Amikor Solti Dezső pénzért leülte Guttmann Béla börtönbüntetését

A napokban osztottuk meg online kiadásunk olvasóival 2012-es cikkünket Solti Dezsőről, aki amolyan háttérhatalomként segítette – sokszor a legpiszkosabb eszközökkel – a hatvanas évek Internazionaléjának és Juventusának nemzetközi sikereit. Azóta már tudjuk, Solti ténykedését az állambiztonsági szervezet is élénk figyelemmel követte, ahogy ezt Levéltári futball című rovatunkban 2018-ban Vörös Csaba gyűjtése is megerősíti.

 

Solti Dezső az FC Internazionale csapatának menedzsereként járta Európát, jóllehet hivatalosan sohasem dolgozott a klubnak. A kémelhárítás úgy vélte, Soltinak ez csak fedőtevékenysége lehetett, mivel így szabadon utazhatott az országok között, és kapcsolatokat létesíthetett sportvezetőkkel, politikusokkal és vallási vezetőkkel. Ennek ürügyén átfogó nyomozást indítottak ellene, hogy feltérképezzék ismerőseit, tevékenységi körét és múltját.

 

 

A ma sportrajongójának nem sokat mond Solti Dezső neve. Talán annak sem, aki már élt a hatvanas években. Solti krimibe illő életét homály fedi, holott sötét ügyletei nem csupán honi labdarúgásunkat fenyegette, hanem egész Európáét. A BM III/III-2/b alosztály nyitott róla tájékoztató dossziét.

 

SÖTÉT FOLTOK

Az egyik dokumentum szerint „Por Károly” fedőnevű ügynök régóta ápolt vele személyes kapcsolatot, ezért arra kérték, jellemezze a célszemélyt. „Feladatom volt, hogy Solti (Steinberger) Dezsőt jellemezzem. (…) Balmazújvárosi gazdag malmos családból származik. (…) Utólag tudtam meg, hogy 1949-ben úgy ment ki, hogy levizsgázott, mint artista (bűvész, Rodolfónál tanult) és 5 vagy 6 lánnyal együtt útlevéllel Olaszországban kötött ki.”1 Erről a témáról egy jelentés nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Solti „az 50-es évek végéig »tánc-csoportok« szervezésével és külföldi exportjával foglalkozott, mely nem más volt, mint prostituáltak külföldre történő exportálása.”2 Solti ennek a tevékenységének köszönhette közelebbi kapcsolatát az Inter vezetőségével és játékosaival. „Sárvári György” fedőnevű ügynök igen kendőzetlenül minősítette Soltit. „Önmagában véve Solti jó szándékú, de nagyon primitív ember.”3
Ha kicsit jobban megpiszkáljuk Solti Dezső múltját, további sötét foltokat találunk benne. Egy jelentés figyelemre méltó adatokat közöl róla. „Solti Dezső (Balmazújváros, 1911. IX. 17.) argentin állampolgár. A háború alatt Auschwitzba deportálták. A táborban 8 hónapon keresztül, mint kápó tevékenykedett. Szülei deportálás idején pusztultak el.”4 Solti háborús múltja felkeltette az állambiztonság érdeklődését, emiatt hosszabban tárgyalták a témát. „Adataink szerint »Menedzser« Auschwitz-ba volt deportálva bátyjával és sógorával együtt, akik abban az időben kémelhárítók voltak. A családot akkor Steinberger-nek hívták. Bátyja és sógora egy légiriadó alkalmával a táborból Svájcba szökött. Ő pedig a táborban Mengele mellett dolgozott 8 hónapon keresztül, mint kápó.”5 Súlyos vádak ezek, amelyekre reflektálnia kellett Solti volt feleségének is, amikor kihallgatták férje kápós múltjáról. „Ezt az én anyám mondta, hogy az volt, mert őt onnan ismerte, és hogy ő volt ott az atyaúristen! Ez borzalmas és én ezt nem akartam elhinni, de ezt maga biztosan tudja. Igen, ő olyan típusú ember volt, aki minden körülmények között feltalálta magát.”6
Solti háború utáni tevékenysége is élénken foglalkoztatta az elhárítást. „Ellenőrzött adataink szerint 1948-49-ben bizalmas kapcsolatban volt Péter Gábor titkárával Bálint áv. ezredessel, aki szintén balmazújvárosi. Bálint figyelmeztette őt, hogy a rendőrség figyeli. Abban az időben útlevelet hiába kért, nem kapott, ezért Bálint tanácsára 1949-ben artista vizsgát tett, mivel a külföldi vendégszereplésre induló artista csoportok minden különösebb ellenőrzés nélkül kaphattak útlevelet. Még abban az évben egy artista csoporttal – mint bűvész – külföldi vendégszereplésre indult, ahonnan nem tért vissza. Olaszországban telepedett le. (…) 1951 – vagy 1952-ben pénzért elvállalta Guttmann Béla magyar származású labdarúgó-edző gépkocsi karambolját és helyette letöltötte a kiszabott börtönbüntetést.” 7

 

KAPCSOLATOK

Létező adatokra támaszkodva, Solti Dezsőről a kémelhárítás az alábbiakat rögzítette: „A 60-as években egyre sűrűbben kezdett Magyarországra járni. Beutazásait festmény és bélyegcsempészésre, sportvezetők korrumpálására, élsportolók hazatérés megtagadásának rábírására használta fel. Operatív eszközök védelme miatt eljárást nem kezdeményeztek ellene.”8
Ezen a ponton már fajsúlyosan felbukkan Solti sporttal való kapcsolata. „Por Károly” fedőnevű ügynöktől megtudjuk, kik tartoztak Solti bizalmi körébe. „A legszorosabb kapcsolatban Barcs Sándorral és az elhunyt Honti Györggyel volt.” Barcs Sándor az MLSZ-ben és az UEFA-ban is vezető tisztséget töltött be, Honti György pedig az MLSZ főtitkára volt. „Sokat beszélt arról – folytatta „Por Károly” –, hogy bármikor bejöhet az országba esetleg vízum nélkül is, mert tudják róla, hogy megbízható és rendes üzletember. S büszke volt arra, hogy Barcs Sándor megvárja a reptéren, s ha szüksége van rá, kocsit bocsát a rendelkezésére. Kb. 2 éve kellemetlensége támadt az olasz hatóságokkal, amiért sokat járt (hontalan útlevéllel) Magyarországra. Akkor a csapata elnöke, Moratti húzta ki a csávából, majd utána argentin állampolgárságot szerzett.”9
A magyar elhárítás roppant veszélyes elemnek nyilvánította Solti Dezsőt. Nem örült annak, hogy magas beosztású tisztviselőkkel tart kapcsolatot, és ennek a véleményének hangot is adott. Solti „magyarországi tartózkodása során a meglévő széleskörű kapcsolatain keresztül a sötét hírszerzés módszereivel, olyan politikai, gazdasági adatok birtokába juthat, amelynek nyugati országba történő kijuttatása a Magyar Népköztársaság számára hátrányosak lehetnek.”10 Így nem maradt más hátra, mint a nyomozás megindítása.
A „Menedzser” fedőnéven nyitott tájékoztató dosszié első jelentésében Tipold Ferenc rendőrszázados csoportvezető és Zombori János rendőralhadnagy aggodalmának adott hangot. „Solti Dezső magyarországi tartózkodásai során mérkőzések megkötésével, valamint az Inter mérkőzéseire bíró küldésével foglalkozik. Valószínűnek látszik, hogy egyes játékosok későbbi disszidálását is előkészíti.”
Az aggodalom azonban nem pusztán sportéletünk rossz útra terelésére vonatkozott. Tipold és Zombori szerint a szálak messzebb vezettek. „Politikai érzelmei mellett Solti Dezsőre a közönséges bűncselekmények miatt is érdemes felfigyelni, több esztendőt töltött olaszországi börtönökben sötét üzleteinek intézése miatt. (…) Az operatív feldolgozó munka célja, hogy felderítsük Solti Dezső magyarországi kapcsolatait, kapcsolatai felé irányuló tevékenységét, megállapítsuk tevékenységének jellegét, célját, módszereit. A fentiek alapján kérjük engedélyezni »Menedzser« fedőnéven tájékoztató dosszié nyitását és Solti Dezső alapnyilvántartásba vételét.”11

