Uruguay 1930 júliusában 4:2-re megverte Argentínát, ezzel megnyerte az első világbajnokság döntőjét. A megdicsőült házigazdák örömtáncot jártak az Estádio Centenario gyepén, miközben a lelátókon 90 ezer vidám szurkoló lengette a kalapját.
Szöveg Paul Brown
A játékosok égszínkék mezükben, könnyek közepette integettek kezükkel, sapkáikkal, virágcsokraikkal. Montevideo központjában büszkén emelték a magasba a serleget a nyári napsütésben. De ez nem az ikonikus Jules Rimetaranykupa volt. Az uruguayi játékosok valami egészen mást emelgettek. Az első világbajnok ugyanis rossz trófeát kapott.
A döntő alatt készített fekete-fehér fotókon és a FIFA által restaurált, az 1930-as összecsapást bemutató filmen is látszik, hogy a helyszínen az úgynevezett „szimbolikus trófea” van, ami mintegy ötven centiméter magas, hosszúkás törzsű ezüstserleg vagy -kehely különálló talapzattal.
A fényképeken tisztán kivehető az euforikus Pablo Dorado, aki a meccs első gólját szerezte, kezében a titokzatos trófeával, amit az ünneplő tömeg irányába lendít a nézők szórakozására. Egyetlen fényképen vagy filmrészleten sincs nyoma az igazi világbajnoki serlegnek.
Afelől nincs kétség, hogy az igazi trófea is Uruguayban volt az 1930-as világbajnokság alatt, mivel Jules Rimet maga szállította a helyszínre a glasgow-i építésű óceánjáró hajóval, a Conte Verdével.
A harminc centiméter magas, lazúrkő talapzaton álló aranykupát egy francia szobrász, Abel Lafleur készítette, és a széttárt szárnyú Nikét, a győzelem görög istennőjét ábrázolta. Eredeti neve Győzelmi Trófea volt, és csak 1946-ban nevezték át a FIFA elnökének tiszteletére Jules Rimet kupára, leggyakrabban mégis Coupe du Monde-ként vagy világbajnoki trófeaként hivatkoztak rá.
Rimet és az arany istennő kéthetes tengeri utazást és nagy hírverést követően érkezett meg Európából Montevideóba. Több fotó is készült a francia sportvezetőről, amint francia, brazil, belga és román játékosok és tisztviselők társaságában partra száll. A következő napon lefényképezték, ahogyan átadja a kupát az uruguayi futballszövetség elnökének, Raúl Judének, hogy megőrizze azt. A reklámfelvételek kivételével a serleget a döntők alatt elzárva őrizték.
Készült felvétel arról is, ahogy az edzőpályán az izgatott uruguayi játékosok körbe állva csodálják a győztesnek járó díjat a döntő előtt. A kupát végül Rimet-nek kellett volna átadnia a győztesek csapatkapitányának, José Nasazzinak, miután csapatával bámulatos teljesítményt nyújtva megfordították a félidőben 2:1-re vezető argentinok elleni meccset. Nos, vajon ez miért nem történt meg?
„SZEMTANÚK SZERINT 200 FELFEGYVERZETT KATONA VIGYÁZOTT A RENDRE, MIVEL A SZERVEZŐK ZAVARGÁSOKTÓL TARTOTTAK”
A Dean Lockyer által elindított World Cup 1930 Project célja az, hogy archív felvételeket gyűjtsön az Anglia által figyelmen kívül hagyott világbajnokságról.
„Az 1930-as vébét nem dokumentálták annyira alaposan, mint az összes többit. Az eseményt ellentmondások és mítoszok övezik – magyarázza. – A britek érdeklődése igen csekély volt, mivel Nagy-Britannia egyetlen nemzete sem vett részt ezen a világbajnokságon. Eredeti forrásokat főként Uruguayban, esetleg más országokban kell keresni.”
Lockyer kutatása szerint mindkét ország csapatainak az Olympic Tribune-re kellett volna felmennie a meccs után, miközben a győztes csapat nemzeti zászlója az Estádio Centenario legmagasabb pontján lobogna, és ezalatt felcsendülne a győztesek himnusza.
„Ezek után a tervek szerint Rimet átadja a Győzelmi Trófeát a csapatkapitánynak – magyarázza Lockyer –, majd az aranyérmeket a győzteseknek, az ezüstérmeket pedig a másodiknak.” Ehelyett az uruguayi játékosok a pályán maradtak, miközben lobogójukat felvonták a magasba.
