Interjú Ch. Gáll András Fotó Mravik Gusztáv
A sármos színész fejből vágja az 1958-as BEK-győztes Real Madrid összeállítását, hat-hét évtizedes miskolci emlékeket idéz fel a nagy Honvéd vendégjátékairól, és bízik benne, hogy Kylian Mbappé előbb-utóbb a Bernabéuban köt ki.
Nem biztos, hogy minden FFT-olvasó tisztában van a klubszimpátiájával, sőt azzal sem, hogy odavan a futballért.
Pedig lassan hetven éve odavagyok!
Szóval, a Real Madrid hogyan és mikor tört be az életébe?
Ezerkilencszázötvenhatban. Akkor széledt szét a nagy Aranycsapatunk, benne az én három óriási kedvencemmel, Öcsivel, Kockával és a Bolonddal, akik végül is Spanyolországban kötöttek ki. Emlékszem, sokáig vacilláltam, hogy a Barcelonának vagy a Realnak szurkoljak…
Azt hittem, a mondat úgy folytatódik: „vacilláltam, hogy utánuk menjek-e”.
Én mentem volna, de még csak kilencéves voltam. Különben is, a magyar sajtó semmit sem írt a „disszidált” csillagainkról, sőt lehetőség szerint még a szurkolók tudatából is kitörölték volna őket, ami persze nem jelenti azt, hogy az apám ne vette volna meg rendszeresen az egyetlen, Magyarországon beszerezhető nyugati futballmagazint, a Miroir du Footballt. Abból azért tudtuk, mi van Puskással, Kocsissal, Cziborral. Tehát sokáig vacilláltam, a mennyiségi szemlélet a Barca mellé sodort volna, hiszen Kocsis és Czibor mellett még ott játszott Kubala is, de aztán a Real győzött nálam. Talán ebbe Di Stéfano fantasztikus egyénisége is belejátszott.
Di Stéfano mennyire volt ismert akkoriban a világtól szinte hermetikusan elzárt Magyarországon?
Nekem csak annyira, hogy Alonso – Marquitos, Santamaría, Lesmes – Munoz, Zarraga – Kopa, Marsal, Di Stéfano, Rial – majd később Puskás – és Gento. Tizenegy gombfocicsapatom volt, különböző újságokból kivágtam Di Stéfanóék arcképét, és azzal a nagyon büdös, akkoriban kapható ragasztóval felragasztottam a képeket a gombjaim tetejére. Rendszeresen megvertem az osztálytársaimat az ország, város játékban, és ezt a focinak köszönhettem, mert fejből vágtam az összes európai nagy klub nevét, és azt is, hogy melyik városban találhatók.
Szóval, kikötött a Realnál.
Így van, és ennek a vonzalomnak köszönhettem később egy nagyon is kézzel fogható, feledhetetlen élményt. Amikor Öcsi 1981-ben hazatért, egy közös barátunk, Gyöngyösi Bandi – a nagyszerű vízilabdázó, Tojás édesapja, aki a haknikat szervezte Hofinak, és akinek a műsoraiban én is felléptem olykor – rendezett egy hatalmas fogadást a tiszteletére a lakásán. Bandi engem is meghívott a feleségemmel együtt, és ott találkoztam Öcsivel. De várjunk csak, mégsem ez volt az első találkozásunk!
„ITT VAN AZ ORROMBAN PUSKÁS ÉS KOCSIS FINOM AFTER SHAVEJÉNEK AZ ILLATA”
Csak nem a Bernabéuban?
Majdnem… Inkább Miskolcon, merthogy én miskolci vagyok, tizenhat éves koromig ott éltünk, és ott voltam apámmal a Diósgyőr minden hazai meccsén, természetesen a Honvéd ellen is. Máig itt van az orromban Puskás és Kocsis finom after shave-jének az illata. A meccs után jöttek ki az öltözőből, frissen lezuhanyozva, és hát rendszeresen jártak nyugatra, olyan piperecikkekhez jutottak, amelyekről mi itthon nem is álmodhattunk. A legutolsó divat szerint öltözködtek, csodáltuk őket. És akkor én megszereztem valamennyiük aláírását a róluk készült levelezőlapokra, és amikor mindezt elmeséltem – és megmutattam! – Öcsinek 1981-ben, akkor könnyek szöktek a szemébe. Summa summarum, akkor még jobban a Real Madrid uszályába kerültem, és ott vagyok máig is.
De azért figyeli napjaink magyar futballját is?
Mi az, hogy?! Alig várom már az NB I rajtját (három nappal az első forduló előtt beszélgettünk – a szerző), és a válogatottnak is nagyon drukkolok. Mutasson nekem egy olyan embert, aki a vébédöntő után azt mondja, hogy néhány hónappal később megverjük a horvátokat! Szóval, tele vagyok reménységgel.
VILLÁMKÉRDÉSEK
Melyiket választaná: egy remek musical a Broadwayn vagy a vébédöntő?
A döntőt választanám. A Broadwayn jártam már, a Chorus Line-t láttam.
Ha dúsgazdag klubtulajdonos lenne, és össze kellene vásárolnia egy háromtagú csatársort, kiket választana?
Mbappét, C. Ronaldót és Hazard-t. A középső játszott a Madridban, az utóbbit most igazolták, a legelső pedig – reményeim szerint – hamarosan játszani fog.
Melyik volt a legnagyobb futballélménye?
Két olyan meccs, amelyeket nem is láttam, csak hallottam Szepesi közvetítésében. Az 1954-es vébéről két négy kettes győzelem: a brazilok és az uruguayiak ellen.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2019. szeptemberi számában.)
