen NB I-es klub, amelynél nagyobb pénzmennyiségnek kélt lába. A Kispest-Honvédnál is adódott egy meglehetősen „szagos” történet, amely aztán véget is vetett Komora Imre futballpályafutásának.
A játékosként egyebek mellett olimpiai bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes Komora 1999-ben egy személyben vezetőedző, klubigazgató és a futballcsapatot működtető cég, a Kispest-Honvéd Kft. ügyvezető igazgatója is volt a Honvédnál, amikor Bárányos Zsolt elhíresült „dollárügye” kirobbant, és amelyben aztán a vádlottak padján találta magát. Az addig háromszoros magyar válogatott középpályás akkor szerződött haza kölcsönbe a Ferencvároshoz a belga Lommeltől, amelynek egy évvel korábban adta el a Kispest-Honvéd. Viszonylag ártalmatlan szituációnak indult: Bárányos azt követelte a Honvédtól, hogy adja meg neki az 50 ezer dolláros (akkori értékén mintegy 12 millió forintos) tartozását, mert állítása szerint korábban Kispesten írásba adták neki, hogy ha élő szerződése ideje alatt külföldi ajánlat érkezik érte legalább 300 ezer dollár értékben, akkor jár neki abból 50 ezer dollár. A labdarúgó a sajtóban panaszolta el, hogy egy éve jár a pénze után, de Komora Imre mindig elhajtja, ezért most már jogorvoslatért fordul a FIFA-hoz.
A Honvédnak és Komorának két ellenérve volt: egyrészt az, hogy Bárányos szerződése náluk 1998. június 30-án lejárt, és csak július 21-én írt alá a belga csapathoz, tehát nem az érvényes szerződés ideje alatt történt a transzfer (a játékos erre azt mondta, hogy a megkeresés és a megegyezés viszont jóval hamarabb, június 7-én megtörtént, és az számít, nem a tényleges aláírás, csak nem akart egyszerre két csapatnál érvényes szerződésben lenni), másrészt az, hogy az összeg nem tett ki 300 ezer dollárt, csak 250-et (az első hírek szerint csak 200-at). Ennek kapcsán pedig Kovács Kálmán, a korábbi 56-szoros válogatottból lett klubtitkár emelt szót a Nemzeti Sportban, mondván, tudomása van róla, hogy a Barcelona 300 ezret kínált Bárányosért, de Komora – ki tudja, miért – inkább eladta 250-ért egy nevenincs belga középcsapatnak.
Aztán ahogy ez téma lett, a Honvéd Benkő László vezette elnöksége is kutakodni kezdett, az elnökségi tagok közül többen elutaztak Belgiumba is, és kiderült, hogy a Lommel nem 250, hanem 325 ezer dollárt fizetett a magyar labdarúgóért, de ebből 75 ezret egy névtelenül kiállított csekken, amelyet Luxemburgban vettek fel. Mint hamarosan aztán azt is kiderült, egy bizonyos Pintér László, Bárányos Zsolt menedzsere. A labdarúgó állítása szerint erről semmit sem tudott, a valódi vételárról sem.
Ám ahogy ez nagy figyelmet kapó téma lett a napi sajtóban, napvilágra került egy kísértetiesen hasonló ügy. A Bárányoshoz hasonlóan 1999 nyarán a Ferencvároshoz hazatérő korábbi kispesti csatár, Tóth Mihály átigazolása a francia Metzhez, ugyancsak egy évvel korábbról, 1998 nyaráról. Tóth ára 550 ezer dollár volt, de a papírokból kiderült, hogy a Metz csak 200 ezret utalt el a Honvédnak, a további 350 ezret pedig egy luxemburgi bankszámlára, miután Komora Imre egy hivatalos honvédos fejléces papíron ezt kérte a francia egyesülettől. Ezt a 350 ezret is Pintér László vette fel Luxemburgban (mint ezt zavarában a Nap-Kelte adásában be is vallotta: „itt van a zsebemben”). De Komora már készen is állt a válasszal: az elnökségi ülésen a tagoknak bemutatott egy papírt, mely szerint az átigazolást intéző Pintér László menedzser úgymond visszatartotta ezt az összeget az esetlegesen felvetődő költségekre. Az elnökség ekkor úgy határozott: azonnali hatállyal felszólítja Pintért, hogy – természetesen az igazolt költségek levonása után – e visszatartott összeget haladéktalanul utalja át a Kispest-Honvéd számlájára. Amennyiben ez nem történik meg, a klub peres eljárást indít a menedzser ellen. S hogy a történet még érdekesebb legyen, kiderült, hogy Pintér nem FIFA-licences menedzser, tehát nem is lett volna joga az üzletet megkötni…
Benkő elnök – aki egy évvel korábban, Bárányos eladásakor nem töltött be tisztséget a klubnál – vizsgálatot rendelt el, és egy öttagú bizottságot állított fel Csiki Károly vezetésével. Miután a vizsgálat megállapította a súlyos szabálytalanságot, Benkő László ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a XIX. kerületi rendőrkapitányságon. Két ügy zajlott tehát párhuzamosan: Bárányos Zsolt az 50 ezer dollárját akarta a Honvédtól, a Honvéd az igazságot arról, hogy ki lopta meg 425 ezer dollárral a klubot. Bárányost, Tóth Mihályt, Komorát és Pintért is többször kihallgatták, az utóbbi kettő útlevelét is bevonták, és többször behívták őket a televíziós beszélgetős műsorokba. Ekkor hangzott el Komora legendássá vált mondata az eltűnt pénzről Gyárfás Tamás műsorában: „Ha eltűnt, eltűnt, én nem keresem.”
