Szöveg Bodnár Zalán Fotó Imre György, MTI
A kilencvenes évek magyar labdarúgásának meghatározó alakja, az ötvenesztendős Mracskó Mihály másik élete valójában az első (vagy nulladik) is, hiszen annak idején hentesnek tanult, majd jött a futballista-pályafutás, és aztán a visszatérés eredeti hivatásához. A 25-szörös magyar válogatott hátvéd immár tizenegy éve hentesként dolgozik a békéscsabai Mezőker húsüzemében.
„Amikor Győrből hazaköltöztem Békéscsabára, kétezer-hétben, és kezdeni kellett valamit magammal, elfogadtam gyerekkori barátom, volt mezőkovácsházi csapattársam, Igricz Mihály – a békéscsabai futballcsapat klubigazgatója – hívását, akinek van egy húsüzeme, hogy dolgozzam nála – mondja a FourFourTwo-nak Mracskó Mihály, aki a Békéscsabánál, majd a Győri ETO-nál töltötte pályafutása legszebb éveit, de kipróbálta magát a Kispest-Honvédban, és egy rövid ideig a kínai bajnokságban is. – Ez az eredeti végzettségem, ipari tanulóként Szegeden tanultam ki a hentes szakma csínját-bínját, először tizenévesként, a mezőkovácsházi Mozaik Áruházban álltam a húspult mögé, de aztán jött a futball, és húsz évre kiestem a szakmából.
Nem mondom, hogy egyik pillanatról a másikra sikerült visszacsöppennem, de ez is kicsit olyan, mint a biciklizés: ha meg is kopott a tudásom, elfelejteni nem lehet. Meg aztán futballistaként is többször vágtam disznót, volt, hogy afféle csapatépítőként klubtársaimnak is.”
A Mezőker húsüzemében négyen dolgoznak, munka van bőven, egész nap csattog a bárd, hasít a kés, a műszak reggel fél hattól este fél hatig tart. Kérdésünkre, hogy mit szeret a legjobban ebben a munkában, Mracskó Mihály többértelmű választ ad: „Csinálom, mert ehhez értek, és az átlagembernél jobban keresek vele.”
Mint mondja, nehezen elképzelhető, hogy valaha visszatér még a profi labdarúgás világába. „Van régről egy B-licences edzői végzettségem, de nem újítottam meg – mondja. – Egy évtizeddel ezelőtt kipróbáltam már magam edzőként Koroncón, Telekgerendáson és a Békési FC-nél is, de be kellett látnom, hogy nem az én világom. Nem tudom motiválni a játékosokat, nem tudok mit kezdeni azokkal, akiknél nem belülről fakad a futball szeretete és a sikervágy. Foglalkozhatnék még gyerekekkel, de az utánpótlásfutball igazán sohasem érdekelt.”
Hogy Csabán kötényben, a pult mögött állva is rengetegen felismerik, nem is kérdés (természetesen legendás bajszától sem vált meg). „Tény, hogy sokan azért nálunk veszik a húst, mert ismernek, szerették a játékomat, és mindenkivel szívesen váltok pár szót, ha az időm engedi” – mondja.
Egy újabb jó érv tehát, hogy az ember ne legyen vegetáriánus: bevásárlás közben lehet egy jót nosztalgiázni a magyar futballról Mracskóval.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. februári számában.)