„Ezt követően a futballisták tiszteletkört futottak a stadionban – mondja Lockyer. – És itt látunk néhány részletet arról, hogy néhány játékos ezüsttrófeát emel a magasba, ami egyértelműen túl nagy ahhoz, hogy az igazi világbajnoki trófea legyen. Szintén van fotónk arról, hogy Pablo Dorado egyik kezében az ezüsttrófeát, másik kezében pedig valószínűleg annak talapzatát hordozza.”
Dean szerint az ezüst utánzatot azért készítették, mert az eredeti Jules Rimet-kupa túlságosan drága lett volna ahhoz, hogy a pályán cipeljék vagy dobálják.
„Biztosan voltak aggodalmak a biztonságot illetően a mérkőzés előtt, mivel mindkét ország sajtója erőteljesen fokozta a feszültséget – magyarázza Lockyer. – Beszámolókat olvashatunk róla, hogy a szurkolókat megmotozták a bejáratnál, aminek eredményeképpen mintegy 1600 fegyvert koboztak el. A szemtanúk szerint kétszáz, szuronnyal felszerelt katona teljesített szolgálatot a pálya szélén. Volt esély arra, hogy az esemény erőszakba, tömegverekedésbe torkollik. Lehetséges, hogy a trófea ünnepélyes átadására végül ezért nem került sor.”
Az uruguayi játékosok végül megkapták a győztesnek járó érmet, de erre csak novemberben, a döntő után négy hónappal került sor. A medálián a kupán is szereplő szárnyas istennő látható, a másik oldalán pedig írás van.
Nasazzi érmét nem sokkal a jobbhátvéd 1968-as halála után eladták kevesebbért, mint amennyit a benne található nemesfém ért. 2008-ban egy aukciósház ismét eladta az érmet, ezúttal 29 ezer fontot fizetett érte a vásárló. Bár Nasazzi sosem kapta meg a győztesnek járó igazi trófeát, de legalább a replikát a kezében foghatta.
1930-ban az uruguayi futballszövetség egy vacak, gipszből készült utánzattal lepte meg őt. A gyalázatos másolat 2014-ben 2500 fontért kelt el egy aukción. Nasazzi másik, 1950-ben kapott, arannyal bevont, bronz replikáját 2013-ban 3500 fontért árverezték el.
Az ezüstből készült trófea eredetét és további sorsát rejtély fedi. Az FFT megkérte a FIFA-t, hogy vizsgálja ki az eseményeket, és az uruguayi futballszövetségtől is hivatalosan kérvényezték a rendelkezésre álló információk kiadását, de ők sem tudtak segíteni.
Az Uruguayi Futballmúzeum és a manchesteri National Football Museum, ami az 1930-as világbajnokságon használt labdák közül kettőt is őriz,szintén nem tudott segítséget nyújtani az eset kapcsán, a montevideói vizsgálatok is eredménytelenül zárultak.
„Az a kupa, melyet Pablo Dorado a kezében tart, nincs az intézményünkben” – nyilatkozta Mario Romano, az Uruguayi Futballmúzeum igazgatója, majd Manchesterből is hasonló választ kaptunk. „Ez a tárgy nem szerepel a gyűjteményünkben – írta Alex Jackson. – Úgy tűnik, sajnos, ezt az ügyet továbbra is rejtély fedi majd” – tette hozzá.
A Győzelmi Kupának vagy más néven Jules Rimet-kupának szintén fordulatokban gazdag története van. A második világháborúban az olasz futballszövetség elnöke, Ottorino Barassi egy dobozban az ágya alá rejtette a nácik elől. 1966-ban ellopták a Westminster Central Hallból az üvegbúra alól, majd a Pickles nevű kutya találta meg egy sövény alá rejtve. 1983-ban a brazil labdarúgószövetség székházából lopták el, és azóta sem találták meg. Sokak szerint beolvasztva adták el a feketepiacon.
A jelenlegi világbajnoki trófea aranyból és malachitból készült, két Atlasz-szerű, a földgolyót tartó figurát ábrázol. Ez a trófea jár július 15-én Moszkvában a győztesnek, de a korábbi rejtélyek még megoldásra várnak…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. augusztusi lapszámában.)