 

MEGFIGYELÉS, BETÖRÉS

Miután Solti Dezső 1967 végén részt vett Honti György MLSZ-főtitkár temetésén, a besúgóhálózaton keresztül kitudódott, hogy Solti 1968. január elején visszatér Magyarországra. Az állambiztonság úgy látta jónak, ha elkezdik Solti megfigyelését. Jelentették, hogy Solti Dezső „ellenőrzött adataink szerint 1968. I. 7-ig tartózkodik Magyarországon, tartózkodási helye: Bp. VII. ker. Lenin krt. Royal Szálló.” Ennek alapján a nyomozók a következő javaslattal álltak elő. „1, Solti Dezsőt (…) 3 nap időtartamra külső figyelés alá vonni. 2, 1968. I. 5-én a III/II-9 alosztállyal közösen Solti Dezső szálláshelyén titkos kutatást végezni. 3, Solti Dezső kiutazása esetén a III/II-9 osztályon keresztül szoros vám ellenőrzés alá vonni. 4, Solti Dezső hálózati úton történő ellenőrzésének megszervezése.”12
A felderítés Solti Royal szállodabeli lakhelyének átkutatásával kezdődött, amelyet az előzetes javaslat alapján engedélyezett Csáki Ernő rendőralezredes, a III/III-2/b alosztály vezetője. A titkos vizsgálódást Solti mozgásától függően hajtották végre. Az akció sikeres végrehajtása érdekében a III/II-9 alosztállyal vették fel a kapcsolatot, akik a hotelszobába a behatolást akadálymentesítették. „A kutatás során előkerült, operatív szempontból értékes anyagokat »Szöcske« fotóaparát segítségével rögzítjük. Technikai szükséglet az eredményes kutatás végrehajtásához egy gépkocsi FK-1 aparáttal felszerelve. Az FK-1-es gépkocsi állandó kapcsolatban állna a figyelő brigáddal, amely Soltit viszi, valamint a kutatást végrehajtó operatív tiszttel.”13

 

„MENEDZSER”-BŐL „VÁROSI”

Solti megfigyelése 1968. január 4-én reggel 7 óra 30 perckor kezdődött. Amint kilépett a Royal Szállóból, elkészítették róla a személy­leírást. „Kb. 55-57 éves, kb. 165-170 cm magas, világosbarna őszülő hajú, magas homlokú, húsos nagy orrú, kissé hajlott orr élű, kerek telt arcú, kisportolt testalkatú, egyenes testtartású, élénk mozgású férfi. Ruházata: fehér ing, sötét nyakkendő, barna öltöny, sötétkék télikabát, barna félcipő. Fedőneve: »Városi«.”14 A fedőnevek kitalá­lásában fantasztikus kreativitásról tettek tanúbizonyságot a megfigyelők. Akikkel „Városi” érintkezett, a nevek alapján akár egy Rejtő regényből is előbújhattak volna. „Autós”, „Kopasz”, „Vezér”, „Erdei”, „Totyogó”, „Szemes”, „Szemesné”, „Ernyős”, „Öreg”, „Kampós”, „Kampósné”, „Szakálas”, „Kormos”, „Kíváncsi”, „Bundás”, „Ráncos”, „Melós”, „Gyors”. Később mindegyik személyt beazonosították, megtudták a nevüket, születési dátumukat, anyjuk nevét, iskolai végzettségüket, foglalkozásukat, lakhelyüket, személyi igazolvány számukat, és nyilvántartásba vették őket. Sportvonalon ezek között voltak vezetők, edzők és titkárnők is.
Néhány hét múltán Solti Dezső visszatért Budapestre, és első útja az MLSZ-be vezetett. A megfigyelés egyértelműen bizonyította, hogy Solti kiváló kapcsolatokat ápolt a szövetséggel, és beutazásai alkalmával ajándékokkal látta el a szervezet tagjait. Visszatérő jelenség volt a következő jelenet; Solti „kiszállt a taxiból, kivette a bőröndöt, majd kifizetve a viteldíjat, gyors léptekkel 16.20 h kor bement a Népköztársaság útja 47. sz. házba. A kapubejáratnál már várta egy kb. 60 év körüli férfi (bővebb személyleírást adni nem tudunk), aki a bőröndöt elvette „Városi”-tól, majd felmentek az I. em-en lévő Magyar Labdarúgó Szövetség irodáiba.”15
Egy nappal később megállapították, hogy Solti „a Középeurópai Kupa Bizottság tagjaival és labdarúgó szakemberekkel a szálló éttermében ebédel, majd 15.00 h-kor eltávozott a szobák irányában.”16 Megtudták azt is, hogy Solti Dezső legközelebb március 6-án kocsival érkezik vissza Budapestre, a Vasas–Benfica BEK-mérkőzésre.

 

JELENTÉS JÁTÉKVEZETŐKRŐL, DOPPINGSZERRŐL

Miután Solti elhagyta hazánkat, nyolcoldalas jelentést készítettek az első akcióról. „A külsőfigyelés során Solti Dezső 20 hazai kapcsolata vált előttünk ismertté. A felmerült kapcsolatokat operatív és bűnügyi nyilvántartásban ellenőriztük. (…) Solti Dezső Magyarországon tartózkodása során több esetben találkozott magas beosztásban lévő sportvezetőkkel.” Az elhárítást különösen Solti és a magyar játékvezetők kapcsolata izgatta. Solti lakosztályának átkutatása során, megtalálták „Emsberger Gyula, Zsolt István, Aranyosi Lajos, Wottava Tibor, Vadas György játékvezetők névkártyáit.”
A jelentésből kiderül az is, hogy Soltira több társadalmi kapcsolatot állítottak rá, és rajtuk keresztül ellenőrizték a ténykedését. „Piroska” fedőnevű társadalmi kapcsolattól megtudták, hogy Solti „nagyon sajnálja Honti György MLSZ főtitkárt, mert neki fontos támasza volt. A játékvezetők közül is ezen sajnálatos tény miatt többet elvesztett, most már csak Emsberger Gyulára számíthat. Ezért szükségessé válik, hogy a fiatal játékvezetők között széjjelnézzen.”17 Ez a beszámoló egy koronatanú vallomásával is felért, hiszen lényeges adat került a nyomozók birtokába. »Piroska« fn. tk-tól kapott információnk értékes, bizonyítja azt az állításunkat, mely szerint Solti Dezső a magyar football bírókat külföldi szereplésük során megengedhetetlen módon befolyásolja érdekeiknek és egyéni érdekeinek megfelelően.” Arra következtettek az illetékesek, hogy az FC Internazionale nemzetközi mérkőzéseire kiküldött magyar játékvezetőket Solti előzetesen megvesztegeti.
Váratlan fejlemény volt viszont, hogy a Vasas–Benfica meccs előtt hazalátogatott Solti Dezső, és az MLSZ-ben tárgyalt egy órát, ami miatt komoly aggályok merültek fel. „1968. II. 26-án Belgiumba utazik labdarúgó mérkőzés vezetésére Wottawa Tibor, Zsolt István és Emsberger Gyula. A három magyar játékvezető utazása és Solti megjelenése között feltételezhető összefüggés van.”18
Ami pedig a 0:0-ra végződő Vasas–Benfica BEK-mérkőzést illeti, délután öt órakor érkezett a hír a házkutatást végző csoporthoz, hogy Solti és vendégei „a Népstadion úti bejáraton behajtottak a Népstadion épületébe. (…) A büfé előterében több sportvezetővel beszélgettek, majd »Városi« bement a Vasas öltözőjébe. (…) A mérkőzés szünetében »Városi« ismét felkereste a Vasas öltözőjét, ahová nem engedték be, így az előtérben több sportvezetővel beszélgetett.”19 Egy hálózati jelentés szerint Solti azt hangoztatta, hogy azért játszott gyengén a magyar csapat, mert nem hallgattak rá, ugyanis „vannak olyan doppingszereim, amik segítettek volna, de féltek igénybe venni.” 20
A nap eseménye volt még, hogy a Hungária étteremben este kilenc órakor Solti találkozott Zsolt István játékvezetővel, és utána felmentek Zsolt lakására, ahol másfél órát tartózkodtak. Utána visszatértek a Hungária étterembe és megvacsoráztak. Másnap Solti négy olasz férfi társaságában fél órát töltött az MLSZ-ben.
Még a házkutatás során különös információ került elő Solti Dezsőről; eszerint az 1966-os világbajnokságra népsportos újságírói igazolvánnyal akkreditálták, holott az életrajzában sehol sem szerepel, hogy valaha a sportlap munkatársa lett volna. Kint a világbajnokságon Solti kitett magáért, mivel a hatvanas évek legnagyobb visszhangot kiváltó futballista-disszidálásának előidézője lett.

