Az Újpesti Dózsa nagy menetelése

Szöveg L. Pap István

Az Újpesti Dózsa 1983–84-es KEK-bravúrjainak szükséges előfeltétele volt az egy évvel korábbi Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése. A lila-fehérek címvédőként vágtak neki a sorozatnak (miközben ősszel a KEK-ből a Real Madrid ejtette ki őket), amelynek végén történetük során ötödször – ha úgy tetszik: csak ötödször – is a magasba emelhették a trófeát. De az odáig vezető úton szépen megizzadtak, mert a Nagykanizsát és a Tata bányát is csak tizenegyesekkel gyűrték le, az elődöntőben a Békéscsabát hosszabbításban, ehhez képest a Honvéd elleni döntő (3–2) már-már sima volt. Kiss Sándor a 78. percben szerezte meg a győztes gólt, igaz, a legnagyobb sztárt, Törőcsik Andrást a szünetben 2–0-nál sérülés miatt kénytelen volt lecserélni Temesvári Miklós vezetőedző.

Fortuna nem volt túl kegyes 1983 nyarán a Dózsához, hiszen a KEK 33-as mezőnyében bőven voltak a görög válogatottaktól hemzsegő AEK Athénnál könnyebb falatok. Igaz, a méregerős mezőnyben ott volt a Barcelona, a Manchester United, a Juventus, a Köln, a Paris Saint- Germain és Alex Ferguson címvédő Aberdeenje is. Az AEK az első meccsen húszezer fanatikus görög szurkoló előtt megnyugtató előnyt (2–0) harcolt ki, más kérdés, hogy ehhez kellett Szendrei kapus valószínűtlen öngólja is, amely a 89. percben esett: „Dintszikosz beadás-szerű, gyenge lövését Szendrei már mellre vette, a labda azonban kipattant a kezéből és a hálóba került”. A visszavágón viszont teljesen más arcát mutatta az Újpest, már negyedóra alatt ledolgozta a hátrányt, igaz, a szünetben 3–1-nél még nem állt továbbjutásra. Kardos József a mezőny legjobbjaként hidegvérrel értékesített két 11-est, a másodikat a hetven negyedik percben, és a 4–1 már 16 közé jutást ért. A 28 éves Törőcsik András ezen a meccsen nem lépett pályára, ám a vb-ezüstérmesekkel és Európa-bajnokokkal felálló 1. FC Köln ellen sokadszor futballozott élete formájában. Temesvári mestertől abszolút szabad kezet kapott, állam volt a Megyeri úti államban, olyannyira, hogy amikor a fáma szerint egy vesztes meccs után zengett az öltöző, és még a lila ikon is kapott egy keresetlen mondatot („Kese, az az utolsó csel nem kellett volna!”), csak ennyit vetett oda az edzőjének: „Te csak tudod…”.

A Köln elleni hazai meccsen mindenesetre bohócot csinált a németekből, Kiss Sándor első gólja előtt például kétszer ültette fenékre a bal oldali szögletzászlónál Paul Steinert, mielőtt csatártársa fejére ívelte volna a labdát. De a nyugatnémetek elleni hazai meccs amúgy is valóságos hősköltemény volt, a Toni Schumachert és a Littbarski, Fischer, Allofs támadótriót is bevető 1. FC Köln csak kereste a labdát. A visszavágón így is meleg volt a pite, az utolsó fél órát emberhátrányban játszotta le a Dózsa, ám a saját bevallása szerint fejelni egyáltalán nem tudó 1979-es ezüstcipős, Fekete László „meccsnullnál”, azaz 1–3-nál gólt fejelt, és ez végül elég is volt az üdvösséghez, azaz a továbbjutáshoz. „Kölniekkel játszó lila tünemény” – írta találóan a Népszabadságban Szabó Ferenc a nyolcvanas évtized legnagyobb nemzetközi kupabravúrja kapcsán. (Tegyük hozzá: egy évvel a Video ton ezt is felülíró UEFA-kupa- remeklése előtt.) A nyolc között az előző kiírást a Real elleni bravúrgyőzelemmel megnyerő skót Aberdeen érkezett Újpestre, kispadján a 42 éves „ifjú” Alex Fergusonnal. Temesvári mester nem keveset profitált ebből a párharcból, hiszen azóta is legendás barátság fűzi az 1985-ben lovaggá ütött Sir Alexhez. A Dózsa edzője már akkor elhívta vacsorázni kollégáját, amikor az első meccset megelőzően eljött feltérképezni a lilákat, Skóciában Ferguson viszonozta a meghívást.

A Megyeri úton, a sáros, mély talajú pályán mindenesetre a ragyogóan futballozó Újpest 1984 tavaszán 2–0-s előnyt szerzett az egyebek mellett a nagy Gordon Strachant is bevető skótok ellen. A vörös hajú játékmesterre rájárt a rúd a magyarokkal, hiszen miután 1984 nyarán a Manchester United szerződtette, 1985 tavaszán a Videoton ellen kiesett az UEFA-kupából. „Szavakban most nem tudom megfogalmazni, milyen nagyra értékelem ezt a sikert, s mennyire boldog vagyok, hogy a fiúk elhitték: a kiváló Aberdeen ellen is van esélye egy olyan csapatnak, amely becsületesen felkészült, és tudja, mit akar. A 2–0 általában jó eredmény a visszavágó előtt, de én változatlanul azt mondom: kegyetlenül nehéz lesz kiharcolni a továbbjutást!” – nyilatkozta a legrosszabbra is felkészülve a Népsportnak Temesvári az első meccs után. A visszavágón karnyújtásnyira volt a csodától a Dózsa, az első gólt is jegyző Mark McGhee négy perccel a vége előtt egalizálta a hátrányt, a hosszabbításban aztán előbb belőtte a harmadikat, majd a belga Ponnet bíró kiállította Szendrei kapust, és tíz emberrel, a magyar kapuban Kiss Sándorral már nem volt esély a továbbjutást érő vendéggólra. „A skótok más futballt játszanak” – írta keserűen a Népsport, Temesvári mester pedig rendkívül józanul értékelt: „Matematika, kristálytiszta matematika, ami tegnap este történt! A skótok sokkal gyorsabbak, erőszakosabbak, erősebbek, mint a mieink. Látszik rajtuk, hogy csak évekkel mérhetően több van bennük edzésmunkában, mint általában a magyar futballistákban. Persze, hogy megpróbáltuk a labda megtartásával minél messzebb terelni a játék gyújtópontjait a kapunk előteréből. De az elhatározás ilyenkor önmagában nagyon kevés. Az az igazság, hogy képtelenek voltunk akár csak másodpercekre is birtokolni a labdát.”

Így volt. Az Aberdeent végül az elődöntőben megállította az FC Porto, a KEK-et pedig az egy évre rá már a BEK-ben is trófeáig jutó Juventus nyerte meg. És a Dózsa? A következő három évadban nem is indulhatott jelentős európai kupában, csak az Intertotó-kupára predesztinálták bajnoki és kupahelyezései. Az 1983–84-es produkcióra pedig azóta sem volt képes, ennek idestova 38 éve, és semmi jel nem utal arra, hogy a belátható jövőben ez megváltozna.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2021. novemberi számában.)