Szöveg Veszprémi Linda Grafika Hudi Dániel
Különös sorsú, már-már drámai figurák az egyszeres válogatott labdarúgók. Adja magát a kérdés: ha valaki egyszer jó volt a válogatottba, miért nem volt jó másodszor is? Avagy mindezt megfordítva: ha csak egyszer volt jó a válogatottba, akkor az egyszer miért volt jó? Sokan élcelődések céltáblái.
Az NDK ellen címeres mezben pályára lépő Plotár Gyulát folyton azzal zrikálják Vincze Istvánék, hogy valójában nem is volt válogatott, mert olyan ország, hogy NDK nem is létezik. Kvaszta Lajos 1986-ban Norvégia ellen két perc játéklehetőséget kapott, nála is szomorúbb sorsa lett Zombori Zalánnak, aki egyetlen válogatottsága alkalmával, 1995-ben Izland ellen csak egy percet kapott Mészöly Kálmán szövetségi kapitánytól.
Az egyszeres válogatottak között a legdöbbenetesebb történet mégis Ivanics Lászlóé. Ahhoz, hogy valaki válogatott futballista legyen, általában jól kell lőnie, passzolnia, cseleznie, fejelnie, szerelnie, helyezkednie vagy irányítania. Vagy hamarabb kell beszereznie egy mobiltelefont a többi futballistánál…
A közszájon forgó legendás történet úgy szól: az 1994. március 23-i, Ausztria–Magyarország barátságos válogatott mérkőzésre Linzbe induló magyar együttes csapatbuszán derült ki, hogy Verebes József szövetségi kapitány véletlenül a megengedettnél eggyel kevesebb játékost hívott meg a keretbe, ezért telefonon gyorsan behívták a győri Rába ETO játékosát, Ivanics Lászlót, ha már úgyis Győrnek megy a busz Ausztria felé, és ráadásul ismeri is őt a kapitány, aki a válogatottal egy időben az ETO-t is irányította. A történet ebben a formában sajnos nem igaz, de majdnem!
Nyomozásunk azt derítette ki, hogy nem a Győrhöz közeledő csapatbuszon jött Ivanics behívásának váratlan ötlete, hanem a Népstadion Toronyépülete előtt, néhány órával azt megelőzően, hogy a csapat szokásos gyülekezési helyére meg kellett érkeznie a behívott játékosoknak, március 20-án, 15 órára. Nem sokkal azelőtt derült ki ugyanis, hogy 18 helyett csak 17 játékost hívott be a második kapitányi ciklusában szolgáló Verebes József.
„Gyorsan ki kellett találni, hogy kit hívunk be az üres helyre – elevenítette fel kérésünkre emlékeit Buzgó József sportújságíró, a válogatott akkori erőnléti edzője, a Nemzeti Sport későbbi főszerkesztője, a Nemzeti Sport-csoport jelenlegi operatív igazgatója. – Olyan ember kellett, aki gyorsan elérhető és mozgósítható, Ivanics László pedig Verebes játékosa volt Győrben, miközben pesti srác volt, a fővárosban élt, és ő volt az egyetlen futballista, akiről tudtuk, hogy van mobiltelefonja, ami ugyebár nagy ritkaságnak számított 1994-ben. Máig a fülembe cseng, ahogy a szövetségi kapitány azt mondja Fülöp Ferencnek, a technikai vezetőnek: »Hívjátok fel azt a csávót, akinek van az a ketyeréje!«. Így hívta a mobiltelefont.”
Megkeresésünkre az azóta már elsősorban játékosügynökként ismert Fülöp elmondta, hogy ennyi év távlatából a részletekre már nem emlékszik, de valószínűsíti, hogy nem légből kapott a történet, és valóban ő hívta fel a győri játékost.
