Szöveg Veszprémi Linda
A rendszerváltás utáni kaotikus gazdasági helyzetben – amikor a korábban az állam által fenntartott futballkluboknak gazdasági társaságokká kellett alakulniuk, és szinte minden támogatás nélkül megfelelniük a szabad piaci verseny kívánalmainak – lényegében minden egyesület a puszta létéért küzdött. A nagy múltú, hatszoros magyar bajnok Vasasnak – pontosabban akkor már Vasas Labdarúgó Szolgáltató Kft-nek – 2003 áprilisában minden jel szerint elérkezett a vég. Pedig amikor 1997-ben az angyalföldi klub szponzorszerződést között a Danubius Hotels szállodalánccal, a szurkolók úgy érezték, eljött a Kánaán. Az angol cég horribilisnek számító 100 millió forintos támogatása révén stabil anyagi helyzetbe került a klub, amely ezekben az esztendőkben olyan jól szerepelt, mint legutóbbi, 1977-es bajnoki aranyérme óta egyszer sem: négy éven belül háromszor végzett a dobogón (1998-ban, 2000-ben és 2001-ben is harmadik lett). Ám a „Kánaán” nagyon gyorsan sivataggá változott, a megmentőnek hitt Danubius Hotels pedig a klub sírásójává azáltal, hogy 178 millió forintos tartozást (ebből 43 millió a kamat) követelt az egyesülettől, amely így csődhelyzetbe került. A DH ugyanis 2000-ben ki akart szállni a futballból, ám a cég Vasas-szurkoló ügyvezetőjét, Alföldi Tádét sikerült meggyőzni, hogy maradjon, viszont a pénzt ekkor már csak kölcsönbe adta a cég. (Katona Béla MSZP-s politikus ma sem cáfolta: ő győzte meg Sir Bernard Schreiert, a Danubius angol tulajdonosát a Vasas támogatására, ám azt a felvetést elutasítja, hogy az újabb segítségért ingatlanokat ajánlott fel az üzletembernek, miközben nyílt titok volt a köztudatban, hogy ingatlanspekuláció állt a háttérben.) Amikor 2001 októberében Rácz Gábor, illetve cége, a Dach Holding megvásárolta az összeomlás szélén álló futball-kft. 90 százalékát (a Vasas SC 10 százalékos tulajdonos maradt), 204 millió forintot költött a klubra, ám az átadás-átvétel után napvilágra került egy 50 milliós tartozás, amelyet senki sem volt hajlandó kifizetni.
A 2001-ben még bronzérmes piros-kékek 2002-ben kiestek az élvonalból. A szenvedéseknek a másodosztályban sem lett végük: 2003 tavaszán olyan kilátástalan anyagi helyzetben volt a Vasas, hogy egymás után négy bajnoki mérkőzésre nem tudott kiállni, így a dr. Szieben László vezette Magyar Labdarúgóliga április 2-án törölte az NB I/B 15. helyén rostokló csapatot a ligából, és visszasorolta az amatőr közé, az ötödosztálynak megfelelő Budapest-bajnokságba. A 92 esztendős futballcsapatot a szurkolók rituálisan eltemették a Fáy utcai stadionban.
Noha április 20-ára esett a húsvét, az angyalföldi szurkolóknak alig két hónappal kellett csak többet várniuk a feltámadásra: a nyár elején már híre ment, hogy mégiscsak újjászülethet a Vasas futballcsapata. Azokban az években az indulási jogokat úgy adták-vették a klubok, mintha a nagybani piacon lettek volna. Április és június között a sajtóban a Vasast összeboronálták a REAC-cal, az MTK-val, a Pilisvörösvárral, a Dunaferr-rel, a Fóttal, a Celldömölkkel, a Siófokkal és a Monorral is. A kölyökcipőben járó internetes fórumok egyikén egy Vasas-szurkoló azt írta: „A legjobb lenne a Milannal egyesülni, azok még nyertek is valamit idén…”
Végül a másodosztályú Kecskemétről érkezett a megmentő. A klub tulajdonosa akkoriban a nagy Vasas-szurkoló Jámbor János volt, aki már korábban is kevesellte a helyi önkormányzat támogatását, valamint a nézőszámot a „hírös városban”, és kilátásba helyezte, hogy oda költözteti a csapatot, ahol nagyobb igény van rá. Adta tehát magát a KTE-Vasas fúzió.
Markovits László, a Vasas SC elnöke 2003. június 14-én jelentette be, hogy a sportklub 25%-os részesedést vásárolt a kecskeméti futballklubot működtető gazdasági társaságban, amely átteszi a székhelyét a Fáy utcába, és a Vasas stadionját nevezi meg hazai pályájaként. Ezt követően Vasas néven benyújtotta a klub nevezését az NB I/B következő kiírására.