 

 

VARGA ZOLI KINT AKAR MARADNI

Az alcímben olvasható félmondatot „Bakos Miklós” fedőnevű ügynök adta 1966. augusztus 5-én. A mondat másik fele így folytatódik: „és az Internacionáléval (sic!) tárgyal.” (Az „Internacionálé” természetesen az olasz Internazionale csapat, de a jelentésekben következetesen a nemzetközi munkásmozgalom legelterjedtebb mozgalmi dalaként emlegetik – V. Cs.) „Bakos” jelentéséből az is kiderül, hogy a hírt Vargáról egy baráti beszélgetésen „Lakat Károly edző mondta”.21
Az 1966. évi angliai világbajnokság július 11-én kezdődött, ahol Magyarország a csoportkörből továbbjutott, és a negyeddöntőben búcsúzott. Még a körmérkőzések előtt Varga Zoltán sérülésre panaszkodott, és haza akart utazni a feleségéhez. Kérése Csanádi Árpádban, a sporthivatal elnökhelyettesében félelmet okozott, mert korábban sokat forgolódott körülötte Solti Dezső, aki azzal csábította Vargát, hogy a világ legjobb edzője, Helenio Herrera szerint Olaszországban megőrülnének a játékáért. Varga friss házas volt, és a felesége nélkül nem akart disszidálni.
Miután Varga, Honti György MLSZ-főtitkár kíséretében, a világbajnokságról hazautazott, Solti felkereste a magyar válogatottat, amelyről évek múlva Varga a következőket mondta Bocsák Miklósnak, A Császár és utána a sötétség című könyvben. „Később én is megtudtam, mi is volt a háttérben. Az apósom összeköttetései révén eljutott a fülembe, hogy a válogatott később valami bankettfélét rendezett és ezen ott volt Solti is, az az ember, aki előtte engem csábítgatott. Itt aztán hangosan magyarázni kezdte, hogy »vigyázni kellene a Vargára, mert le akar lépni!« Talán volt valami, amihez fontosabb érdeke fűzte, mint az én megszerzésemhez…”22 Varga Zoltán ráérzett az igazságra, mert 1968-ban felkereste Soltit Milánóban, aki ekkor már nem tartott igényt a szolgálataira.
Ám Solti Dezsőt 1969 januárjában kitiltották Magyarországról, és ügyének a felülvizsgálatát kérve, rögtön a Vargával történt kalandjával hozakodott elő. Levelet írt az illetékes szerveknek, melyben a következőt állította. „Csanádi Árpád Úr az MTS elnökhelyettese és Hegyi Gyula Úr az MLSZ elnöke személyesen tanúim arra, hogy én figyelmeztettem 1966-ban Angliában, a világbajnokság alatt Csanádi, Hegyi és Honti urakat, hogy Varga Zoltán a válogatott keret tagja, disszidálni akar. Varga ugyanis engem kért meg, hogy legyek ebben segítségére, én azt válaszoltam, hogy sohasem foglalkoztam játékosok eladásával és vételével…”23

 

MEGKÖRNYÉKEZTE PUSKÁST IS

Miután Puskás Ferenc nem tért haza 1957-ben a Honvéddal, a profi világban próbált szerencsét. Óriási lehetőség volt ez azoknak a külföldre korábban letelepedő magyaroknak, akik a futball világában helyezkedtek el. Mint ahogy Kubala László is megpróbálta megszerezni a Barcelonának Puskást, úgy Solti is az Internek. Solti ekkor már kapcsolatba került az olasz klubbal, de pozíciója még korántsem volt olyan erős, mint néhány évvel később. Megragadva ezt a páratlan alkalmat, rögtön megkörnyékezte Puskást, amit egy BM által elkobzott Puskás-levélből tudhatunk meg. Ebből az is kiderül, hogy az Internazionale szerződtette a Száguldó Őrnagyot, de a klub és Puskás kapcsolata hamar megromlott. „Én a jelen pillanatban szabad játékos vagyok – írta Puskás –, vagyis nem vagyok lekötelezve sehova, ugyanis az Interrel felbontottam a kontraktot, mert kezdtek piszkoskodni a fizetéssel és én azt mondtam, hogy ezt nem csinálom, ehhez nem vagyok hozzászokva, hogy hitegessenek.”
A levél folytatásában Puskás említést tesz a neki ajánlott pénzösszegről, valamint arról, hogy miért hagyta ott az olaszokat. „Elég szép megállapodásom volt, 170.000 dollár, de ezt megkapom mindenhol, ha van játékengedély. (…) Ott kezdődött a huzavona az Internél, hogy ők akartak az ifikhez trénernek szerződtetni, de én ezt nem vállaltam el, és ezért kezdték el a piszkoskodást, hogy miért nem vállalom el, talán máshova akarok elmenni trénernek. Én azt mondtam, hogy nem akarok tréner lenni, mert még ahhoz nagyon fiatal vagyok. Tudod itt nagyon nehéz a dolog, ha az ember elmegy trénernek nagyon nehéz visszatáncolni, és az ember mindjárt csak a felét kapja, mint amit ér, vagy kellene kapnia. Hamar ráfogják, hogy öreg, ezt a sanszot nem adom meg nekik. Ha nehéz is meglenni a foci nélkül, de én inkább várok.”24

 

HOGYAN VÁSÁROLJUNK
MAGUNKNAK JÁTÉKVEZETŐT?

