Szöveg Bodnár Zalán Fotó FFT
Időpont és helyszín: 1989. március 25., Tatabánya–MTK, NB I
A két fél: Udvardi Endre (Tatabánya) és Törőcsik András (MTK)
ELŐZMÉNYEK
UDVARDI ENDRE: A teljes pályafutását Tatabányán töltő, 299 NB I-es meccsen szereplő védő nem tartozott a brutális, durva játékosok közé, a sors különös fintora, hogy ma leginkább egyetlen dolog miatt tartjuk még számon: ő vetett véget Törőcsik András pályafutásának.
TÖRŐCSIK ANDRÁS: Az istenáldotta tehetségű Törőcsik pályája tele volt balszerencsés momentumokkal, mint kiállítása az argentínai vb-n, autóbalesete Zalacsánynál, szilveszteri balesete, számtalan sérülése. Hányattatásai után az MTK-tól kapott még egy lehetőséget 1989-ben.
DURVASÁGOK
UDVARDI ENDRE: A hazaiak az első perctől kezdve durváskodtak, különösen bosszantotta őket, hogy Törőcsik folyamatosan „megfirkálja” őket. Udvardi már a 17. percben lerúgta a mindössze második MTK-meccsét játszó „Törőt”, és bár talán pirosat érdemelt volna érte, csak sárgát kapott.
TÖRŐCSIK ANDRÁS: Ezt még kiheverte a korábbi újpesti klasszis, Udvardi pedig úgy érezhette, nem végzett elég jó munkát, ezért a 22. percben újra lesújtott. Ekkor Törőcsiket már le kellett cserélni, szárkapocscsonttörést szenvedett, miután a védő elkaszálta a támaszkodó bal lábát.
ŐK MONDTÁK (VOLNA)
UDVARDI ENDRE: A Népsport nem tudta kihagyni az ebben a helyzetben talán ízléstelen poént, és azzal a címmel jelent meg: Ezúttal Udvardi volt a „Törő”. Hamar kiderült, hogy Törőcsiket műteni kell. Máig nem tudjuk, Udvardi hogyan kommentálta az esetet, a lapoknak nem nyilatkozott.
TÖRŐCSIK ANDRÁS: Törőcsik nem Udvardira haragudott elsősorban. „A mérkőzést követően, mikor megtudtam, mi történt, nagyon elkeseredtem – mondta. – Most már beletörődtem. Nem Udvardira haragszom, hogy a játékos mennyit enged meg magának a pályán, az a bíróktól függ.”
FINÁLÉ
UDVARDI ENDRE: A tatabányai védő nem sejthette, hogy véget vetett egy világklasszis pályafutásának. Edzője, Szentmihályi Antal, aki játékosként Törő korábbi csapatával, a Dózsával nyert hat bajnoki címet, esküdözött, hogy nem volt szándékos. Pedig mindenki tudja, hogy az volt.
TÖRŐCSIK ANDRÁS: Törőcsik a 34. születésnapja előtt állt. Ígérte, hogy visszatér, talán még azon a tavaszon, bajnokságot nyer az MTK-val. Sőt ha külföldi ajánlatot kap, újra légiósnak áll. Mintha csak magának mondaná – soha többé nem léphetett pályára hivatalos mérkőzésen.
A GYŐZTES: –
A történetben csak vesztesek vannak. Udvardi Endrét az sem vigasztalhatja, hogy Törőcsik lemészárlásáról sokaknak beugrik az ő neve is. Egressy Zoltán Lila csík, fehér csík című remek Törőcsik-kötetében azonban ezt is megtagadja tőle. Csak annyit ír: „Jön egy tatabányai védő, és eltöri a lábát”. Az örök, egyetemes névtelenség az ő büntetése.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. januári lapszámában.)
