Fradi-ikonok, akik más világot választottak

Szöveg L. Pap István

Az utolsó, még legálisan külföldre szerződő magyar labdarúgók között ott volt a háború előtti és alatti Fradi legnagyobb ikonja, dr. Sárosi György, aki 1948-ban távozott edzősködni Olaszországba – még mielőtt „lehullt” volna a vasfüggöny. Az 1979-es óvatos nyitás után az első fecske is egy fradista volt: Bálint László már engedéllyel szerződhetett a belga Bruges egy évvel korábban még BEK-döntős együttesébe. Sőt Nyilasi Tibor személyében először egy ferencvárosival tettek kivételt, amikor is az addigi „30-as” szabályon enyhítve már 28 évesen külföldre igazolhatott.

Közben azonban súlyos csapások érték a zöld-fehéreket (akik persze nem is mindig voltak zöld-fehérek, hiszen ÉDOSZ, majd Kinizsi néven 1956 előtt játszottak piros-fehérben is, lásd a 94-95. oldalt). Legnevesebb „disszidenseink” között eleve szép számmal találunk olyanokat, akik egykor a Ferencváros mezét viselték, hiszen futballozott az Üllői úton Kubala László, Kocsis Sándor vagy Czibor Zoltán is, később valamennyien a Barcelona ikonjai. De az utolsó híres esetek egyike, az olimpiai ezüstérmes Kű Lajos is fradistaként lett sztár, igaz, ő már a másodosztályú Volánból lépett le, és mutatkozott be az említett 1978-as Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőben, Bálint későbbi csapata, a Bruges színeiben. Aztán 1980-ban a régi zöld-fehér idők emlékére már Báróval együtt lett belga bajnok.

A leghíresebb eset kétségtelenül Varga Zoltáné. A Fradi-tábor szőke kedvence sohasem volt egyszerű eset, sokszor neki volt igaza, máskor egyedül ment szembe a forgalommal, 1968-ra például olyannyira fojtogatónak érezte a semmilyen magyarországi légkört, hogy a mexikóvárosi olimpia helyszínéről a rajt előtt lelépett.

Nyolc nappal a megnyitó előtt október 4-én Guadalajarában városnéző sétára indult az olimpiai labdarúgó-válogatott, amit Varga gyomorrontásra hivatkozva kihagyott. Amikor a csapat visszaért a hotelba, már csak egy üres bőröndöt találtak a szobájában (egy besúgói jelentés arról is beszámol, hogy még az olimpiai formaruháját is magával vitte – lásd az FFT 2019. júniusi számában a Levéltári futball sorozatot). A csapatvezetőknek egy spanyol nyelven írt üzenetben arról számolt be, hogy az Egyesült Államokba ment, de ez nem volt igaz: még napokig mexikóvárosi magyaroknál húzta meg magát.

Az sem volt véletlen, hogy éppen ekkor járt nyugat-európai turistaúton állapotos felesége, aki a volt honvédos „disszidens”, a Standard Liége-ben futballozó Nagy Antal (nem a Mezey-válogatott csapatkapitánya) segítségével belga vízumot intézett Vargának. Költőpénzzel pedig Mexikóban a csapattárs Kocsis Lajos látta el Vargát.

JUHÁSZ ISTVÁN 1979-BEN (IGAZ, MÁR VISSZAVONULÁSA UTÁN) MAGA IS EMIGRÁLT. „ELEGEM LETT A SZOCIALIZMUSBÓL…”

Idehaza a bíróság Vargát és feleségét a disszidálás miatt elítélte, az MLSZ pedig a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséggel két évre eltiltatta. A médiában még volt csapattársai is elítélték cselekedete miatt, köztük az 1968-as olimpiai bajnok, Juhász István is.

…aki 1979-ben (igaz, már visszavonulása után) maga is emigrált. Juhász Varga csapat- és kortársa volt, ugyanúgy ferencvárosi ikon és VVK-győztes legenda – de ő éppen Mexikóvárosban olimpiai bajnok is. És ki más, éppen Varga Zoltán helyére került a mexikói keretbe.

