Interjú Marcus Alves
VÍCTOR VALDÉS. „Amikor Pep Guardiola átvette a Barcelona irányítását a 2008–09-es idény elején, Valdés még nem használta a lábát. Az edzéseken azonban erre kényszerítették, hogy a középhátvédeket jobban kihozhassák a szélre. A vezetőedző arra ösztönözte, hogy néha vállaljon kockázatot, és ezzel szintet lépett.”
DANI ALVES. „Ez a srác dinamitot hord a cipőjében. Minden megvolt benne: agresszívan védekezett, szabadrúgásokat vállalt, kapura lőtt, precíz beadásokat adott, nyomult előre. Mindig maradt még egy kicsit az edzések után, hogy a gyengeségein javítson, de a legfontosabb, hogy áthatotta a versenyszellem.”
CARLOS GAMARRA. „Mögöttem játszott a Corinthiansban. Bár nem volt a legmagasabb, sosem kapott ki a levegőben. Remek helyezkedésének és nyugodtságának köszönhetően mindig jó helyen volt. Nem követett el egy szabálytalanságot sem az 1998-as vébén, ahol Paraguay majdnem megverte Franciaországot a legjobb tizenhat között.”
CARLES PUYOL. „Az volt a legnagyobb erénye, ahogyan visszaszerezte a labdát hatalmas intelligenciájával. Pontosan tudta, hogyan kell meghiúsítani bármilyen mozdulatot. Amikor támadni indultunk, ő nagyon keményen fogta az ellenfél csatárát. Lehet, hogy mások elegánsabbak voltak, mégsem ennyire ügyesek.”
ASHLEY COLE. „Micsoda hatással volt az Arsenalra! Emlékszem, amikor megérkezett az akadémiáról, és szélsőből lett hátvéd. Készen is állt a feladatra. Amikor 2001-ben távoztam, már ő került a helyemre.”
XAVI. „Extrovertált személyiség, a csapat természetesen forgott körülötte, a játéka viszont akkor lépett szintet, amikor elkezdett néha előre menni, és gólpasszokat adni. Mindig is megvolt benne ez a képesség, de csak egy idő után vette észre.”
ANDRÉS INIESTA. „Sokoldalú labdarúgó, több poszton is megállta a helyét, sőt kiemelkedő volt ezeken a helyeken. Zárkózottabb volt, mint Xavi, jó időzítés kellett hozzá, hogy belépj a kis világába.”
DECO. „A Barcelonánál senki sem hitte el róla, hogy Brazíliában született, mert nemcsak a talpával kezelte tökéletesen a labdát, és hibátlan passzokat adott, de vissza is jött, becsúszott, ha kellett, és a levegőben is jó volt. Nem rossz egy fiatal sráctól, akivel 1995-ben találkoztam először a Corinthiansban.”
LIONEL MESSI. „Öt év alatt csodagyerekből, Ludovic Giuly utódjából a show karmestere lett. Messi mindig a brazilokkal lófrált, bizonyos mértékig befogadtuk. A szülei a mai napig megköszönik, ha találkozunk. Egy kicsit közelebb hozott egymáshoz bennünket az argentin akcentusom, amikor spanyolul beszélek. Ezt még Nelson Vivastól tanultam az Arsenalban.”
SAMUEL ETO’O. „Bár nem volt annyira technikás, mint a brazil Ronaldo, mégis halálos veszélyt jelentett a tizenhatoson belül. Elképesztő keményen dolgozott, és mindent beleadott a pályán.”
RONALDINHO. „Kivételes személyiséggel volt megáldva, a brazilok a mai napig nem egészen értik őt. A futballpályán átalakult. Úgy hívott, Titio, azaz Nagybácsi, mert én voltam a legidősebb brazil. Mindketten a bal oldalon játszottunk, és egyfolytában azt mondta, adjam már neki a labdát, de úgy, hogy a jobbhátvéd ne lássa, mi lesz, különben a bokájára a lép.”
PEP GUARDIOLA. „Zseni volt. Egy alkalommal közölte, az ellenfélnek három helyzete lesz, az egyik szabadrúgásból, a másik egy adott szituáció lesz, a harmadik pedig Pedro Munitisé. Pontosan így történt.”
01 RONALDO GIOVANELLI
02 THIERRY HENRY
03 DENNIS BERGKAMP
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. augusztusi számában.)