Az események 1968 közepére felgyorsultak. Az Inter menedzserének gyeplőjét az állambiztonság folyamatosan szorosabbra fogta, ezért Solti rájött, hogy figyelik, de ködös tevékenységeivel továbbra sem hagyott fel. Olyannyira nem, hogy még a Népsport főszerkesztőjét is megfenyegette, mert nem örült volna, ha az újság tudósítana az Inter vezetőinek magyarországi látogatásáról. Mielőtt a hivatalos szervezetek érdemben felléptek volna Soltival szemben, igyekeztek mindent megtudni a magyar futballbírókkal folytatott kapcsolatáról.
Veszedelmes jelentést vetett papírra az elhárítás, amely arról árulkodott, hogy Solti az évek során az összes nemzetközi szinten jegyzett magyar játékvezetőt behálózta. „Többoldalú adataink szerint – melyet a társszervektől kapott ügynöki jelentések is megerősítettek – Solti Dezső bizalmas kapcsolatot épített ki Zsolt István, Gere Gyula, Emsberger Gyula, Fehérvári József és korábban Vadas György játékvezetők irányába. Vadas Györggyel azonban ez a kapcsolat az Internacionale–Real Madrid mérkőzés után megromlott.”25

 

BÍRÓK A CÉLKERESZTJÉBEN

VADAS GYÖRGY
A nyomozás egyre intenzívebben próbálta kideríteni a magyar bírók és Solti Dezső kapcsolatát. Kiindulási pontjuk egy korábbi történet volt, amikor Solti az elhunyt MLSZ-főtitkár, Honti György közbenjárásával intézte zavaros ügyeit. Az Internazionale–Real Madrid BEK-elődöntőt 1966. április 20-án Vadas György vezette, akinek Solti a mérkőzés előtt ajánlatot tett. Vadas ellenállt, és ez a játékvezetői pályafutásába került. Egy belügyminisztériumi jelentés szerint „1966. október 21-én a pozsonyi »Ceskoslovensky Sport« c. lap egyik számában a disszidens Solti Dezső, többek közt azzal dicsekedett, hogy »mi – már mint az Inter – eljártunk a FIFA-nál, hogy ilyen emberek, mint Vadas többé ne bíráskodhassanak«. A cikk megjelenése után december 24-én az MLSZ főtitkára levelét juttatták el, mely szerint Vadas FIFA bíró törlése nincs összefüggésben az Inter-Reál mérkőzéssel, hanem a törlés a bíró gyenge hazai formájának következménye.”26 Vadas György ezután sem UEFA-, sem FIFA-, sem válogatott meccset nem vezetett többé. A BM emiatt ki is nyilvánította a dühét. „Nem megengedhető, hogy egy ilyen disszidens handabandázását az MLSZ főtitkárának levelével igazítanak helyre.”27
Borenich Péter rádióriporter az üggyel kapcsolatban megszólaltatta Vadast „Csak a labdán van bőr” című könyvében. Solti megvesztegetési technikájáról Vadas a következőket mondta el. „Egy alkalommal, amikor egyedül maradtam vele a szobámban, akkor nagyon komoly ajánlatot tett arra, hogy igyekezzem úgy vezetni a mérkőzést, hogy ne a Real Madrid kerüljön tovább.” A jutalom mértékéről Vadas elmondta, „hogy körülbelül öt-hat Mercedesnek megfelelő összeget ajánlott fel dollárban.” Vadas György elbeszéléséből tudható, hogy a „díjnak” különböző fokozatai voltak. „Felajánlott egy összeget arra, ha simán győz az Inter. A duplája járt volna, ha a mérkőzés végén azzal nyernek, ha tizenegyest ítélek. Ötszöröse, ha a hosszabbításban nyernek, és tízszerese, ha a hosszabbításban ítélek a javukra tizenegyest, és ezzel jutnak tovább.”28
Hiábavaló volt Solti Dezső fáradozása, mert 2:1-es összesítéssel a Real Madrid jutott a BEK-döntőbe. Solti „már a félidőben ordítozott velem, hogy nem adtam meg három tizenegyest – emlékezett vissza Vadas. – Mondtam is Soltinak, hogy bizonyára egy másik mérkőzést nézett.” A magyar játékvezetői hármasnak az összecsapás végén szintén el kellett viselnie Solti arroganciáját. Mint azt Vadas felidézte, „kiabált, ordítozott, hogy elcsaltam a mérkőzést, és ő majd mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy engem levegyenek a FIFA-listáról. Ígéretét be is váltotta, mert még haza sem értem, amikor már meg voltam fúrva.”29
Sokáig visszhangzott a mélyben ez a történet, amivel Solti Dezső bizonyította, hogy nagyon messzire elér a keze; Vadas György, egy-két ifjúsági mérkőzést leszámítva, nemzetközi pályán többé nem fújhatta a sípot. Később a megsértett menedzser arról is beszámolt az ismerőseinek, hogy miért vágta el Vadas torkát. „A mérkőzés utáni időkben bizalmas körökben Solti többször emlegette, hogy Vadas 60.000 dollárt vett ki a zsebéből.”30

ZSOLT ISTVÁN
Az akkori idők legkiválóbb magyar futballbírója, Zsolt István sem kerülhette el az állambiztonság figyelmét. Sőt, egy több hónapos átfogó nyomozásnak köszönhetően fény derült Zsolt közeli ismeretségére Solti Dezsővel. Erre 3/a (telefonlehallgatás) és 3/e (szobalehallgatás) rendszabály bevezetésével jött rá az állambiztonság. Igen kellemetlenül hatottak Zsoltra nézve az információk, hiszen a közte és Solti között kialakult kapcsolatról, az ő telefonlehallgatása során értesült a hatóság. Készült egy tízoldalas összefoglaló jelentés, melyben az elhárítás részletesen beszámolt erről. „Zsolt Istvánt, 1968. III. 29-én 24 h-kor Solti Dezső telefonon felhívta és kérte, hogy Zsolt beszéljen Wottavával, mert ő nem tudta elérni. Zsoltot – Solti arra kéri, hogy mondja meg Wottavának, hogy »ne csináljon hülyeséget, mert az a Kádi (azaz bíró) az enyém«. Feltételezhető, hogy labdarúgó mérkőzés vezetéséről van szó, hol Wottava a partjelző és Solti érdekeit kell képviselnie. Zsolt megígérte Soltinak, hogy érdekeit jól fogja képviselni Wottavánál.”

A jelentés nem tér ki rá, hogy melyik meccsről lehetett szó, és arra sem, hogy Wottava Tibor megkapta-e Solti üzenetét. Ettől még az a tény bizonyítottá vált, hogy „Zsolt István a magyar játékvezetők körében Solti képviselője, rajta keresztül befolyásolja a külföldi mérkőzéseket vezető magyar játékvezetőket. Solti értékes ajándékozásokkal, esetenként olaszországi üdülésre való meghívással sportvezetőket, labdarúgó játékvezetőket, a sporttal kapcsolatba kerülő személyeket, újságírókat, volt játékosokat, edzőket kötelez le. (…) A labdarúgó játékvezetői kapcsolatok közül Zsolt István 3/a ellenőrzését 1968. IV. 10-től 30 nap időtartamra megszerveztük.”31
Innentől alaposabban figyelték Zsolt Istvánt, akinek a telefonlehallgatását rendszeresen meghosszabbították 30 nappal, valamint a lakását is átkutatták. Később már kész tényként közölték, hogy Solti „Honti György halála után a magyar játékvezetők körében Zsolt Istvánnal épített ki szoros kapcsolatot, s Zsolt Istvánon keresztül igyekszik befolyása alá keríteni az érdekelt mérkőzéseket vezető egyes magyar játékvezetőket.”
Zsolt és Solti kapcsolata nyilvánvalóvá vált, amit Zsolt Borenich Péter könyvében nem is cáfolt – igaz, azt tagadta, hogy bármit is tudna Solti zavaros ügyeiről. Zsolt István ugyanakkor, mint játékvezető, sohasem került kapcsolatba az Internazionale csapatával. Leszámítva egy esetet, amikor magánszemélyként utazott a Standard Liége–Internazionale mérkőzésre, de a lefújás után Emsberger Gyula helyett ő töltötte ki a jegyzőkönyvet, és elfelejtett beírni egy sárga lapot az olaszoknak. A történet pikantériája, hogy emiatt Emsberger kapott büntetést, míg Zsolt elpanaszolta, hogy nem tudott az olaszok második sárga lapjáról, mert az az utolsó percekben történt, ő pedig akkor épp az ellenőrhöz tartott, hogy megkérdezze a véleményét a játékvezetésről.

