Hollandverés 1984-ből: mikor a magyar voltak Európa urai

Szöveg L. Pap István

Tíz évvel azután, hogy Hollandia az egész világ ámulatát besöpörte az 1974-es világbajnokságon (egymás után a másodikon, amelyre az akkor még Európa elitjébe tartozó magyar válogatott nem jutott ki), megváltozott a klíma a Németalföldön. A Cruyff-féle ezüstcsapatnak még a vezér nélkül 1978-ban is jutott egy vesztes vb-döntő, ám 1982-re a narancsmezesek már nem is tudták kvalifikálni magukat.

Nem úgy, mint mi. Mi több, az elmúlt ötven évben egyszer sem voltunk olyan közel ahhoz, hogy továbbjussunk a csoportunkból, a belga Czerniatynski gólja azonban keresztbe tett, és az 1984-es Európa-bajnokság balul elsülő selejtezői Mészöly Kálmán kapitány állásába is kerültek. Némi meglepetésre addigi segítője, az olimpiai válogatottat is gardírozó Mezey György került a Szőke Szikla helyére, és már az antréja is igencsak biztatóra sikerült. A vb-ezüstérmes NSZK elleni hazai döntetlen alkalmával debütált a csapatban például Róth Antal, de Mezey későbbi alapemberei közül is sokan voltak a pályán.

Ezek után az sem volt meglepő, hogy az 1986-os világbajnokság selejtezőjének rajtján 0–1-ről sikerült fordítani itthon az osztrákok ellen, már karmester volt Détári, ekkor mutatkozott be Kiprich (akitől a legenda szerint Mezey megkérdezte, gyerekkorában szokott-e verekedni, és az igenlő válasz után el is döntötte, hogy mostantól a tatabányai fiú lesz a jobbszélsője), elkezdtük, majd 1985 tavaszán a Hanappiban be is fejeztük az osztrákok Krankl, Prohaska, Pezzey, Koncilia vagy Schachner fémjelezte nagy generációjának a nyugdíjazását.

Miután csak a csoportelső kvalifikálta magát biztosan Mexikóba, 1984. október 17-én kulcsfontosságú mérkőzés következett Rotterdamban. Kees Rijvers együttesében a múltat már csak Willy van de Kerkhof képviselte, az új hullám azonban Hollandiában is dörömbölt a kapun, Van Breukelen, Rijkaard, Gullit, Kieft és Van Basten is ott volt a mieink elleni kezdő tizenegyben.

„Kétségtelen, hogy a holland válogatott a jelek szerint taktikailag még nem jutott olyan magaslatra, mint elődje, de azt se feledjük: szerdán este ők játszanak otthon, vagyis túlságosan sokat feltehetőleg nem is taktikázhatnak. Mert a szakvezetés és fanatikus közönségük nyilván biztos, több gólos győzelmet vár tőlük bemutatkozásképp a világbajnoki selejtező sorozatban” – fogalmazott óvatosan a rotterdami út előtt Mezey György.

„Ha nem lehet gyors ellentámadással operálni, akkor a két szélen helyezkedő ékjátékosaink hátrább húzódnak, Nyilasi pedig középen előremegy egészen a leshatárig, és onnan a két szél felé indulva az üresen hagyott területeken várja az odaívelt vagy oda belőtt labdákat, miközben középen, a nyitva hagyott réseken jöhetnek előre a többiek, a keresztbe induló ékek és a többi középpályás. Ha Nyilasi külön testőrt kap, akkor eleve hátrább húzódik, hogy elhozza középről az emberét, és így nyisson folyosót a többiek előtt” – így hangzott a Népsport hevenyészett elemzése a Rotterdamba tervezett magyar támadójátékról.

„Pénteken este újra hosszú időt töltöttünk a televízió képernyője előtt, és új-fent »ismerkedtünk« a holland válogatott tagjainak játékával, harcmodorával – mondta a szerdai vb-selejtező előtt a Bp. Honvéd kapitánya, Nagy Antal. – Nem túlzás: lassan mindent tudunk róluk, ami szükséges lehet ahhoz, hogy nyugodt szívvel várhassuk a nagy ütközetet. Őszintén mondhatom: mindannyian bizakodunk. Én biztos vagyok abban: nem fogunk veszíteni!”

