Szöveg Veszprémi Linda
Amióta a Videoton 2018 nyarán megváltoztatta a nevét Mol Vidi FC-re, a vezérszurkolók és a klubvezetőség között dúl a háború, az előbbiek nem is jelennek meg az Európa-liga csoportkörében is nagyszerűen teljesítő bajnokcsapat mérkőzésein. Mi magunk is elkötelezett hívei vagyunk a hagyománytiszteletnek, ezért megértjük az szurkolók érveit, ugyanakkor nem érdemes megfeledkezni arról, hogy nem is olyan régen még a csőd és a megszűnés szélén állt a székesfehérvári együttes, a 2004 és 2007 közötti időszakban a drukkerek bárkit bármilyen néven szívesen fogadtak volna, aki megmenti az egyesületet, és ha akkor nem érkezik meg Garancsi István, a jelenlegi tulajdonos, most valószínűleg nem létezne profi labdarúgás a Fejér megyei székhelyen. Annak a bizarr három évnek az eseményeit igyekszünk a terjedelmi kereteken belül összefoglalni.
Kezdődött minden azzal, hogy 2004 szeptemberében a Magyar Labdarúgóliga (MLL) elnöke, Szieben László vizsgálatot rendelt el, mert a gyanú szerint ellenőrizetlenül folytak el önkormányzati pénzek a Videotont működtető gazdasági társaságnál. Senki sem értette ugyanis, hogyan lehet, hogy a klub, amelyben 83.9 százalékos többségi tulajdonos volt az önkormányzat 280 millió forintnyi tulajdonrésszel, hónapok óta tartozik a játékosoknak, miközben rendszeresen nagy összegű támogatást kap a várostól. A liga elnöke állítja, meg is fenyegették. „A hír igaz – mondta Szieben a Magyar Nemzetnek. – Valóban közölték velem telefonon, hogy eltörik a kezemet és a lábamat, ha nem hagyjuk abba a Videoton vizsgálatát. Nos, erre azt feleltem, hogy ez a munkakörömmel járó veszély, és vállalom.” Újságcikkek születtek arról, hogy az akkori kormánypártok, az MSZP és az SZDSZ által irányított városban a futballklubon keresztül pumpálják az önkormányzati pénzeket a pártkasszába, erre nem volt bizonyíték, az viszont szilárd tény volt, hogy a futball-kft. adóssága immár 447 millió forintra rúgott, Vasas Zoltán átigazolási összegének ki nem fizetése miatt a FIFA első fokon kizárta a klubot a játékospiacról, a Videoton gyár pedig idény közben megvonta a névhasználati jogot a klubtól, amelyből FC Fehérvár lett, az azt működtető gazdasági társulatból pedig Fehérvár FC Kft. A játékosok közben sorra fordultak ügyvédhez, azt tervezve, hogy szerződésszegés miatt beperelik az egyesületet.
Sürgősen tőkeerős befektetőt kellett találni. Az önkormányzat 2004. november 29-én úgy határozott, hogy a tulajdonrészének 57.91 százalékát eladja Kocsis György vállalkozónak (aki a 2003–2004-es idényben még a Honvéd társtulajdonosa volt). Kocsis vállalta, hogy a futball-kft. 447 milliós tartozásából 250-et két éven belül rendez, és gondoskodik a futballisták elmaradt béréről is. Ez mindenkit boldogított volna, csakhogy a kistulajdonosoknak volt 15 napjuk, amíg élhetnek elővásárlási jogukkal, és egyikük, a fehérvári Albatherm Kft. meg is tette ezt oly módon, hogy a tulajdonrészét (két százalék) elajándékozta az ISM Kft-t képviselő Kiss József veszprémi vállalkozónak, aki mögött a hírek szerint jelentős befektetői csoport állt. Őt azonban az önkormányzat nem akarta elfogadni többségi tulajdonosnak összeférhetetlenség miatt – hiszen egyben FIFA-licences játékosügynök is volt.
Vacakolni való idő azonban nem volt, mert 2005 márciusáig 124 millió forint lejárt adósságot mindenképpen vissza kellett fizetni, ellenkező esetben a Fehérvár nem kap licencet a következő idényre. Az MLL-nek is tartozott 80 millióval a klub, amely hiába kért újabb kölcsönt a ligától, Szieben ezt megtagadta.