WOTTAVA TIBOR
A Fiorentina–Sporting Vásárvárosok Kupája-selejtező visszavágóját 1967. december 13-án Wottava Tibor vezette. A mérkőzés 1:1-gyel ért véget, és ezzel a portugálok jutottak tovább. A statisztika szerint Wottava nem nyúlt bele a mérkőzésbe, nem ítélt tizenegyest egyik félnek sem. A hálózati jelentések mégis arról számoltak be, hogy Solti Dezső elégedett volt a magyar bírói hármas teljesítményével, és megjutalmazta őket. Solti jelezte Wottavának, „hogy hazautazásuk alkalmával Bécsben fejenként 1,500 Schilling értékben bármit vásárolhatnak Alexander Schwarcz üzletében, később pedig lesz még meglepetés számukra.”32 Schwarcz Sándor bécsi kereskedő ismert volt az elhárítás előtt, mivel ő intézte az Aranycsapat csempészéséhez szükséges árubeszerzést. Nem sokkal ezután Solti beváltotta az ígéretét, és megajándékozta Wottaváékat. Solti „Budapestre utazva az érintett három játékvezetőnek egy-egy arany férfi karórát ajándékozott.”33
Ez a történet eltér a többitől, mert nem az Internazionale valamelyik meccséről volt szó, ráadásul az olaszok veszítettek, mégis jutalomban részesültek a magyar játékvezetők. Talán a jelenség miatt foglalkozott vele az állambiztonság, ezzel is bizonyítva Solti kapcsolatát a bírókkal. Mivel Vadas György esete világossá tette, hogy Solti nehezen viseli a vereséget, felvetődik a gyanú, hogy Solti esetleg az olaszok ellen tett. A mérkőzés után kiszivárgott, hogy Solti jóvoltából „a későbbiek folyamán Wottava – aki vezető bíró volt – családostól olaszországi üdülésen vett részt.”34

FRANCISCO MARCO LOBO
Mint az a Soltiról készült tájékoztató dossziéból kiderült, dolgozott rá a Központi Kémelhárítási Adattár (KKA), a III/I-1/l, a III/II-8/b, a III/II-4/a és a III/III-2/b. Magyarra lefordítva: a hírszerzéstől kezdve a kémelhárításon át, a belsőreakció-elhárításig mindenki tanulmányozta Soltit. Egyszer csak a szálak teljesen összefonódtak, és a hírszerzés információt kért a III/III-tól. Solti „az Olasz Labdarúgó Szövetség megbízottjának adja ki magát és magas beosztású sportvezetőkkel folytat társalgásokat. Kérjük olaszországi tevékenységéről, esetleges gyanús kapcsolatairól részünkre felvilágosítást adni.”35
Nem csupán a magyar elhárítás, hanem a külföldi társszervek sem örültek Solti jelenlétének. Arra vonatkozóan is napvilágra kerültek adatok, hogy mely országok hálózatai vezettek róla nyilvántartást. „Adataink szerint a román és a csehszlovák Állambiztonsági Szervek nevezettre vonatkozóan adatokkal rendelkeznek.”36 Egy P. S. monogramú hivatalos kapcsolat tájékoztatásából kiderül, hogy Soltit Ausztriában sem látták szívesen. „Az osztrák szövetség sem nézi jó szemmel, ha Ausztriában megjelenik. Ennek oka, hogy »mindent elintéz«, »megfogja a játékvezetőket«, hangoztatta.”37
Az állambiztonság leginkább arra volt kíváncsi, hogyan intézi a dolgait Solti Dezső. A fennmaradt dokumentumok erre nem adnak megoldást, azonban Borenich Péter könyve, a „Csak a labdán van bőr”, megpróbál erre is választ találni. Borenich angol oknyomozó újságírókra hivatkozva felemleget egy történetet, 1973. április 25-éről, amikor a Derby County–Juventus BEK-elődöntőre a portugál Francisco Marco Lobót jelölték ki. Nem sokkal ez után Lobót telefonon kereste egy „olasz úriember”, aki arra kérte, hogy „menjen el hozzá a Ritz Szállodába, mert személyes üzenetet hozott olasz barátaitól.” Lobo jelezte a telefonbeszélgetést a Portugál Játékvezetői Szövetség elnökének, aki engedélyezte a találkozót.

A Ritzben Lobo olyan hatvan év körüli emberrel találkozott, aki „pénzzel volt átitatva”. Az úr névjegykártyáján a Dezso Solti név szerepelt, és rögtön gratulált a portugálnak, hogy kinevezték bírónak a világbajnokságra. De hogy Lobo öröme még nagyobb legyen, Solti közölte vele, hogy a Derby County–Juventus BEK-elődöntőt is ő fogja vezetni. Lobo teljesen elhűlt, mert mindkét hírt ekkor hallotta először. Ezek után Solti felajánlotta, hogy vendégül látja Lobót Olaszországban. „Milánóban majd az én házamban fog lakni, és szeretném, ha találkozna a Juventus elnökével és más vezetőkkel.” Solti ekkor benyúlt a zsebébe, kocsikulcsot vett elő, és mosolyogva meglengette. „Nézze, Lobo! – mondta. – A barátaimat és engem nagyon érdekel a Derby County–Juventus meccs. Én szoktam fizetni a játékosoknak, ezért nincs probléma. Tizenkilenc már van a listámon, nem nehéz húszat írni. Egyébként is szabad kezet kaptam, azt csinálok, amit akarok. Én 5000 dollárt minden probléma nélkül fel tudok ajánlani.”

Lobo az esetről feljelentést tett, a következő telefonbeszélgetését Soltival pedig rögzítette, így meglett ellene a bizonyíték. A Juventus vezetői azonban kibújtak a felelősség alól, mert mint Giampiero Boniperti mondta: „Végül is vannak ilyen holdkórosok, akik saját pénzükből felajánlanak 5000 dollárt.” Ahogy Borenich is megjegyzi a könyvében, az UEFA sebtében lezárta a vizsgálatot és számos lényeges kérdést elfelejtett feltenni. Olyanokat például, mint „hogyan tudhatta meg Solti azt, hogy Lobót jelölték a Derby-Juventus meccsre, amikor még csak a bizottság tagjai ismerték a döntést?”38
Erre a felvetésre nem nehéz válaszolni. Lobo megvesztegetésekor az az olasz Artemio Franchi volt az UEFA elnöke, aki egykoron maga is játékvezető volt, majd a FIFA Játékvezető Bizottság instruktora, és később az Olasz Labdarúgó-szövetség elnöke lett. Nehezen elképzelhető, hogy Franchi ne ismerte volna Soltit. A történet pikantériája pedig az, hogy Franchi előtt megbízott elnöke volt az UEFA-nak, az akkori első számú alelnök, Barcs Sándor, Solti Dezső magyarországi legszorosabb kapcsolata. Tehát valamelyik csatornáról könnyen eljuthatott Soltihoz az információ.
Mindenesetre Francisco Marco Lobo kiváló minősítést kapott a BEK-elődöntő vezetésére, amelyen gól nélküli döntetlen született, és az olaszok bejutottak a fináléba. Ennek ellenére az ügyet azzal zárták le, hogy Lobót csaknem két évre eltiltották, így nem vezethetett a világbajnokságon mérkőzést.
Solti Dezső futballmenedzseri ámokfutása pedig véget ért, mert nemkívánatos személynek nyilvánították az európai futballpályákon. Ez a történet remekül példázza, miért nem alkalmazta hivatalosan egyik olasz klub sem Solti Dezsőt; mert valójában ő csak egy stróman volt, akivel el lehetett vitetni a balhét, ha égett a ház.

