Pelének hívták. Néhány pillanatra Luis Ramírez Zapata, a salvadori válogatott csatára tényleg úgy érezhette magát, mintha ő lenne a legendás játékos. Hosszú gólöröme legalábbis erről tanúskodik. Zapata közelről bevágott gólja a magyarok elleni 1982-es meccsen végül nem mentette meg a közép-amerikaiakat attól, hogy minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedjék el a világbajnokságok történelmében. Magyarország 10–1-re nyert Salvador ellen.
A vereség annyira súlyos volt, hogy az eredményt jelző táblákat át kellett szerelni a mérkőzés közben, különben nem lehetett volna megjeleníteni a meccs állását. Zapata 36 évvel ezelőtti villanását többnyire a labdarúgás jelentéktelen részletei iránt rajongó fanatikusok szokták emlegetni, de kész csoda, hogy az eseményekből nem készült film. Salvador szereplése a ’82-es világbajnokságon a futball történetének egyik legnagyobb tragikomédiája.
A kijutás már önmagában kimagasló teljesítmény volt a 4.7 milliós népességű országtól, még akkor is, ha ez volt az első vb, ahol 24 nemzet vett részt. Ez volt a második szereplésük: az 1970-es mexikói világbajnokságon szerzett gól nélkül veszítették el mindhárom meccsüket, igaz, már ott is felborították a papírformát azzal, hogy kijutottak.
Spanyolországi utazásukról elterelte a figyelmet az országban 1979-ben kitört, 12 évig tartó polgárháború, amelyben szélsőbalos gerillák harcoltak a junta ellen. A véres korszak a kivégzések, a gyerekkatonák és az emberi jogok semmibevétele miatt maradt emlékezetes. A foci felüdülést jelentett az egész nemzet számára, ez volt „a legnagyszerűbb ajándék az országnak”, ahogy a középpályás Mauricio Alfaro fogalmazott. „Az egész nemzet szenvedett. A mi feladatunk az volt, hogy enyhítsünk az emberek fájdalmán.”
Persze ez nem volt túl egyszerű olyan környezetben, ahol még az edzésre sem tudtak eljutni a játékosok. „A fővárosban autózva hullák feküdtek az út mellett. Ilyen körülmények között nem volt könnyű koncentrálni” – idézi fel Alfaro. A salvadoriak a közép-amerikai zónából jutottak ki. Az 1981-es novemberi selejtezők során legyőzték Mexikót, és döntetlent játszottak a házigazda Hondurasszal, akik mögött második helyen végezve biztosították a részvételüket a világbajnokságon.
Az otthoni felkészülés hiánya csak a problémák kezdete volt. Salvador utolsóként érkezett Spanyolországba, az összes többi résztvevő – köztük az azonos csoportban versenyző Argentína és Belgium – már korábban megkezdték az akklimatizálódást. A Grémio elleni barátságos edzőmeccs után kezdetét vette a tortúrákkal teli 72 órás utazásuk, hogy végül megérkezzenek szállásukra, egy vadászkunyhóba. Az időeltolódás miatt kimerült csapatnak három napja volt, hogy felkészüljön az első meccsre.
Garaba Imre
A világbajnokság legfiatalabb keretével vágtak neki a versenynek, egy játékosukat leszámítva mindenki amatőr volt, ráadásul kettővel kevesebb futballistájuk volt, mint bármely másik országnak. A 22 fős keretben helyet kapott a salvadori labdarúgószövetség magas beosztású emberének két barátja is, akik a csapat érkezését követően azonnal leléptek, és úgy nyaraltak Spanyolországban, hogy csapatuk egyetlen meccsét sem nézték meg.
Salvador 1982-es vb-szerepése az abszurd helyzetek kimeríthetetlen tárházát vonultatta fel: akadt olyan játékos, akinek nem jutott edzőfelszerelés, ráadásul a felkészüléshez előre megrendelt 25 Adidas Tango meccslabda sosem érkezett meg a csapathoz. Ellenfeleik nagylelkűsége folytán kaptak néhány labdát, amivel gyakorolhattak, így készültek a Magyarország elleni mérkőzésre. Valaki egy felvételt ajánlott a csapatnak, amin ellenfelük legutóbbi mérkőzését rögzítették, a játékosok összedobták a pénzt, hogy megvásárolják a videokazettát.
Még zászlót sem hoztak magukkal, amit a kezdőrúgás előtt átadhattak volna a rivális csapatnak, de a 20 éves Luis Guevara Mora találékonyságáról tett tanúbizonyságot. „Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy minden csapat készült valamilyen ajándékkal, amit átadott az ellenfélnek. A csapatok mezeket, zászlókat vagy éppen a saját nemzetük futballtörténelméről szóló könyveket adtak át egymásnak – idézi fel. – Mi persze nem vittünk semmit. Akkor észrevettem egy fenyőfát, amiről levágtam egy ágat, és belefaragtam, hogy El Salvador. Ezt adtuk át.”
