Szöveg Veszprémi Linda
Néhány héttel ezelőtt, március 16-án a Ferencváros–Haladás NB I-es mérkőzés 70. percében szinte rendkívüli dolog történt: piros lapot kapott Király Gábor, a vendégek kapusa. Történt, hogy Lovrencsics Gergő átlövéses góljánál két ferencvárosi támadó lesen állt, és bár nem avatkoztak játékba, a kapus megítélése szerint zavarták őt a védésben. A játékvezető, Karakó Ferenc azonban nem így látta, és megadta a gólt, amit olyannyira sérelmezett a szombathelyi kapus, hogy egy sárga lap után a játékvezető a pirosat is nyomban felmutatta neki.
A 42 esztendős kapus 1993 óta profi labdarúgó – ebből tizennyolc évet Németországban és Angliában játszott, szerepelt Európa-bajnokságon is – és nem jellemző rá, hogy kiállítanák. „Les volt, és ugye, év közben a csapatok számára tartanak játékvezetői előadásokat, amelyeken azt tanítják, hogy amennyiben úgy érezzük, hogy valami olyan dolog történik, amit szóvá kell tennünk, azt jelezzük a játékvezetőnek – magyarázta Király Gábor a ferencvárosi mérkőzés után. – Most is teljesen normális hangnemben szóltam Karakóhoz, egyetlen szitokszó vagy káromkodás nem hagyta el a számat. Mondtam, hogy ketten lesen álltak. Azt kérte, menjek el onnan. De mondtam: akkor is ketten lesen álltak, kérdezze meg a partjelzőt. Erre előhúzta a sárga lapot, mire mondtam: akkor is lesen álltak, nézzétek vissza, hogy les volt. Újra mondta, hogy menjek innen, mire én is megismételtem, hogy akkor is les volt. Erre felmutatta a piros lapot. Ez volt körülbelül a nyolcszázkilencvenedik meccsem, és sohasem voltam kiállítva.”
Ám ez nem igaz. Pontosabban: nem teljesen igaz. Huszonnégy évvel korábban, 1995 őszén ugyanis kapott már piros lapot Király Gábor – igaz, már a lefújás után. Viszont egy kirívóan sportszerűtlen megmozdulásért.
1995. szeptember 15-én az NB I-ben a Haladás a BVSC-t fogadta. Az anyagi gondokkal is küszködő szombathelyi együttes meglehetősen frusztráltan futballozott, és hazai pályán szokatlanul súlyos, 5–1-es vereséget szenvedett. A nagy zakót vélhetően nehezen dolgozta fel az akkor mindössze 19 éves kapus, mert a lefújás utáni pillanatokban Juhos Attila játékvezetőhöz vágta a labdát. Juhos természetesen azonnal felmutatta neki a piros lapot.
A fegyelmi bizottság előtt a kapus azzal védekezett, hogy tette nem volt szándékos. „A meccs úgy ért véget, hogy az egyik vendégjátékos a tizenhatosunkon belül elesett, Juhos Attila játékvezető meg sípolt – fogalmazott Király. – Mindenki azt hitte, hogy tizenegyes lesz, de csak lefújta a találkozót. A BVSC-sek reklamáltak, Juhos pedig, hogy elterelje a figyelmet, magához kérte a labdát, ami nálam volt. Tíz méterről odadobtam neki, közben azon gondolkodtam, hogy a szurkolók biztos megtalálnak majd, benne voltam egy-két gólban, jobb, ha behúzom fülem-farkam. A történtek után megfogadtam, hogy soha többet nem dobom a játékvezető felé a labdát.”
Az ilyen esetekben kiszabható legalacsonyabb büntetést kapta Király, de az is tíz (!) mérkőzésről szóló eltiltást jelentett.
