Szöveg Bodnár Zalán Fotó MTI
Időpont és helyszín: 1950–1964, FTC–MTK mérkőzések
A két fél: Dalnoki Jenő (Ferencváros) és Sándor Károly (MTK)
ELŐZMÉNYEK
DALNOKI JENŐ: A Ferencváros–MTK a „magyar örökrangadó”. Nemcsak azért, mert 30, illetve 23 bajnoki címével ma is ez a két legeredményesebb magyar csapat, hanem mert a hőskorban, 1903 és 1929 között kizárólag ennek a két csapatnak a valamelyike nyerte meg a bajnoki aranyérmet.
SÁNDOR KÁROLY: Az 1950-es, ’60-as években a két csapat mérkőzéseit megtekintő több tízezer néző egy idő után külön csemegeként készült a Fradi kőkemény balhátvédje, Dalnoki Jenő és a vele a pályán szembetalálkozó MTK-jobbszélső, Sándor „Csikar” külön párharcára.
BELÉPÉSEK
DALNOKI JENŐ: Dalnoki teljes pályafutása során a Fradiban játszott, Sándor a Móravárosi Kinizsiben töltött két évet leszámítva az MTK-ban, így a két klasszis 1950 és 1964 között „boldogította” egymást ellenfélként a bajnoki meccseken (míg a válogatottban kilencszer voltak csapattársak).
SÁNDOR KÁROLY: Természetesen az elhíresült „Puha vagy, Jenő!” bekiabálásokkal is tüzelt Dalnoki rúgta többet a virgonc szélsőt, akinek egyszer fellökés után a hátán is átgyalogolt, de olyan is előfordult, hogy a labdát hamarabb elérő védő bokáján hagyta ott a stoplijai nyomát hetekre Csikar.
ZRIKA
DALNOKI JENŐ: Nemcsak lábbal faragták egymást, de szavakkal is. Folyamatosan ment a zrikálás. „Te, Jenő, van otthon tíz mázsa fám, te úgyis nagy favágó vagy, nem jönnél el felvágni?” – húzta a védőt Csikar, Dalnoki meg így replikázott: „Karcsi, te tényleg egy lábbal is olyan gyors vagy?”.
SÁNDOR KÁROLY: Egy ízben Csikar elhúzott Dalnoki mellett, ziccerben vezette kapura a labdát. Az MTK játékosának összeakadt a két bokája, elesett, a játékvezető „megette”, tizenegyest ítélt, azzal a góllal nyert az MTK. „Jenő, így kell ezt csinálni, haver!” – mondta a dörzsölt Sándor.
ŐK MONDTÁK
DALNOKI JENŐ: „Sohasem haragudtunk egymásra, mindig barátok voltunk. Az egymás elleni meccsek előtt a sajtó valósággal heccelt minket, ez is belelovallt, szinte fölspannolt a mérkőzésre. De nagyon becsültük egymás tudását, csak bennünk volt a virtus, hogy mindenáron győzni akarunk.”
SÁNDOR KÁROLY: „Ő volt az egyetlen védő, aki már a meccs előtti este eszembe jutott. Egyszer úgy állított meg testtel, hogy ráestem a felezővonalnál lévő zászlóra, a rúd eltörött, nem sokon múlott, hogy felsértse a combomat. Elsőként érkezett, hogy megnézze, segíthet-e valamiben.”
A GYŐZTES: SÁNDOR KÁROLY
Közös korszakukban az MTK háromszor (előbb 1951-ben Budapesti Bástya, majd 1953-ban Vörös Lobogó, 1958-ban pedig újra MTK néven) lett bajnok, a Ferencváros csak egyszer, így Sándor Károlyé a babérkoszorú.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. augusztusi lapszámában.)