 

CSEMPÉSZ, KÉM, ÜGYNÖK?

Az elhárítás számára világossá vált Solti Dezső működése a játékvezetők körében. Ám még mielőtt kitiltották volna Magyarországról, bizonyítani igyekeztek a festmény- és bélyegcsempészi tevékenységét, ezért a megfigyelés következő fázisa erre irányult. Az állambiztonság olyan jól végezte a munkáját, hogy idővel fény derült Solti egyéb kétes ügyeire is. Így Soltit tiltónévjegyzékbe vehették, mert egyre erősödött a gyanú, hogy valamelyik külföldi állami szervezet ügynöke.
A bélyegcsempészést nem volt nehéz Soltira bizonyítani. A sorozatos házkutatások során, hamar rábukkantak a bizonyítékokra, többek között egy kémfilmekből is jól ismert bőröndre. „Solti utazótáskája 4 részből áll, amelyben egy titkos rekesszel is el van látva. A bélyegeket a titkos rekeszben találtuk meg.” A jelentésből az is kiderül, hogy milyen bélyegeket találtak. „3 db Grenoblei Olympiai magyar bélyegsorozat és 3 db Grenoblei blokkot, 3 db magyar festmény bélyegsort, és több román és jugoszláv bélyegsorozatot.”39 Solti saját bevallása szerint, a bélyeggyűjteményének értéke, körülbelül 50 ezer dollárra rúgott.

 

PICASSO, MOLNÁR C., MUNKÁCSY

Élénken érdekelte a nyomozókat Solti festménycsempészése is. Megszervezték a hálózati kapcsolataikon keresztül, hogy egy ügynök látogassa meg Soltit olaszországi otthonában, és vegye lajstromba a lakásában található tárgyakat. Az akciót 1968 őszére időzítették, ami eredményesnek bizonyult. A P. S. monogramú hivatalos kapcsolat részletes leírást adott a látottakról. „P.S. az előszobában a nappaliban és a hálószobában összesen 40 db különböző értékes festményt számolt meg, de festményekkel van tele a dolgozó szoba is (Picasso, Mednyánszky, Molnár C. Pál, Munkácsy stb.). Molnár C. Pálnak 8 db. akt festménye található a hálószobában.” Ezen felül Solti eldicsekedett vele, hogy „több száz festménye van összetekercselve a padláson, azokat nem tudja hol elhelyezni.”
Aki nagyban csempészik, annak kiválóan felépített mítoszra, valamint kapcsolatrendszerre van szüksége. „Solti elmondotta P.S.-nek, hogy a képeket és a bélyegeket, nem csempészéssel szerezte meg, hanem mindenhol kiviteli engedélyt kért. Ennek bizonyítására kötegelve megmutatta P.S.-nek a magyar vámőrség hivatalos iratait.”40 A nyomozószervek tudomására jutott, hogy Solti története sántít, mert sikerült felderíteniük azt a hálózatot, amelyik a keze alá dolgozott. „A célszemély külső figyelése során kapcsolatként merült fel Terpitkó András a Vám és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka.”41, valamint a Ferihegyi repülőtér vám­őrszakasz helyettes parancsnoka, és egy vámőrszázados. Soltit tehát már 1968-ban hírbe hozták azzal a Terpitkó Andrással, aki néhány évvel később az MLSZ-elnöke lett.
Az állambiztonság ezek után kiderítette, hogyan működött a festménycsempészés a gyakorlatban. Kellett ehhez a Kultúrkapcsolatok Intézetének előadója és a Képcsarnok Vállalat osztályvezetője. A nyomozók rábukkantak Solti Dezső egyik kijárójára is, akinek lehallgatták a telefonját. Ez az illető otthonosan mozgott a gyűjtők világában, ezért tőle megtudták, hogy „meglehetősen olcsó áron vásárolnak magángyűjtőtől festményt”. Solti rendszeresen leadta kapcsolatának a rendelést, aki pedig elintézte, hogy ne kelljen sokat fizetnie a képekért. „Ezeket a festményeket a fennálló rendelkezések értelmében a Magyar Nemzeti Galériában zsűriztetik. Itt, mivel a festmény nincs szignálva és lajstromozva, nagyon kis értéket állapítanak meg Soltinak, hogy a képeket legálisan kivihesse, ezt a csekély összeget kell valutában befizetnie. Ezután megfelelő igazolást kap a Galériától és a festményeket akadálytalanul kiviheti az országból.” Adatok szerint, többek között Ruzicska György, Molnár C. Pál és Czóbel Béla festményeit vásárolták fel Solti részére. A részletes nyomozás azt is kiderítette, hány darab festményről volt szó. „A Galériában lévő nyilvántartás szerint Solti Dezső négy esetben 11 festményt vitt ki ezen az úton.”42

 

KIUTASÍTVA

Solti Dezső több kárt okozott a beutazásaival, mint amennyi hasznot hozott. Jelenléte egyre inkább aggasztotta a biztonsági szerveket. Solti rájött, hogy figyelik, és arra is, hogy itt tartózkodása alatt átkutatják a szállodai szobáját. Egy alkalommal Solti „hívatta a szállodai szobaasszonyt és megkérdezte, hogy jártak-e a szobájában. (…) Ezt követően Solti hívatta a szálloda vezetőjét.” Solti az igazgatónak kijelentette, hogy a barátainak már szóvá tette a dolgot, köztük Barcs Sándornak, csak eddig nem akart botrányt kelteni. Fennhangon közölte, hogy „neki semmi titkolni valója nincs, ha a »felsőbb hatóságnak« dolga van vele, akkor kérdezzék meg őt, szívesen áll rendelkezésükre bármikor.”43 Barcs Sándor sem volt elragadtatva attól, hogy követik a barátját és átkutatják a lakosztályát. „Barcs nagyon dühös volt (…) mondta, hogy tiltakozni fog, hogy az ő barátját és vendégét figyeljék, hiszen ő vállal érte felelősséget.”44
Valószínű, hogy a szálló vezetője pontosan tudta, mi történt Solti Dezső lakosztályában. Erre utal a jelentésben a kettejük között lezajlott beszélgetés pontos visszaadása, és az is, hogy Solti figyelmeztette arra, hogy „ezt csak neki mondta el és ne szóljon erről senkinek sem, csak vele akarta tudatni, hogy ilyenek is vannak.”45 Ám a vita végén Solti Dezső elővette rafinált énjét, és burkoltan megfenyegette a Royal Szálló vezetőjét, hogy ha nem kap Lenin körútra néző lakosztályt, inkább átköltözik a Margitszigeti Nagyszállóba. „Viselkedése miatt a szálló vezetői rendreutasították és közölték vele, hogy (…) magatartása, gyakori botrányos viselkedése miatt – szálló alkalmazottjával való kiabálás, stb. – nem ragaszkodnak különösebben személyéhez.”46