A Honvéd elnöksége augusztus 5-én, egy nappal a bajnoki rajt előtt hozta meg a verdiktet a klubházban. A játékosok edzésre vártak, és bejelentették, hogy ha menesztik az edzőt, nem lépnek másnap pályára a Haladás ellen. Bárányos ügyében a klub vizsgálóbizottsága szerint a Honvéd nem hibázott, nem jár pénz a játékosnak, a 75 ezer dollár eltűnéséről pedig semmilyen bizonyító dokumentumot nem talált. Ugyanakkor felmentette Komora Imrét a klubigazgatói feladatok alól, mert alkalmatlannak találta a feladatra, és ezután csak vezetőedző maradhatott. Egy hónap múlva azonban onnan is kirúgták – akkor már nem fenyegetőztek bojkottal a játékosok.
De nem úszta meg ennyivel: háromévnyi nyomozás után, 2002 márciusában az ügyészség vádat emelt Komora ellen hűtlen kezelés vádjával. Előtte 2000-ben volt egy szívrohama, a futball világába sohasem tért vissza. Bizonyíték hiányában a bíróság végül 2003-ban felmentette.
De mi lett Bárányos 50 ezer dollárjával? Eddig még – semmi. A FIFA az ügyet az MLSZ jogkörébe helyezte át. Első fokon az MLSZ igazolási és átigazolási bizottsága helyt adott Bárányos követelésének, és megállapította a Kispest szerződésszegését, a klub fellebbezése után azonban az MLSZ elnöksége már úgy ítélkezett, hogy a játékos határidőn túl írt alá. Ez meg Bárányosnak nem tetszett, és az újabb protestálást követően a szövetség megsemmisítette az addigi határozatokat, és a HLSZ-t kérte fel új eljárás megindítására.
Ez meg is történt 2000 végén, de megoldás azóta sincs. Évekig ment az, hogy született egy ilyen vagy olyan döntés, azt a vesztes fél megfellebbezte, de az ügy még mindig nincs lezárva, teljesen elsikkadt, vélhetően Bárányos is feladta a harcot.
Amit szabad Jupiternek
A Honvéd akkori elnökét, Benkő Lászlót és Bárányos Zsoltot kérdeztük a húsz évvel ezelőtti történetről.
Benkő László: „Nem szívesen beszélek erről, százéves barátság fűzött Komora Imréhez. Végül felmentették, de az eredeti papírok nem kerültek meg soha. Mindegy már, elmúlt ez is…”
Bárányos Zsolt: „Tizenöt éve kaptam egy levelet az MLSZ-től, hogy nekem van igazam. Ennyi. De nem megyek vele semmire, nem tudják fizetésre kötelezni a klubot. Ha én tennék el ötvenezer dollárt, biztos, hogy feljelentenek és visszafizettetik, megbüntetnek. De a Honvédot folyton új cég működtette, nem ismerték el jogelődnek az előzőt, így nem is akartak fizetni. De én nem jelentettem fel Komorát, sokat köszönhetek neki. A nevelőegyesületemre sem haragszom, pedig megvett volna a Barcelona, Kubala Laci bácsi mondta is, hogy kellek nekik, de háromszázezer dollárról hirtelen felemelték az áramat egymillióra, az pedig komolytalan volt.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. márciusi lapszámában.)
