A nevem Willie… vébé Willie
Brian Clough híres bölcselete szerint gólt rúgni csak egy másodpercbe kerül.
Szöveg Steve Morgan
Reg Hoye-nak úgy háromszázszor ennyi időbe tellett, hogy elkészüljön: egész pontosan 4 percbe és 59 másodpercbe. Mégis, az az öt perc, amit az illusztrátor az 1966-os világbajnokság kabalájaként szolgáló oroszlánfigura felvázolásával töltött, sorsdöntőnek bizonyult a modern futball alakulásában. Legalább olyan jelentőségű volt, mint amikor a döntőben Tofik Bahramov partjelző megadta Geoff Hurst második gólját az NSZK ellen.
A vb-győzelmet követő ünnepi lázban Hoye teremtménye, a világbajnokság első kabalája, Vébé Willie kapta a főszerepet. A levédett figura ott volt minden söralátéten, kitűzőn, mandzsettán, kötött pulóveren, cukorkán és játékperiszkópon.
Ha az eBay-en rákeresünk „World Cup Willie”-re, körülbelül nyolcvan-száz eladásra kínált emléktárgyat találunk. Hivatalos vb-tálca? Csak 125 font! Huszonhárom centis plüssfigura? 400 font lesz.
Lehet, hogy az azóta eltelt ötven év nem alakult túl rózsásan az angol válogatott számára, de az 1966-os világbajnoksággal az angolok valami igazán nagyot adtak a sportágnak. Egy kétmilliárd dolláros üzletágat. A FIFA hivatalos webshopjának idei arca az oroszországi világbajnokság kabalája, Zabikava, a farkas, aki rengeteg jogvédett terméken jelenik meg, amelyek „a tudatosság kialakításának szellemében lettek összehangolva”. Bármit is akarjon ez jelenteni.
Az egész egy mit sem sejtő, szemüveges, marlow-i illusztrátorral kezdődött, aki kézbe kapta a pénzét, miután leadta a munkáját. Reg Hoye szabadúszóként dolgozott a Walter Tuckwell & Associates nevű cégnél, amikor az FA felelős bizottsága felkereste őket, hogy segítsenek kihasználni a közelgő világbajnokságban rejlő üzleti lehetőségeket.
„Az apám és Walter Tuckwell is nagyon izgatott volt – magyarázza Leo, Hoye fia. – Waltert a nagy haszon reménye hozta lázba, édesapámat viszont az, hogy életre keltheti egyik alkotását. Az alkalmi béren kívül alig kapott valami juttatást, de szerintem nem is vágyott többre. Mint sokan mások akkoriban, ő is a háborúból tért vissza, örült, hogy otthon lehet, folytathatja a tanulmányait, de azért Vébé Willie-t tartja a legnagyobb sikerének.”
Hoye, akit egy másik rajzolóval, Richard Culleyval kértek fel a feladatra, korábban Enid Blyton Noddy-könyveit illusztrálta, valamint részt vett a Dr. Who és a Dalekek című BBC-film kellékeinek tervezésében is. Az egyetlen kiindulási pontjuk a Jules Rimet-kupa volt. Az első elvetett vázlat egy buldogot ábrázolt, a második keménykalapos és micisapkás figurákat. Ez utóbbi Hoye szerint túl erősen reflektált a társadalmi osztályokra.
„EGY BUBIFRIZURÁS OROSZLÁN NEMZETI SZÍNŰ MEZBEN: MINTHA MACI LACI SZOMSZÉDJÁT LÁTNÁNK”
Négy oroszlánfigurát adtak le, amelyből az egyik megtetszett az FA titkárának, Denis Followsnak (aki később segített Hoye másik fiának, Nicholasnak szerephez jutni egy népszerű sorozatban). Hoye későbbi bevallása szerint az oroszlánok azt akarták jelképezni, hogy „még nem vagyunk annyira kiégve, mint ahogy azt külföldön hiszik”.
Az első rajzok még Hoye fiára, Leóra emlékeztettek, de az 1965-ös sajtótájékoztatón bemutatott alak sokkal inkább hasonlított E. K. Willsonra, az FA egyik akkori, széles vállú vezetőjére. Róla kapta végül Willie a nevét is. „Egy bubifrizurás oroszlán nemzeti színű mezben: mintha Maci Laci szomszédját látnánk” – írta csípősen a Daily Mirror.
„Amint ráérzett a karakter személyiségére, nem volt hajlandó változtatni rajta – mondja apjáról Leo. – Nem utasította el a tanácsokat, de amit papírra vetett, azt véglegesnek tekintette, amibe más nem szólhat bele.”
