Szöveg Veszprémi Linda
Manapság is vitára ingerlő, hogy miközben a szabálykönyv egyértelműen fogalmaz, a játékvezetők nem következetesen reagálnak a nézőtéri jelenségekre. Van, aki az első rasszista bekiabálásnál lefújja a meccset, más – mint az idei Craiova–Budapest Honvéd Európa-liga-selejtező skót játékvezetője – akkor sem, ha őt magát tarkón találja egy öngyújtó. A magyar futball egyik első (a Ferencváros–Haladás metrófogantyús esete után) és egyik leghíresebb ügye immár 25 éves. 1994. október elsején esett meg az a „rémeset”, hogy a Debrecen–Vasas NB I-es bajnokin egy fél (mások szerint egész) zacskó szotyolával (szotyi, mag, buga, makuka – tájszólása válogatja) megdobták Márton Sándor határbírót, emiatt Hartmann Lajos játékvezető idő előtt lefújta a mérkőzést.
A történet hetekig foglalkoztatta a sportsajtót, és még hosszú évekig szolgáltatott beszédtémát a szurkolóknak. Baljóslatú volt, hogy a hazaiak már a bíróküldést is provokációként fogták fel, mivel ugyanebben az idényben, augusztus 20-án a Debrecen–Vác meccsen Hartmann ténykedése alaposan felbőszítette a közönséget, ráadásul a játékvezető fel is jelentette a DVSC-t. Mégis őt küldték a Vasas elleni mérkőzésre is. A hazaiak uralták a találkozót, ám kihagyták a legnagyobb gólhelyzeteket is. A 74. percben aztán 0–0-s állásnál Dombi Tibor tört be a tizenhatoson belülre, s ott egy cselt követően Herczeg Csaba belépője nyomán a földre esett. A bíró sípjelét azonban hiába várta a hazai publikum. A tizenegyes elmaradása után nyomban megindult a szitokáradat. Elsőként egy pálinkásüveg repült be a pályára, és hajszál híján fejbe találta Sáfár Szabolcsot, a Vasas kapusát. (A fegyelmi tárgyaláson a játékvezető meg is mutatta a bűnjelet, egy Várda márkájú Cherry Brandy-üveget, amit viszont Vida János, az Oláh Gábor utcai stadion főrendezője nem ismert el tárgyi bizonyítéknak, mert az ő emlékei szerint egy nagyobb üveg repült be, és vodkás…)
A berepülő üveg – noha azt sokan elismerik, hogy látták – még nem volt ok a játékvezető szerint a mérkőzés beszüntetésére, tíz perccel később azonban Márton Sándor határbíró a zászlója felemelésével magához hívatta a sporit, és arról számolt be neki, hogy egy szotyiszacskóval megdobták. A zacskót – amelyet egy labdaszedő fiúval hozatott oda magához – át is adta bizonyítékként a kollégájának, és Hartmann Lajos nyomban lefújta a mérkőzést. A feldühödött debreceni szurkolók beözönlöttek a pályára, majd megpróbálták ostrom alá venni a játékvezetői és vendégöltözőt, miközben zúgott „A fővárosban mindenki cigány!” rigmus is. Az angyalföldi játékosokat és a játékvezetői hármast rendőrautóval menekítették ki a stadionból, az utóbbiakat rendőri biztosítás mellett, a szurkolók megtévesztése érdekében a hajdúszoboszlói pályaudvarra vitték, ott szálltak vonatra. A papírforma az volt, hogy a Debrecent meszelik el, de Herczeg András pályaedző ekkor még a pályán elért eredmény jóváhagyásában, Sándor Csaba középpályás a mérkőzés újrajátszásában reménykedett.