Nem sokkal ezután, egy ügynöki jelentésnek köszönhetően, ijesztő hír került napvilágra. Kiderült Solti elképzelése a jövőjéről. „Célja, hogy hazajön Magyarországra. Vett is már – idegen név alatt – egy villát magának a Rózsadombon. Öregségét feltétlenül itt szeretné tölteni.”47 Tóvölgyi Antal rendőr alezredes osztályvezető az információt meglátva, kézzel írt megjegyzést a jelentés mellé. „Tipold elvtárs. A jelentés roppant érdekes. Vagy az ügynökön keresztül üzen nekünk, vagy nagyon megbízik az ügynökben, mert a »villáról« beszél, ha ez igaz ezt jó volna megállapítani, hogy hol az a villa. (…) A kémelhárítással beszéljetek és ezt az ügynököt a mi szempontjaink alapján igazítsátok el.”48
Solti Dezső sorsa 1968 decemberére megpecsételődött. Éppen elegendő terhelő adatot gyűjtöttek össze róla, hogy tiltónévjegyzékbe vegyék. „Javasoljuk, hogy Solti Dezső vízumkérelmét az illetékes szervek utasítsák el. (…) Megítélésünk szerint Solti Dezső össztevékenysége nemcsak egyes személyekre, hanem általában a magyar sportra, annak nemzetközi hírére és tekintélyére is károsan hat vissza. Véleményünk szerint a magyar sportnak elért eredményei alapján nincs szüksége oly személy látszólagos segítségére, ki a magyar sportot üzleti tevékenységének leplezésére használja fel.”49
A következő év első napjaira pedig megfogalmazták a határozatot is. „Tiltónévjegyzékbe való felvételét az alábbiak indokolták: nemzetközi labdarúgó kupamérkőzést vezető magyar játékvezetőket felkeresett és ajándékozásokon, külföldi címeken elhelyezett fizetési eszközökön keresztül igyekezett lekorrumpálni.”50

 

LEVELÉT MEGÍRTA

A kiutasítás ellenére, Solti Dezső házasságkötés céljából 1969. január 27-től 31-ig bejöhetett az országba. Erre készülve, megragadta az alkalmat, hogy tiltakozó levelet írjon a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal (KEOKH) vezetőjének. Ebben jelezte az egykori kápó, hogy „nem is lehetek a rendszernek ellensége, annál az oknál fogva sem, mert én magam is a fasiszta rendszer áldozata vagyok, mely örökre emlékezetemben van az által is, hogy fejemben és testemben az ő golyóit viselem jelenleg is. A fasiszta rendszer mély ellensége vagyok azért is, mert családom a pusztulását is neki köszönheti.”51
Nem maradt hatás nélkül a levél, mert ügye a legmagasabb körökig jutott el. Benkei András belügyminiszter értesítette dr. Szénási Géza legfőbb ügyészt a Soltival történtekről. „A Fővárosi Ügyészség beosztottja – Solti egyik közvetlen kapcsolata – már 1969. január 17-én este felhívta a KEOKH ügyeletes tisztjét, s mint mondotta »ügyészi minőségében érdeklődik, miért nem engedik be Solti Dezsőt?« Ugyanakkor azonnali intézkedést követelt.”52
A III/III-2/b osztályvezetője, Csáki Ernő rendőr alezredes nem szívesen, de meghajolt a felsőbb utasítás előtt. „Miniszter Elvtárs utasítására Solti Dezsőt egy alkalomra beengedjük. A további intézkedésekre a későbbiek során még visszatérünk.”53 Solti újra beutazhatott az országba, de néhány nappal később gyorshajtás miatt karambolozott a Városmajor utcában, ami miatt eljárást indítottak ellene.
A belügyminiszter-helyettes utasítására 1969. szeptember 26-án a tiltónévjegyzékből törölték Solti Dezsőt, de ittléte során továbbra is figyelték. A következő hónapokban a III/III-2/b intézkedési tervet készített Soltival kapcsolatban, hírigényeket fogalmazott meg, de ezek a próbálkozások nem érték el a céljukat.

 

BEJÁRATOS

Értékelő jelentést készítettek 1970. március 18-án Solti Dezső „K” ellenőrzéséről. Ebből kiderült, hogy Solti ott folytatta a tevékenységét, ahol a kitiltása előtt abbahagyta, sőt közvetítők útján a kitiltása alatt is vettek neki festményeket és bélyegeket. Ezután egyre ritkábbak lettek a róla szóló jelentések. De a „Fecske Pál” fedőnevű ügynöktől megtudták, hogy Solti él és virul. „A Népstadionban találkoztam vele, a magyar-jugoszláv mérkőzés szünetében a magyar öltözőben járt. Igen furcsa ez. (…) Úgy járt, mint kés a vajban az öltözőben a magyar fiúkhoz. Szánalmas volt nézni, hogy komoly egzisztenciált emberek, hogy »feküdtek« le neki, Szepesi György és Bozsik József is paroláztak. A szünetben Solti Szűcs Lajos (Honvéd) hátát veregette, »édes Lajoskám« nagyon jó vagy. Elképzelhető, hogy a kiszemelt embere. Ma már köztudott, hogy Varga Zoltán disszidálásában is oroszlán része van.” Madarász Tibor rendőr főhadnagy a jelentés mellé megjegyezte, hogy „sikerei ellenére, ma már a milliomos menedzser, linkségei miatt nálunk és Milánóban egyaránt szürke pont lett.”54

KI IS VOLT VALÓJÁBAN?

Mindazok, akik kapcsolatba kerültek Solti Dezsővel, a fenti kérdésre próbáltak válaszolni. Rengeteg információt gyűjtöttek össze róla, mégsem mert senki állást foglalni a témában. Amikor végre sikerült kiutasítani az országból, Solti ügye egyszer csak a belügyminiszterhez került, és ez megzavarta az elhárítás embereit. Az pedig tovább fokozta a zavarodottságukat, hogy Solti hitvese az Elnöki Tanács elnökének, Losonczi Pálnak az engedélyével mehetett hozzá, és szintén Losonczi engedélyével költözhetett ki hozzá Olaszországba. Ám ez a házasság nem tartott sokáig, Soltiék néhány hónap után elváltak. Solti felesége a kihallgatóinak elmondta: „Volt férje nem becsületes úton kereste a pénzt. Nem beszélt arról, hogy mi volt ez. Elmondotta viszont, hogy félt, mivel naponta értesült, s jelenleg is hallani, hogy egyes emberekkel leszámolnak, s sokszor a hozzátartozók is áldozatul esnek.”55
Abban bízva, hogy Solti exneje beszélni fog, sorozatosan kihallgatták, és igyekeztek minden információt kiszedni belőle. „Ismeretes, hogy volt férjével, Solti Dezsővel (…) kapcsolatban vannak olyan adataink, melyek kémkedésre, illetve tiltott üzleti kapcsolatokra utalnak.”56 De hiába minden próbálkozás, Solti felesége zárkózott maradt a kihallgatások során. „Első férjével Solti – Steinberger – Dezsővel kapcsolatba olyan kijelentéseket tett, amelyek arra utaltak, hogy valamelyik ellenséges hírszerzőszerv ügynöke. Konkrét tevékenységéről nyilvánvalóan ismeretekkel rendelkezett, azonban erről nem volt hajlandó beszélni.”57
Azért a magyar hírszerzés a meglévő információkból megpróbálta összerakni a képet. Megjegyzik, hogy „az izraeli és cionista szervekben működő hírszerzéssel, az 1960-as években létesített kapcsolatot elsők közt az olasz hírszerző szerv is”. Soltira nézve ennek a rövid történelmi áttekintésnek nagy jelentősége volt. „Megállapítást nyert, hogy kapcsolatainak túlnyomó többsége zsidó vallású személy, akiken keresztül tájékozódott a magyar zsidóság és egyház helyzetéről. Kapcsolatban állt több rabbival és több olyan egyházi személlyel, akiket cionista tevékenység miatt korábban, vagy az adott időszakban, a magyar kémelhárító szervek feldolgozás alatt tartottak.” Ugyanakkor a tudomásukra jutott az is, hogy Solti Dezső a „nyugati országok cionista köreivel is kapcsolatban állt, esetenként megbízásokat teljesített számukra.”58 Konklúzió: elképzelhetőnek tartották, hogy Solti közvetítői szerepet játszott a szervezetek között, és többek között ezért utazott be olyan sokszor Magyarországra – a futballmenedzseri tevékenysége pedig arra kellett, hogy legálisan járhassa Európát, és előteremtse az ehhez szükséges pénzt.