Reklámarcot adni a világbajnokságnak egy rajzolt figura képében a remények szerint felkeltette volna azok érdeklődését is, akik amúgy nem foglalkoztak a labdarúgással. 1966 elején a The Sunday Times szerint várhatóan négymillió font értékű, „a világbajnokság védjegyével ellátott termék fogja elárasztani a piacot”, az FA pedig várhatóan kétszázezer fontot tehet majd zsebre a jogdíj után.
Willie-t eleinte visszafogott érdeklődés fogadta, de Anglia nem várt sikerei a világbajnokságon meggyújtották a kanócot. Ahogy Alf Ramsay csapata egyre magasabban szárnyalt, úgy szökött szárba a lelkesedés a vb körül. Mindenkinek megtetszett az oroszlánfigura, ami lassan egyet jelentett a háromoroszlános csapat sikereivel. Hoye szerint „Willie-vel olyan terméket tudtunk alkotni, ami szórakoztató is volt”, márpedig ez a mentalitás addig nem igazán jellemezte a zárkózott angol futballszövetséget.
Bár nem mondaná, hogy Vébé Willie professzionális grafikaként alapozta volna meg a világszintű sport későbbi vizuális megjelenését, Robert Opie, az angliai Márkák és Csomagolások Múzeuma alapítója és fogyasztás-történésze szerint Anglia győzelme valódi áttörést jelentett.
„A hozzá hasonló karakterek addigra már elterjedtek voltak: Felix, a macska, Mickey egér és a többi – mondja. – Ennek már hagyománya volt, és Vébé Willie a legsikeresebb reklámfigurák közé tartozik. Nagyon brit pillanat volt, ami történelmi jelentőségűvé vált.” Ha elvesztik a döntőt, Willie bizonyára elárvult volna, de a győzelem után mindenki csak őt akarta.
„Ha vesztenek, egészen máshogy alakult volna a történet – teszi hozzá Opie. – Ha Anglia veszít, a mai napig keserűen emlegetnénk a világbajnokságot, Vébé Willie pedig csak egy újabb felejthető karakter lett volna.” Nem mintha Leo tudta volna, mi a végeredmény. Édesapja Londonban dolgozott, de a Hoye család a döntő idején, Willie sorsdöntő pillanatában Cornwallban nyaralt.
„Apa kivételével egyikünk sem láthatta akkor a meccset – emlékezik. – Nem volt tévé. Hogy rádió? Néhány elcsípett mondat a rengeteg recsegés közepette. Telefon? Ugyan már. Másnapig kellett várnunk, hogy az újságban elolvashassuk.” Anglia történelmi győzelmét követően a világ minden tájáról érkeztek a licencigénylések. Több mint százhúsz kérelem jött, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Dániából, Hollandiából, sőt a Szovjetunióból is. Néhány héten belül több mint tízmillió terméket gyártottak le.
„Mindannyiunkat felcsigázott, hogy apa milyen sikeres lett – kuncog Leo. – Mintha minden héten valami új termék jött volna. Emlékszem, egyszer kaptam egy rózsaszín ágytakarót, amit Willie színes képeivel díszítettek. Fürdőszobaszőnyegek is voltak. A legjobb mégis a zöld tornaruha volt, amit szintén Willie képével díszítettek. Még azt is megengedték, hogy abban menjek iskolába. Még csak tizenkettő voltam, és nagyon szégyenlős, de elkapott a hatvanas évek lendülete, és azt mondtam, bevállalom. Emlékszem, milyen elképesztően büszke voltam édesapámra. Mindenki az volt. Az osztálytársaim sem piszkáltak érte, pedig tudták, hogy semmi érzékem a focihoz.”
Ilyen mértékű kereslet mellett az áru szinte gyorsabban fogyott, mint ahogy a gyártósorok szállítani tudtak. Ez persze olykor a minőség rovására ment. Mivel nem volt előírt stílus, szegény Regnek időre kellett rajzolnia az összes Willie-logót.
A hazai piacon persze rögtön meglovagolták a Willie keltette hullámot. Az 1967-es Ligakupára például beajánlották „Ligakupa Les” alakját, de a klubok kabalái sem várattak sokáig magukra. A birminghami „Beau Brummie” vagy a Sheffield Wednesday „Ozzie Bagoly”-figurája csak két példa a sok közül. Maga Hoye is kapott egy felkérést a Manchester United kitűzőjén szereplő első Vörös Ördög megtervezésére.
Manapság persze a tematikus ajándéktárgyak mindenütt ott vannak. 2014-ben a világbajnokság logójával legyártott 850 ezer óvszer a megjósolt három hónappal ellentétben tizenöt nap alatt elfogyott. „Remélem, azok legalább vébé-minőségűek voltak” – nevet Leo.
Ha 1966-ban azt hitték, ezzel vége is van, hát nagyot tévedtek. Ez csak a kezdet volt. Szép volt, Willie! Szép volt, fiam!
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2018. júniusi lapszámában.)