A ligának is az az érdeke, hogy minél több profi csapat maradjon
Szieben ligaelnök nehéz helyzetben volt, mivel korábban kijelentette: „Az MLL minden, a szabályzat adta jogi lehetőséget felhasznál arra, hogy az adósságot felhalmozó sportvállalkozásban érintett tulajdonosok tartozásuk rendezéséig ne vehessenek részt a liga által szervezett versenysorozatokban”. Továbbá azt is közölte: addig nem indulhat Vasas nevű csapat a profi bajnokságban, amíg a visszaminősített kft-nek kifizetett hitelt a liga nem kapja vissza. Markovits nem feledkezhetett meg arról a tényről, hogy a Rácz Gábor és Iványi Károly fémjelezte Vasas Labdarúgó Kft-ben az SC is részes 10 százalékkal, és az ötödosztályba visszasorolt csapatot működtető kft – nem számolva a Danubiusszal szembeni fennálló adósságot – mintegy 80 millió forinttal tartozik: ötvennel a ligának, harminccal volt játékosainak. Ha a liga ezek rendezése nélkül engedi indulni a csapatot, saját szabályait erőszakolná meg. Markovits viszont úgy érvelt: „A ligának jogilag nincs lehetősége megakadályozni, hogy egy káefté más néven máshová tegye át a székhelyét, jelen esetben a Fáy utcába. A Dunaferr esetében két magánszemély vette meg a Fótot üzemeltető gazdasági társaságot, helyezte át a székhelyet Dunaújvárosba, és minden további nélkül megtehette ezt. Mi is hasonló elbírálást szeretnénk elérni.” A tartozások kapcsán azt mondta a Vasas SC elnöke. „Azt nem a sportklub, hanem a korábbi labdarúgó-káefté halmozta fel, amelyben a Vasas csak igen kis arányban tulajdonos. Az ötvenmilliós hitelről természetesen egyeztetnénk a ligával, s reményeim szerint közeledni fognak az álláspontok. Ha mi nem lépünk, akkor Kecskeméten csődbe megy a káefté, s nyilván a ligának is az az érdeke, hogy minél több profi csapat maradjon.” Az is a Vasas malmára hajtotta a vizet, hogy a liga a következő idényre 20 csapatos bajnokságot írt ki a másodosztályban, s több klub is súlyos adóssággal küszködött. Ha cinikusan akarunk fogalmazni, akkor a Kecskemét–Vasas fúzióval csak annyi történt: a frigy előtt a kecskeméti „menyasszony” még a leánykori nevét, utána már a „férjéét” használta.
Az MLL végül július 15-i ligaértekezletén elfogadta a Vasas nevezését, a piros-kék klub megtarthatta a nevét, címerét, továbbá a múltját és címeit is. Az idény végén feljutott az NB I-be, és bár azóta már újból alászállt a másodosztályba, jelenleg újra virul, lapzártánkkor vezeti az NB I tabelláját. Az FC-t egy egri kitérő után újra Jámbor János támogatja, aki a jelek szerint másodszor menti meg az egyesületet. De Kecskeméten sem szomorkodhattak az eset után: ott is maradt másodosztályú csapat, miután a Kispest Honvéd volt tulajdonosi köre, élén Koncz Lászlóval megvásárolta a Büki TK-t, s Kecskeméten indította újjá a csapatot.
Mi sem természetesebb.
„Nincs mit ragozni a történeten…”
Szokásunk szerint megkérdeztük az ügy főszereplőit, dr. Szieben Lászlót, a Magyar Labdarúgó Liga akkori elnökét, Markovits Lászlót, aki mindmáig a Vasas SC elnöke, valamint dr. Izsó Ignác ügyvédet, a Vasas korábbi labdarúgóját, az angyalföldi klub korábbi jogi képviselőjét, az MLSZ jogi bizottságának elnökét.
Dr. Szieben László: „A liga azért zárta ki a Vasast, mert nem adódott más lehetősége, nem voltak meg a működés szükséges feltételei. Szerettük volna kizárni az ügyeskedéseket, de az új felállásban már teljesíteni tudták az anyagi kötelességeket.”
Markovits László: „A jogszabályok lehetővé tették a székházáthelyezést. A Vasas név visszaadásához az kellett, hogy az anyaegyesület, vagyis az SC vállalta a liga által a futballklubnak 2001-ben adott ötvenmillió forintos hitel visszafizetését, aminek eleget is tettünk.”
Dr. Izsó Ignác: „Nincs mit ragozni a történeten, mivel minden a jogszabályok szerint történt: a gazdasági társaság tulajdonrészt vásárolt egy másikban, majd az nevet és székhelyet váltott. A tartozások rendezésével elhárult minden akadály.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. januári lapszámában.)