„AZTÁN OTT VOLT IVANICS. AZÉRT, MERT GYŐRBEN MÁR SIKERÜLT EGY EGYENESET IS A LABDÁBA RÚGNIA, MÉG NEM LETT BELŐLE MARADONA…”
És Ivanics László az indulási időpontra meg is jelent a gyülekezési helyen. Természetesen nagy feltűnést keltett, a Nemzeti Sport riportja is kiemelte: „Ivanics László pirulva fogadja a válogatott játékosok gratulációját és biztató hátba veréseit: »Nagy megtiszteltetésnek tartom a meghívást, és ha majd játéklehetőséget kapok Linzben, igyekszem bebizonyítani, hogy a szombati teljesítményem nem a véletlen műve volt. Még sohasem voltam válogatott. Vincze Piluék generációjához tartozom, néhányszor meghívtak az ifiválogatott edzéseire, de mindig elhangzott valami kifogás, amellyel hazaküldtek. Hol kicsi voltam, hol sovány…«”
Verebes József azzal magyarázta a sajtóban a játékos hirtelen beválogatását, hogy a szombati bajnoki mérkőzésen remekül játszott. Több sem kellett a sportsajtónak, csaknem minden lap azon ironizált, hogy már ennyi is elég a válogatottsághoz, a „Mágus” egyébként is a támadások céltáblájává vált azzal, hogy a 18 tagú keretbe saját csapatából, az akkor már rég nem élcsapatnak számító ETO-ból öt játékost (Ivanics mellett Végh Zoltán, Csertői Aurél, Klausz László, Herczeg Miklós) is beválogatott. A kapitánynak reagálnia kellett.
„Azoknak az újságíróknak és szurkolóknak üzenem, akik előszeretettel támadnak azért, mert szerintük sok győri játékos van a válogatott keretben, hogy azért támaszkodom az ETO játékosaira, mert legutóbb is a legjobb magyar együttesnek minősített Kispest-Honvédot ziláltuk teljesen szét, és mértünk rá megsemmisítő vereséget. Csapatom minden tagja kiválóan játszott. Teljesítménye alapján Ivanics Lászlót is behívtam a válogatott keretbe […] Már hosszabb idő óta jó véleményem van Ivanics középpályásjátékáról, és a Honvéd elleni teljesítménye végképp meggyőzött arról, hogy a válogatottjelöltek között a helye”.
A kapitány tehát bátran kiállt a döntése mellett, Ivanics László azonban nem tudta ezt meghálálni neki. Ugyanis pályára lépett Bognár György helyett az 52. percben, ám finoman szólva sem bírt a világklasszis Andreas Herzoggal, és második sárgával a 73. percben már ki is állították, akkor épp Heimo Pfeifenbergert rúgta fel. A főleg a magyar csapat hozzáállása miatt feltűnően durva „barátságos mérkőzésen” a hazaiaktól Anton Pfeffert, tőlünk Keresztúri Andrást és Verebes kapitányt is kiállították, ráadásul mind a két büntetett magyar játékos még a játékvezetővel is szemtelenül viselkedett.
„Aztán ott volt Ivanics. Azért, mert Győrben már sikerült egy egyeneset is a labdába rúgnia, még nem lett belőle Maradona – fogalmazott a sportnapilapban jegyzetében Zombori Sándor, a korábbi válogatott. – Azt nyilatkozta a mérkőzés előtt, hogy rendkívül nagy megtiszteltetés számára a válogatott kerettagság. Ez szimpatikus, de az a pökhendiség egyáltalán nem, amellyel a pályán viselkedett.”
A Nemzeti Sport 1-es osztályzattal minősítette a 21 percnyi játékát Ivanics Lászlónak, aki aztán soha többé nem volt válogatott.
A MELÁK ÉS A SKÓT. Nem Ivanics László volt az egyetlen, akit különös körülmények között válogatott be Verebes József szövetségi kapitány, aki közismerten hadilábon állt a nevekkel. Váczi Dénest a fáma szerint ezért hívta meg: „Centerhalfba jó lesz az a csepeli melák, majd kifejelgeti a labdákat”. A váci Puglits Gábort pedig állítólag a kirívó vörös haja miatt válogatta be az 1993. szeptemberi 8-i, Üllői úti magyar–orosz világbajnoki selejtezőre, mondván: „Úgy néz ki, mint egy skót”.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. februári lapszámában.)