Akármennyire furcsa is, de egy hazai felmérésből kiderült, hogy a szurkolók 60 százaléka arra számított, hogy legyőzik Magyarországot, ami inkább tűnik optimista reménykedésnek, mintsem valós esélylatolgatásnak. A kezdőrúgásnál világossá vált, hogy Mauricio Rodríguez szövetségi kapitány taktikája a totális letámadásban öltött testet. A magyarok játékát a két héttel korábban barátságos meccsen legyőzött Paris Saint-Germainéhoz hasonlította, és arra jutott, hogy az ellenfél lerohanása a legjobb megoldás.
„EZEK A SZEGÉNY SRÁCOK AZT HITTÉK, HOGY GYŐZHETNEK, EZÉRT LEROHANTAK MINKET. MICSODA HATALMAS HIBA VOLT!”
A terv nem is sülhetett volna el rosszabbul. Négy perc elteltével Nyilasi Tibor csapatkapitány fejelt a salvadori kapuba szögletből. A második magyar találat a tizenegyedik percben érkezett, Pölöskei Gábor ballábas lövésének köszönhetően, majd a 23. percben Fazekas László szerezte meg a harmadik gólt. Rodríguez reakciója a harmadik magyar gól után? Nyilván fokozni kell a támadást. A félidőig 3–0 maradt az állás, de a második játékrész elején Tóth József használta ki a védelem zavarát. Az ötödiket Fazekas lőtte az 54. percben.
Huszonhat perccel a vége előtt a korábban már említett, csereként beálló Zapata hat méterről belőtte a Norberto Huezo által rosszul eltalált labdát. A pillanat hevében döbbenetes beleéléssel kezdte ünnepelni Salvador első vb-gólját, ami nem bizonyult bölcs döntésnek. „Két csapattársam is odarohant hozzám, hogy fejezzem be, mert a magyarokat a legkevésbé sem akartuk felbőszíteni – magyarázta Zapata. – De már túl késő volt, én pedig teljesen euforikus állapotban voltam.”
Magyarország ezután belekezdett a négy csatárt felvonultató Salvador kivégzésébe. A 69. és a 83. perc között újabb öt gólt szereztek: a csereként beálló Kiss László csatár mesterhármast könyvelhetett el, ami egyben a vb-k történetének leggyorsabban megszerzett mesterhármasa, és az első, amelyet csereként értek el. Szentes Lázár is betalált, valamint Nyilasi Tibor is megszerezte második gólját. Kiss el sem hitte, amit lát. „Szegény srácok valószínűleg elhitték, hogy le tudnak győzni bennünket, ezért rohantak le – összegezte. – Szörnyű tévedés volt részükről.”
Érthető módon a mérkőzés után a csapatok nem kívántak mezt cserélni. Végül a szövetségi kapitány változtatott a taktikán, amivel el tudta kerülni a további súlyos kudarcokat: a belgáktól 1–0-ra, az argentinoktól csak 2–0-ra kaptak ki. Ennek ellenére hazatérésükkor gúnyolódásban és megvetésben volt részük, a válogatott hírneve semmivé lett. Rodríguez elképzelése csődöt mondott, a szégyent lemoshatatlanul hordozták magukon. Ahelyett, hogy büszkévé tették volna a nemzetet, és enyhítettek volna a szenvedésen, katasztrofális bukást idéztek elő a viccbe illő 10–1-es bukással. 2007-ben váratlanul vigaszt nyertek, amikor ugyanazok a játékosok meghívást kaptak, egy visszavágóra San Salvadorban.
A magyarok már 2–0-ra vezettek, amikor az egyik lelátóról bekiabálták, hogy „már csak nyolcat kell lőniük”. Ezúttal viszont csalódniuk kellett azoknak, akik arra számítottak, hogy a 25 évvel korábbi események megismétlődnek. 2–1-es állásnál a hosszabbításban Zapata – stílszerűen – egyenlíteni tudott. A salvadori Pelé és társai 25 év elteltével megkapták a feloldozást. Alfaro, aki ugyan az 1982-es találkozón nem is lépett pályára, negyedszázados bűntudattól szabadulhatott meg.
„Huszonöt évnyi bűnhődés után végre úgy érzem, ismét tiszta a lelkiismeretem” – mondta. Ezzel Jorge González, becenevén El Magico, a ’82-es találkozó egyetlen profi salvadori játékosa is egyetértett: „Fantasztikus érzés volt, hogy végre kárpótolhattuk a szurkolóinkat – mondta a csatár. – Ezzel a döntetlennel nagy lelki tehertől szabadultunk meg mindnyájan. A meccs egy győzelemmel is felér.”
Salvadornak még sokat kell fejlődnie, hogy ismét a világbajnokságon találja magát, de lehet, hogy ilyesmit csak a legszívtelenebbek kívánnak nekik. Bár nagyobb kudarc már aligha érheti őket, nem?
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júliusi lapszámában.)