Juhász Dalnoki Jenő fiatalítási hullámának esett áldozatul a hetvenes évek közepén, 1975-ben még KEK-döntőt játszott, 1976-ban pedig bajnok lett, visszavonulása után pedig létesítményigazgató-helyettes a Népligetben. Végül 1979-ben előbb a nagybátyjához, Nyugat-Németországba, majd a felesége rokonsága révén Amerikába távozott.

„Elegem lett a szocializmusból. Odakinn futballoztam, fiatalok edzéseit vezettem, de mindössze fél évet kaptam arra, hogy megtanuljak angolul. Ellenkező esetben állásomat veszítettem volna” – mondta később idehaza. Tegyük hozzá: jogvégzett emberként Juhásznak eleve megvolt az intelligenciája ahhoz, hogy idegen országban is megvesse a lábát. Előbb Pennsylvaniában, majd Clevelandben élt, ahol játszott és edzősködött is, de mert Kaliforniában szeretett volna élni, végül San Diegóban kötött ki. Juhász István a kilencvenes években hazatért, júliusban ünnepelte a 75. születésnapját – a 2010-ben elhunyt Varga Zoltán januárban ünnepelhette volna…

Magyar István Juhásszal még játszott együtt (Kűvel Bruges-ben már éppen nem, majdhogynem egymást váltották a csapatnál), ő éppen akkor robbant be a Fradiba, amikor a Juhász-, Kű-féle generációnak a Dalnoki Jenő-féle fiatalítás következtében bealkonyult. Magyar Szolnokról került 18 évesen a fővárosba, ahol a többi ifjonccal, Nyilasival, Ebedlivel, Rabbal, Szabóval együtt alapos vérfrissítést jelentett a Ferencvárosnak – ennek előbb 1975-ben KEK-döntő, majd 1976-ban nyolc év után bajnoki cím lett a jutalma.

Magyar ugyanúgy 1979-ben lépett le, mint volt csapattársa, Juhász. A Fradi augusztusban tíznapos belga és spanyol túrára indult, ezt használta ki a 24 éves balszélső. Még Belgiumban hagyta ott a csapatot, a hazai sajtó ijedtében nem is számolt be az ügyről, csak a hazaérkezés után jelent meg egy nyúlfarknyi hír a Népsportban: „Az FTC labdarúgó-együttese hazaérkezett portyájáról. A zöld-fehérek szerdán már Esztergomban szerepeltek az NBK döntőjében. Magyar István, az együttes labdarúgója Brüsszelben nem csatlakozott a Spanyolországba utazó küldöttséghez – és nem tért haza Budapestre sem.” A Fradi pedig ugyanitt jelezte, hogy „elnöksége és labdarúgó-szakosztálya mélységesen elítéli Magyar István cselekedetét, hazafiatlan magatartását”.

Szepesi György MLSZ-elnök kétéves eltiltást lebegtetett, Magyar azonban már egy évvel később a Club Bruges labdarúgója (egyben Bálint László és a későbbi másik magyar szövetségi kapitány, Georges Leekens csapattársa) lett, majd 1982-ben Ausztriában kötött ki – ahol pedig egy másik régi fradista, Nyilasi Tibor oldalán futballozott 1983 nyarától az Austria Wienben. Az Intert például az ősszel az UEFA-kupa nyolcaddöntőjében éppen Nyilasi két és Magyar egy góljával búcsúztatták a bécsi lila-fehérek.

A Hétfői Hírek sokáig nem engedte el a Magyar-ügyet, és egy titokzatos szerelmi szálra fűzte fel a válogatott játékos távozását. Előbb kanadai, majd grazi „románcról” írt, korábban idegenbe szakadt menyasszonyával. Valóban, későbbi felesége, Erika Belgiumban a brüsszeli reptéren várta Magyart, aki itt gyorsan levált a ferencvárosi küldöttségről, és egy taxival elszökött. Bruges-ben Kű Lajos segített neki szerződéshez jutni, majd Ausztriában találta meg a helyét, az Austria után még Eisenstadtban is volt néhány jó éve, azóta is a sógoroknál él.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. szeptemberi számában.)

Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!