A Király Gábor 100. válogatottságára az MLSZ gondozásában megjelent könyvben Juhos Attila már vidáman emlékezett vissza az elhíresült esetre. „Úgy emlékszem a jelenetre, mintha tegnap történt volna – fogalmazott a játékvezető. – Nem tehettem mást, ki kellett állítanom Gábort, mert egyértelműen hozzám vágta a labdát. A BVSC ugyan nagyon elverte a Haladást azon a mérkőzésen, de ez még nem magyarázza a tettét, amelyre máig nem értem, mi vitte rá. A meccs alatt egyáltalán nem éreztem, hogy bármiféle konfliktus vagy nézeteltérés lett volna közöttünk, egyszerűen nem tudom, mi játszódott le a fejében. Ha jól emlékszem, tízmeccses eltiltást kapott érte. Érdekesség, hogy játékvezetői pályafutásom során nem sok gondom akadt játékosokkal, de abban az idényben volt még egy hasonló eset, Pető Tamással. Ő is tízmeccses eltiltást kapott, úgyhogy abban az idényben együttesen húsz meccsről maradt távol az ellenem irányuló dühe miatt a két fiatal játékos – szerencsére mindketten tanultak az esetből. Amikor külföldre került Gábor, akkor is követtem a pályafutását, szurkoltam neki, és remélem, hogy sokáig tud még ezen a magas színvonalon védeni. Nemrégiben, miután hazatért, összefutottunk, megbeszéltük a dolgot, természetesen nincs harag. Egyébként pedig van köztünk egy hasonlóság is: mindketten április elsején születtünk.”
Visszatérve az idei esetre, mivel tettlegességre nem került sor, „csupán” hárommeccses eltiltást kapott a Haladás kapusa, ám ő és a klubja is enyhítésért fellebbezett, mondván, hogy három meccsre csak akkor szokás eltiltani egy játékost, ha nyomdafestéket nem tűrő stílusban szidalmazza a játékvezetőt. A kapus azzal védekezett, hogy káromkodás még sohasem hagyta el a száját, csupán azt jelezte a játékvezetőnek, hogy lesről született a gól. Aki megszólalt az ügyben, mindenki azt mondta, nem tudja elképzelni, hogy a 108 válogatottságával magyar rekorder kapus „csúnyát” mondott volna Karakó Ferencnek, mivel sohasem hallották őt így beszélni. A játékvezetői jelentés szerint – a Nemzeti Sport értesülése alapján – azonban azt kiabálta a kapus: „Édesanyád, te tetű!”.
Király Gábor az ítélet után meghallgatást kért az MLSZ fegyelmi bizottságától, erre sor is került, de ítéletét nem változtatta meg a grémium, ezért a kapus fellebbezett, a jogerős ítélet lapzártánkig még nem született meg.
„Törött” ujj és nadrágletépés
Király Gábor nem először kezeli meglehetősen lazán a tényeket. A 2016-os Európa-bajnokságon például előbb elterjesztette, majd letagadta, hogy a belgák elleni nyolcaddöntőben Eden Hazard lövésénél eltört az ujja, de hősiesen maradt a pályán. „Kicsit a gyűrűs ujjammal értem rosszul bele, és ez a középső ízület eltörött” – fogalmazott a kapus, ami után a teljes magyar média földöntúli hősként tüntette fel a tettét. Később Király a Digi Sport műsorában maga pontosított, a médiára hárítva a felelősséget. „Nem törött ujjal védtem, ezt a média kapta fel, ízületi ficamom volt” – mondta, amikor egyre többen kérdezték: hogy lehetséges törött ujjal Eb-nyolcaddöntőben védeni? Azóta a népszerű kapusnak még kétszer magyarázkodnia kellett. 2016 augusztusában egy büki szálloda folyosóján egy hatéves kisfiútól tagadta meg, hogy közös fotót készítsen vele, az idén februárban pedig a Mezőkövesd elleni mérkőzésen egy szöglet előtt egyszerűen lehúzta Sztefan Drazsics nadrágját. Tettét így magyarázta: „A nadrágtépkedés hozzátartozik a repertoáromhoz, a Bundesligában és a Premier League-ben is előfordult, hogy ezzel az eszközzel éltem. Ez csupán egy kis csibészség, így akarom a kapum előtt álló támadó figyelmét elvonni. Mások mezeket tépkednek, rátaposnak az ellenfél lábára, én néha gatyát rángatok.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. májusi lapszámában.)