SENKI SEM TUD SEMMIT

Abból a rengeteg adatból, ami előkerült Solti Dezsőről, csupán sejtéseink lehetnek arról, hogy mi volt a valódi küldetése. A biztonsági szervek szerettek volna még több információt gyűjteni róla, ezért 1972 nyarán intézkedési tervet készített a III/II-4/a alosztály, hogy ismét nyomozást indítson Solti Dezső ellen. A tervet ugyan engedélyezték, de vagy hiányos a Soltiról szóló akta, vagy erre a vizsgálatra már nem került sor. A „Menedzser” fedőnevű dossziét 1974. június 3-án irattárba helyezték.
A FourFourTwo 2011. áprilisi számában már megírtuk, hogy Solti Dezső a kilencvenes években magányosan, a társadalomból kitaszítva halt meg Milánóban. Egy apró öröm érte még a korosodó futballmenedzsert, amikor szülővárosának egykori tanácselnöke, akkori polgármestere, Veres Ferenc 1991-ben hazahívta, és még ünnepi mérkőzést is szervezett a tiszteletére. A Balmazújváros–DVSC helyi rangadó kezdőrúgását, az Internazionale egykori hírhedt machinátora végezhette el. A tudósítások szerint ezek után Solti az érdeklődőknek hosszan mesélt kalandos életéről – a kínosabb részeket mellőzve. Így a sok összegyűjtött adat ellenére, senki sem tudhatta meg, hogy ki is volt ő valójában.

Hivatkozások

1 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 43. „Por Károly” jelentése, 1968. február 1.
2 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 55. Jelentés Solti Dezső ügyében, 1968. december 7.
3 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 153. „Sárvári György” fn. ügynök jelentése Solti Dezsőről, 1972. február 17.
4 ÁBTL 3.2.4. K-2971. 210. Javaslat „Angelica” ügyében, 1981. április 8.
5 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 164. Összefoglaló jelentés Solti Dezsőről, 1972. június 15.
6 ÁBTL 3.2.4. K-2971. 226/2. „Angelica” kihallgatása, 1981. október 14.
7 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 164. Összefoglaló jelentés Solti Dezsőről, 1972. június 15.
8 ÁBTL 3.2.4. K-2971. 210. Javaslat „Angelica” ügyében, 1981. április 8.
9 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 43. „Por Károly” jelentése, 1968. február 1.
10 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 164. Összefoglaló jelentés Solti Dezsőről, 1972. június 15.
11
ÁBTL 3.1.5. O-15468. 5. Jelentés „Menedzser” fn. jelzésben tájékoztató dosszié nyitására,
1967. december 12.
12 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 10-11. Javaslat Solti Dezső operatív ellenőrzésére, 1968. január 3.
13 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 12-13. Javaslat Solti Dezső operatív ellenőrzésére, 1968. január 3.
14 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 16. Első figyelési nap, 1968. január 4.
15 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 33-34. „Városi” megfigyelése, 1968. január 23.
16 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 35. „Városi” megfigyelése, 1968. január 25.
17 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 52. Összefoglaló jelentés „Menedzser” fn. ügyben, 1968. január 4.
18 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 69. Összefoglaló jelentés Solti Dezsőről, 1968. február 27.
19 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 84. Jelentés a Vasas-Benfica mérkőzésről, 1968. március 6.
20 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 136. Hálózati jelentés, 1968. május 6.
21 ÁBTL 3.1.5. O-19460/2. 169. „Bakos Miklós” jelentése, 1966. augusztus 5.
22 Bocsák Miklós: A Császár és utána a sötétség, Sport (1984) 139.
23 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 68. Tájékoztató jelentés Solti Dezső ügyében, 1969. január 14.
24 ÁBTL 3.1.9. O-11912 311. Puskás Ferenc levele, 1957. szeptember 20.
25 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 83-84. Összefoglaló jelentés, 1969. március 23.
26 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 175. Belügyminisztérium jelentése, 1967. augusztus 16.
27 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 175. Belügyminisztérium jelentése, 1967. augusztus 16.
28 Borenich Péter: Csak a labdán van bőr, A szerző kiadása (1983) 194-195.
29 Borenich Péter: Csak a labdán van bőr, A szerző kiadása (1983) 199-200.
30 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 83-84. Összefoglaló jelentés, 1969. március 23.
31 ÁBTL 3.1.5. O-19460. 112-122. Összefoglaló jelentés, 1968. május 2.
32 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 83-84. Összefoglaló jelentés, 1969. március 23.
33 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 158-159. Összefoglaló jelentés, 1972. június 15.
34 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 83-84. Összefoglaló jelentés, 1969. március 23.
35 ÁBTL 3.1.5. O-19460. 99. Szolgálati jegy, 1968. március 21.
36 ÁBTL 3.1.5. O-19460. 141. Tájékoztató jelentés, 1968. május 13.
37 ÁBTL 3.1.5. O-19460/1. 12. Jelentés, 1968. június 6.
38 Borenich Péter: Csak a labdán van bőr, A szerző kiadása (1983) 168-172.
39 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 69. Összefoglaló jelentés Solti Dezsőről, 1968. február 27.
40 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 65. P.S. hivatalos kapcsolat jelentése Solti Dezsőről, 1968. december 22.
41 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 12. Feljegyzés Solti Dezső ügyében, 1968. június 6.
42 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 41. Kelen Dorottya 3/a ellenőrzése, 1968. augusztus 28.
43 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 92-93. Tájékoztató jelentés, 1968. március 11.
44 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 136. Hálózati jelentés, 1968. május 6.
45 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 92-93. Tájékoztató jelentés, 1968. március 11.
46 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 132. Tájékoztató jelentés, 1968. május 3.
47 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 136. Hálózati jelentés, 1968. május 6.
48 ÁBTL 3.1.5. O-15468. 137. Tóvölgyi Antal rendőr ezredes megjegyzése, 1968. május 6.
49 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 57. Javaslat Solti Dezső ügyében, 1968. december 7.
50 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 68. Belügyminisztérium, tájékoztató jelentés Solti Dezső ügyében, 1969. január 14.
51 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 114/20. Solti Dezső levele, 1968. december 31.
52 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 118-119. Benkei András belügyminiszter levele, 1969. április 16.
53 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 118-119. Csáki Ernő III/III-2/b intézkedése, 1969. augusztus 1.
54 ÁBTL 3.1.5. O-15468/1. 150. „Fecske Pál” fn. ügynök jelentése, 1971. szeptember 8.
55 ÁBTL 3.2.4. K-2971. 210. Jelentés „Angelica” ügyében, 1972. november 30.
56 ÁBTL 3.2.4. K-2971. Jelentés „Angelica” ügyében, 1973. július 4.
57 ÁBTL 3.2.4. K-2971. 210. Javaslat „Angelica” ügyében, 1981. április 8.
58 ÁBTL 3.2.4. K-2971. Jelentés Solti Dezsőről, 1981. április 8.

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. áprilisi számában.)