Méghogy veszítettek volna! Pedig a nagy holland nyomás a 21. percben góllá érett, amikor 1982 aranycipőse, az akkor is másodosztályú (de egy évvel később már Serie A-s) Pisában, Nagy Ádám mai klubjában légióskodó Wim Kieft fejelt Andrusch József hálójába.

Összesen öt percig vezettek a hollandok, mintaszerű magyar kontra végén Róth és Kiprich is betalálhatott volna, ám végül a második hullámban érkező Détári passzolt elegánsan Van Breukelen kapujának bal oldalába. Teljesen kiegyenlítetté vált a meccs, a Mezey-csapat először futballozott úgy, ahogyan aztán Mexikóig szinte mindig, a Róth, Garaba, Kardos, Nagy Antal négyes a pálya közepén megfojtotta a holland akciókat, Nyilasi és Détári megmozdulásaiban pedig folyamatosan benne rejlett a magyar vezetés esélye. Ez végül a szünet után jött össze, amikor a csereként beszálló Csongrádi Ferenc pazar mélységi ívelését Esterházy combbal levette, és pimasz grundmozdulattal a reagálni nem tudó Van Breukelen mellett a bal alsóba pöccintette. Andrusch néhány bravúrjára is szükség volt, hogy tartsuk az előnyt, mégis mindent eldönthettünk volna a 85. percben, ám az Esterházy buktatása után megítélt tizenegyest Varga József az égbe lőtte. De a 2–1 megmaradt.

„MINTHA TÖBB MAGYAR LETT VOLNA A PÁLYÁN: ÁLLANDÓAN HÁROM IRÁNYBÓL IS TÁMADTAK” – MONDTA RUUD GULLIT

„Akkor éreztem először, hogy akár nyerhetünk is, amikor a második félidő megkezdése előtt észrevettem: a hollandok egy szót sem szólnak egymáshoz. Össze voltak törve” – mondta a lefújás után a csapatkapitány, Nyilasi Tibor.

„Életemben nem futottam ennyit egy mérkőzésen, de ilyen feleslegesen sem! Mintha több magyar lett volna a pályán: állandóan három irányból is támadtak” – magyarázta a holland Algemeen Dagblad napilapnak a három évvel későbbi, 1987-es aranylabdás „Fekete Tulipán”, Ruud Gullit.

„Minden dicséretet megérdemel a magyar csapat szakvezetése, mert Mezey körültekintő, hallatlanul gondosan felépített munkája következtében nemzeti tizenegyünk taktikailag uralni tudta ezt a roppant fontos találkozót. Mi lettünk a selejtezőcsoport abszolút esélyesei, és ha labdarúgóink ilyen becsületesen készülnek továbbra is, és ennyire megőrzik nyugalmukat a mérkőzések kritikus pillanataiban, most már bízvást reménykedhetnek abban, hogy a magyar váloga-tott is ott lesz a mexikói világbajnokságon” – írta a Népsport.

Az örömmámorban úszó ország pedig Szepesi György MLSZ-elnökön mosolygott, aki a Képes Sportban megjelent fotón éppen ingben és alsónadrágban vetette magát a magyar öltöző medencéjébe. Az országban azonnal kitört a futball-láz, aminek persze az sem tett rosszat, hogy egy héttel Rotterdam után a Videoton az UEFA-kupában a Parc des Princes-ben 4–2-re megverte, majd otthoni siker után kiejtette a PSG-t.

A válogatott pedig odavissza legyűrte Ciprust, jött a Hanappi, és zárásként már a hollandok elleni hazai vereség is belefért. (Gulliték a pótselejtezőt elbukták a később vb-4. belgák ellen, így 1986-ban sem jutottak ki a világbajnokságra. Igaz, 1988-ban Európa-bajnoki címmel vigasztalódtak.) Még egy év eufória, Mezey az Év edzője Európában, harmadik hely a FIFA világranglistáján, aztán Irapuato. Rotterdamra tagadhatatlanul jobb emlékezni.

Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. októberi számában.)