Szöveg FFT
„Többen is úgy tekintettek rá, mint az Anfield Kop testvérére – mondja Alan Roberts, a Doncaster Rovers szurkolói csoportjának tagja. – Persze, ez így nem igaz, de voltak azért alkalmak, amikor nagyot szólt az öreglány.” Erre az egyik legjobb példa az 1938. decemberi összecsapás a Hull-lal a Third Divison North-ban, ekkor regisztrálták a legnagyobb nézőszámot, 37 099 ember jutott be legálisan, és rengetegen bemásztak.
A csapat sohasem hemzsegett világsztároktól, de a kiváló pályafelszín és a masszív faszerkezetes lelátók sok kiváló angol játékost meggyőztek. „Paul Gascoigne is itt játszott egy felkészülési mérkőzést az 1990-es vébé előtt – mondja Alan. – Sugárzott belőle a tehetség.” A legszebb időszak Billy Bremner ’80-as évekbeli csapatához kötődik, amelyet különösen a Snodin testvérpár, Ian és Glynn tett ismertté, ám nem sokkal később, 1987 májusában a Popular Stand férőhelyeinek számát ötezerre csökkentették. A helyi önkormányzat ezzel egy időben elvetette egy új stadion terveit. 1995-ben Ken Richardson elnök megbízta a légierő egy kiszolgált katonáját, hogy tízezer fontért gyújtsa fel a főlelátót a biztosítási pénz reményében. Ezért négy év börtön lett a jutalma. „Elképesztően bizarr helyzet volt – mondja Alan. – De lehet, hogy ha nem süllyedünk ilyen mélyre, akkor a feltámadás sem szerez ennyi örömöt nekünk.” A Belle Vue-t nem csak tűz pusztította. Miután a klub 2007-ben a Keepmoatstadionba költözött, a régi felrobbant gázszivárgás miatt. Akik ma a pálya helyén épült lakóparkban élnek, bizonyára nem játszanak a tűzzel.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2016. decemberi számában.)
