Szöveg Bodnár Zalán Fotó FFT
Időpont: 1994. október 11., Magyarország–Németország barátságos mérkőzés előtti edzés
A két fél: Halmai Gábor és Wukovics László
ELŐZMÉNYEK
HALMAI GÁBOR: Az akkor a belga Ekerenben légióskodó Halmai Gábor a tizedik válogatott meccsére készülődött, és a szikár, kőkemény védekező középpályásnak volt már néhány „skalpja”, például eltörte az 1992-es Eb-döntő hősének, a dán John Jensennek a lábát a ’94-es KEK-döntő előtt.
WUKOVICS LÁSZLÓ: Az „ősfradista” Wukovics László ekkor már az Újpest csatára volt, és fantasztikus formában futballozott: az első nyolc meccsen kilenc gólt szerzett, két góllal járult hozzá a Fradi 3–0-s legyőzéséhez is az Üllői úton, és nagy önbizalommal készülődött harmadik válogatott meccsére.
AZ ÜTKÖZET
HALMAI GÁBOR: A Mészöly Kálmán szövetségi kapitány által irányított válogatott kerettagjai a találkozót megelőző napon egymás elleni mérkőzést játszottak. Meglehetősen keményet, meccsszerűt. Az Újpest-játékos felé érkezett a labda, amikor érkezett Halmai…
WUKOVICS LÁSZLÓ: …Wukovics próbálta megszelídíteni a labdát, de Halmai a kelleténél magasabbra tartott nyújtott lábával eltalálta a hasát. Wukovics rövid ápolás után lesántikált a pályáról, és visszamenni sem tudott, az öltözőben pedig borzalmasan érezte magát, kórházba kellett szállítani.
RÉMISZTŐ DIAGNÓZIS
HALMAI GÁBOR: „Előbb Jensen lábtörése, most meg szegény Wuko… Pedig az ő esetében teljesen vétlen vagyok – beszélt az esetről a Nemzeti Sportban Halmai. – Előreívelték a labdát, azt hittem, előbb érem el a labdát, mint ő, csakhogy hátulról elém ugrott, a labda helyett őt találtam el.”
WUKOVICS LÁSZLÓ: Wukovicsot a BM központi kórházába vitték, a diagnózis szerint a veséje bevérzett, és sokáig nem is akart felszívódni. Tíz napig kórházban maradt, nehezen ment le a láza, és egyértelmű volt, hogy hosszú hetekig nem futballozhat. Végül több mint két hónapra nyúlt a kálváriája.
ŐK MONDTÁK
HALMAI GÁBOR: „Nagyon ideges voltam, a délutáni csendes pihenőn nem is tudtam elaludni – agonizált a középpályás. – Csak akkor nyugodtam meg, amikor felhívtam Laci apját, és ő nagyon korrekt volt. Wukóval másnap sikerült telefonálnom, ő is azt mondta, hogy nem haragszik.”
WUKOVICS LÁSZLÓ: „Eleinte nagyon bántott, ami történt, de már lehiggadtam, nem vagyok rá mérges – fogalmazott novemberben az újpesti futballista. – De a játékosoknak sokkal jobban kellene vigyázniuk egymásra. Az utolsó edzésen már senkinek sem lenne szabad megsérülnie.”
A GYŐZTES
Noha Halmait sokáig „Lópokrócnak” nevezték durvasága miatt, tanult az esetből. „Jobban le kell higgadnom. Még csak huszonkét éves vagyok, ahogy rutinosabb leszek, egyre körültekintőbbé válok” – meaculpázott. Wukovicsnak viszont ráment az őszi szezonja, és utána sem tudta visszanyerni korábbi formáját, a válogatottba is már csak egyszer hívták meg. Évekkel később úgy fogalmazott: „Szokták mondani, akkor teszi túl magát a játékos egy sérülésén, ha a korábban megsebesült testrészre kap rúgást. Lelkileg is fel kell dolgozni a helyzetet, az biztos. Nekem nem sikerült visszazökkennem.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi számában.)
