Bozsik József, a kapitány

Szöveg L. Pap István

Miután 1973-ban válogatottunk a svédek elleni 3–3-mal újfent nem jutott ki a világ bajnokságra, Illovszky Rudolf szövetségi kapitány körül is megfagyott a levegő. Az akkor 51 éves mester szerződése 1974 nyaráig, a (nyugat-)németországi torna végéig szólt, addig még belefért hat meccs – benne a Maier, Breitner és Overath nélkül felálló, vb-rendező NSZK-tól Dortmundban elszenvedett 0–5 –, de Illovszkynak 1974 nyarán mennie kellett. Az utódnak nemhogy nem volt veretes edzői múltja, de ráadásul jó nyolc évvel korábban igazából csak belekóstolt a szakmába – más kérdés, hogy labdarúgóként viszont minden idők egyik legnagyobbjai közé tartozott: Bozsik József. „Amikor hatvannyolcban befejezte az edzősködést, és 1974-ig nem volt futball a közelben, inkább kirándultunk. Elnökségi tag volt ugyan a Honvédnál, de ez egy repi megbízatásnak számított. Jártunk ki a Honvéd meccseire, de ezekből én nagyon keveset láttam, mert mentem hátra focizni az edzőpályára” – emlékezett vissza ezekre az évekre később Bozsik Péter, az Aranycsapat jobbfedezetének fia.

A magyar labdarúgás történetének 487. válogatott mérkőzése, egyben a 117. osztrákok elleni találkozó előtt bízta az MLSZ a 48 éves Bozsikra a nemzeti tizenegy irányítását. Munkáját a bajnok Újpesti Dózsa ugyancsak frissen kinevezett vezetőedzője, Várhidi Pál segítette. Ausztria volt az ellenfél a kapitányi debütáláskor, méghozzá Bécsben, barátságos meccsen. Ez utóbbit nem árt hangsúlyozni, mert már rég kisorsolták az 1976-os Európa-bajnokság selejtezőcsoportjait, amelyek közül a másodikba kerültek a mieink Walesszel, Luxemburggal – és az osztrákokkal. De mert az 1974. szeptember 28-i találkozót már rég lekötötték, úgy döntöttek, hogy a selejtező ráér (két héttel később, október 13-án Luxemburgba már tétmérkőzésre utazott el a csapat), és Ausztriával majd csak 1975 áprilisában és szeptemberében játszunk az Eb-ért.

„Az új szövetségi kapitány új keretet jelölt ki. Kovács L., Szigeti, Lukács, Nagy III, Pénzes, Kiss T., Becsei és Glázer R. személyében nyolc olyan fiatalt is számításba vesz, akik még nem szerepeltek egyszer sem az A-válogatottban. De Halmosi is négy, Karsai pedig három esztendővel ezelőtt volt utoljára a nagyválogatott tagja. Fazekas 34 válogatottságával a rangelső, mellette Kocsis, Bálint és Kozma eddigi válogatott mérkőzéseinek száma két számjegyű. A 25 kerettag összes válogatottsága 140, vagyis csak negyvennel több a szövetségi kapitány válogatott mérkőzéseinek számánál” – írta a Népsport Bozsik első és egyetlen kerethirdetése után. „Meg akarjuk nyerni az olimpiai bajnokságot, ott akarunk lenni Argentínában a világbajnokságon. Ezért kezdettől fogva, az első mérkőzéstől számítva a jövő csapatát építem. A mostani együttes gerincét lényegében véve azok a fiatalok alkotják, akik nem is olyan régen megnyerték az utánpótlás Európa-bajnokságot. (1974 tavaszán Sárosi László irányításával lett kontinenselső az U23-as csapat – a szerk.) Tehetségesek, szorgalmasak, szívük is van a küzdelemhez. A Práter csak az első lépés, aztán négy válogatott mérkőzés következik egymás után, kettő közülük Eb-találkozó. Novemberben aztán majd többet tudunk, újból léphetünk egyet” – latolgatta a közeli és a távolabbi jövőt Bozsik a meccs előtt.