Közben nemcsak a türelem, de a játékoskeret is vészesen fogyott: télen két válogatott, Horváth Ferenc és Kriston Attila is elhagyta a süllyedő hajót, Csizmadia Csaba, a csapat erdélyi játékosa a sajtóban panaszolta el, hogy már a romániai rokonoktól kell kölcsön kérnie, a Nemzeti Sport pedig arról cikkezett, hogy több fiatal játékosnak a buszjegyek megvásárlása is gondot okoz. Kocsis György és Kiss József, aztán Marius Vizer (ma a Nemzetközi Cselgáncsszövetség elnöke) személyében újabb vetélytársat kapott, de az önkormányzat 80 százalékos tulajdonrészét 2005 nyarán teljesen váratlanul egy Clavus Consulting Kft. nevű cég vásárolhatta meg. Amelynek a tulajdonosa – lássanak csodát – a korábbi ligaelnök, Szieben László volt, aki három hónappal korábban hagyta ott az MLL elnöki posztját…
A szurkolóktól azonban jöhetett volna akár az ördög is, mert minden jel szerint anyagilag helyreállt a klub, amely a következő idényben, 2006-ban a harmadik helyen végzett, és története során először megnyerte a Magyar Kupát. Ám a bőséges időszak nem tartott sokáig: másfél évvel a kupagyőzelem után a fehérvári klub csődbe ment, és elveszítette NB I-es licencét. Történt, hogy egyévnyi szerepvállalás után, 2006 nyarán a kft. már vette is a kalapját. Szieben elmondása szerint százmilliós veszteséggel vették át a klubot, az első évben tízmilliós nyereséget gazdálkodtak ki, és csak azért távoznak, mert az utánpótlással kapcsolatos kérdésben nem sikerült megegyezniük az önkormányzattal. Gál László ügyvezető azonban azzal vádolta meg a céget, hogy hitelből vásárolta meg a tulajdonrészt, hogy aztán az értékes játékosok kiárusításával járó hasznot zsebre tegye, miközben hosszú időn át egy fillért sem adott a klubnak. Szieben a Nemzeti Sportban válaszolt Gál vádjaira, sajátos stílusban: „Gyanítom, az ügyvezetőnek elgurult a Cavintonja, és most azért választotta az alaptalan, primitív vádaskodásnak ezt a formáját, mert körülnézett, és észrevette, hogy elfogytak körülötte azok az ülepek, amelyek fényesre nyalásával pénzt tudott szerezni. Mit mondjak: nekem sem voltak prosztatagondjaim, amíg Laci a beosztottam volt…”
Ezután az is felvetődött, hogy négy, volt válogatott futballista, Csertői Aurél, Halmai Gábor, Illés Béla és Kuttor Attila közösen vásárolja meg a klubot, az Szauerwein Tivadar fehérvári vállalkozóé lett. Ám ez is tévútnak bizonyult, hamarosan súlyos anyagi gondok jelentkeztek, és a 2007–2008-as bajnokság őszi szezonjának végén a Fehérvárt első fokon kizárták az NB I-ből. (Ekkor már zajlott a Videoton FC Kft. 2001 és 2005 közötti gazdálkodását vizsgáló, kilenc embert a vádlottak padjára ültető bírósági per.)
Ezek után Szauerwein is megvált a klubtól, amelyet ekkor vásárolt meg Garancsi István nagyvállalkozó. Ő a csaknem egymilliárdos tartozásból azonnal rendezett 180 millió forintot, az egyesület visszakapta a licencet, majd miután stabilizálta az anyagi helyzetét is, 2009-ben kiharcolta, hogy újra Videotonnak nevezzék a csapatot. A név azóta megváltozott, a sikerek viszont állandóak: három bajnoki cím, három Ligakupa-győzelem, két csoportkörös szereplés az Európa-ligában.
Tanulópénz
Szieben Lászlót – aki előbb az MLL elnökeként, majd többségi tulajdonosként kapott szerepet a történetben –, az akkori Videoton-játékosok közül pedig Csizmadia Csabát kérdeztük, miként emlékeznek vissza azokra a vészterhes fehérvári évekre.
Szieben László
„A sajtóban rendre vad találgatások jelennek meg, hogy egy év után miért távoztam Fehérvárról. Ennyi év távlatából már nem titok: kiírtam egy nemzetközi tendert a klubkereskedelmi jogainak értékesítésére, és akkor tudtam meg, hogy ezeket a kis tulajdonos önkormányzat már tíz évvel korábban eladta 10.2 millió forintért, öt nemzetközi kupaszereplésre szóló időtartamra. Én pedig nem akartam felülfinanszírozni mások baklövéseit.”
Csizmadia Csaba
„Fiatal, tizenkilenc éves játékosként érkeztem Erdélyből, nagy dolognak tartottam, hogy játszhatok az NB I-ben, nagyon megbecsültem magam, de mégiscsak pénzből élünk, és nyolc hónapig nem kaptunk bért, nagyon nehéz időszaka volt ez az életemnek. De tanulópénznek fogtam fel, és mentálisan is megerősödtem. Hiába nem fizettek, a pályán odatettük magunkat, jól is szerepeltünk.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. januári lapszámában.)