Hartmann Lajos
Az MLSZ október 4-i fegyelmi bizottsági ülésén nem dúskáltak a bizonyítékokban. Hartmann játékvezető azt vallotta: „Nem láttam, hogy megdobták, de nincs olyan hülye ember, aki jelez, ha nem dobták meg”. A mérkőzés MLSZ-ellenőre, Szkokán Zoltán nem jelent meg, mert kórházban volt. A JT-ellenőr, Győri László azt mondta, hogy ahol ők ültek, onnan Márton határbírót csak válltól felfelé lehetett látni, ezért ő nem látott semmit (holott fejbe dobták, tehát akár láthatták is volna). Közben napvilágra került, hogy az elkövető egy Gajdos Bálint nevű szurkoló volt, aki a hatodik sorban ült. Vida János debreceni főszervező kiszámolta, hogy onnan a partjelzőig 13 méter a távolság, és a szotyiszacskó olyan könynyű, hogy legfeljebb hat-hét méterre dobható el. Aztán az ülésterem sokáig rugózott bizonyos 53 másodpercen. Ennyivel később jelzett ugyanis a debreceniek szerint Márton, mint ahogy eltalálták. Márton elmondta, hogy továbbfutott, megállt, felfogta, mi történt, ennyi idő kellett hozzá. És hogy honnan lehet tudni, hogy épp 53 másodperc? Állítólag valaki a lelátón stopperrel mérte az időt…
A DVSC korábbi példákat is hozott hasonló esetekre, például a saját csapatuk Üllői úti meccsét, ahol fagyott hógolyóval dobálták meg a partjelzőt és a játékosukat, Viktor Gracsovot. Vagy az UTE–Parmalat meccset, amelyen vidáman röpködtek az üvegek a játéktérre. Egyik esetben sem történt semmi. Pedig a szabálykönyv egyértelműen fogalmazott: „Ha a játékvezetők egyikét, vagy a játékos(oka)t bármilyen tárggyal megdobják, vagy megütik, vagy valamelyik játékos, vagy vezető a játékvezetőt labdával szándékosan megdobja, vagy a labdát szándékosan nekirúgja, vagy leköpi, vagy tettleg bántalmazza, a mérkőzést félbe kell szakítani.” És az írott jognak megfelelően a mérkőzést a Vasasnak igazolták 3–0-s gólkülönbséggel. Tekintve, hogy a Ferencváros vagy az Újpest meccsein nem érvényesítették így szó szerint a szabályokat, Debrecenben mindenki diszkriminációt kiáltott, elkönyvelve, hogy velük statuálnak példát. „Példátlanul igazságtalan döntésnek tartom, hogy bizonyítékok hiányában, a partjelző egyedüli állítását elfogadva, ilyen határozat született” – fogalmazott Erdei Zoltán, a DVSC ügyvezető elnöke. Márton tíz nappal az eset után szólalt meg a Nemzeti Sportban, ahol arra a kérdésre, hogy miért nem hunyt szemet az eset fölött, így felelt: „Néhány hete történt az NB II-ben, hogy az egyik határbírót szintén szotyival dobták meg, ám ő ezt nem jelezte a játékvezetőnek. Balszerencséjére videó készült az esetről, amely az elnök kezébe jutott, és a kolléga egyéves eltiltást kapott. Erre nekem nincs szükségem.”
Különösen ellentmondásossá tette a történetet, hogy nem sokkal később, november 20-án a Sopron–Stadler mecscsen Juhos Attila határbírót dobták meg szotyiszacskóval, ez a TeleSport felvételén is egyértelműen látszott. Juhos azonban azt mondta, hogy nem érzett semmit, mert a nagy hideg miatt dupla öltözéket vett fel. Stadler József, a vendégcsapat elnöke erre úgy érvelt: „Az MLSZ most vagy vonja vissza a Vasas három nullás győzelmét, vagy ha nem teszi, ezt a soproni meccset igazolja le nekünk három nullával. Amúgy maximálisan megértem Juhost, hogy nem tette kockára az életét ebben a balkáni hangulatú stadionban.”
„A BUDAPESTIEKNEK MINDENT SZABAD”
Nagy Miklóst, a Játékvezetői Testület akkori elnökét és Dombi Tibort, a DVSC akkori játékosát kérdeztük a 25 évvel ezelőtti ügyről-
NAGY MIKLÓS
„Az elnökség teljes mellszélességgel kiállt a játékvezetői hármas mellett, nem is tiltottunk el senkit, az ilyet le kell fújni mindig, elvégre azt is megbüntetik, aki az utcán megdob egy másik embert, mitől lenne ez más egy stadionban? A debreceniek azzal érveltek, hogy Budapesten ilyenért nem fújtak le meccseket, de ahogy Hartmann Lajost ismerem, ő bizony Budapesten is lefújta volna.”
DOMBI TIBOR
„Fiatal debreceni játékosként bennem az a kép alakult ki, hogy ha vitatott játékvezetői döntés van, az mindig minket sújt. Lehet, hogy nem volt igazam, de akkor így láttam. Néhány évvel voltunk a rendszerváltás után, azt éreztük, hogy a budapestieknek mindent szabad, a vidék pedig el van nyomva. Akkor még volt lehetőség leiratkozni játékvezetőkről, le is iratkoztunk Hartmann Lajosról.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. decemberi lapszámában.)