A kapitány végül Nagy III János és Becsei Péter személyében két újoncot avatott, de hiába, a Prater-stadion 36 ezer nézője előtt az osztrák futball csiszolatlan gyémántja, a 21 éves Hans Krankl (később a Barcelonával KEK-győztes, továbbá Aranylabda-második és aranycipős) korai gólja eldöntötte a pontok sorsát, míg a mieink Török Péter és Fazekas László révén csak két kapufáig jutottak. Bozsik József jövőjét pedig örökké rakoncátlan szíve döntötte el. A Népsport október 4-én, hat nappal az osztrák–magyar után arról számolt be, hogy a kapitány a hét elején fellépő szívpanaszok után a Tétényi úti I. számú klinikán fekszik, ahol „többszöri konzílium után szövődménymentes, kis kiterjedésű szívinfarktust állapítottak meg nála. Bozsik többhetes gyógykezelésre és pihenésre szorul.”

„Nagyobb fiú voltam már akkor, tizenhárom éves, de természetesen nem gondoltam végig, hogy ennek az lesz a vége, hogy meghal az apám – emlékezett a történtekre Bozsik Péter. – Bement, infarktusa volt, de majd meggyógyul és kijön. Ki is jött még az első kettő után. Eb-selejtezőkre készültünk, két-három hónapig ment a vita közte és az orvosok között, hogy visszaülhet-e a kispadra, csinálhatja-e, vagy sem. Amíg kórházban volt, azalatt is újabb két infarktust kapott, és ezzel eldőlt, hogy nem ülhet vissza.”

Az MLSZ intéző bizottsága mindenesetre még Bozsik kórházba kerülése napján úgy döntött, hogy átmeneti helyettese Moór Ede szövetségi edző lesz. Akinek, akárcsak Bécsben, Várhidi Pál segít a felkészülésben. („Nagy megtisztelés számomra, hogy a beteg Bozsik József szövetségi kapitányt ideiglenes jelleggel helyettesíthetem. Persze egyben gond is, hiszen cselekvésre nem sok idő maradt. Luxemburgot a hónap végén Wales követi, s mindkét mérkőzésnek nagy a tétje: Eb-találkozók! Minden tőlem telhetőt megteszek, s nagyon remélem, e két fontos mérkőzésen megteszi a magáét a magyar válogatott is. A csapatokat az új helyzetnek megfelelően, Bozsikkal való megbeszélés után jelöltem ki” – hangzott a korábban a Salgótarján sikeredzőjeként dolgozó Moór szűzbeszéde.) Bozsik másfél hónapig volt kórházban, 1975 elején pedig ötödik helyezést ért el a magyar sport háború utáni 30 évének legjobbjaira kiírt szavazáson. Ennek kapcsán újságírói érdeklődésre az állapotáról csak annyit mondott: „Még pihenek, de már sétálgatok, a szívnek szüksége van a tornára. A cigarettázást abbahagytam, ez is elég nagy próbája volt az akaratnak, de nem hiszem, hogy másról is le kellene mondanom…” Mégsem térhetett már vissza soha a kispadra, megmaradt egymeccses szövetségi kapitánynak.

Amikor a válogatott Baróti Lajossal 12 év után kijutott az argentin vb-re, az utolsó felkészülési meccsét a Wembleyben játszotta Angliával, és 4–1-re kikapott. Bozsik másnap megkapta (minimum) az ötödik infarktusát, és abból már nem jött vissza, végül 1978. május 31-én hunyt el. A magyar labdarúgó-válogatott két nappal később Buenos Airesben a házigazda argentinok ellen játszotta a világbajnokság első csoportmérkőzését. A legtermészetesebb, hogy a világ színe előtt minden idők egyik legnagyobbja előtt tisztelegve, egyperces gyászszünettel és fekete karszalaggal. Fia, Péter (immár hosszú évek óta az M4 Sport szakértője) a Vasassal bajnoki bronzérmet, a Zalaegerszeggel aranyat nyert, majd a BL selejtezőjében az első meccsen 1–0-ra megverte Koplárovics Béla góljával a Manchester Unitedot is. Az MLSZ felkérésére 2006 márciusában elvállalta a válogatott irányítását. Hattal több meccs jutott neki a világ egyik legforróbb kispadján, mint édesapjának, de a Málta elleni vereség már nem fért bele, és mennie kellett. Bozsik József és Péter a világ első apa és fiú szövetségi kapitányi kettőse.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. februári számában.)