Szöveg L. Pap István Fotó FFT
Középhátvédek? Ugyan… Na persze, sokáig jellemzően azok voltak, elég csak az Aranycsapat smirglijét, Lóránt Gyulát, az 1962-es világbajnok brazil válogatott kapitányát, Maurót (négy évvel korábban a minap elhunyt kapus, Gilmar viselte a 3-ast) vagy a két vb-döntőben is gólt szerző (nyugat) német Paul Breitnert említeni.
Ám a mágikus 3-as szám valamiért a balbekkek hitbizománya lett. Ezt viselte Giacinto Facchetti, minden idők egyik legelegánsabb védője. (Na, nem mintha az ábécé szerint számozott 1968-as squadra azzurrában nem 10-esben lett volna az Európa-bajnok olaszok csapatkapitánya.) Hármas volt a zseniális Antonio Cabrini, Döme bolognai csapattársa. Ezzel a hátán rúgta a mindent eldöntő büntetőt az argentinok kapujába 1990-ben Andy Brehme. Ebben száguldozott fel s alá a bal szélen, lett világbajnok és a háromszoros BL-győztes a bikalábú Roberto Carlos. Hármasként játszott öszszesen hat Bajnokok Ligája-döntőt balhátvédben Ashley Cole és Patrice Evra, 2008-ban pont egymás ellen.
Bixente Lizarazu pedig, a csupaszív kis francia (akit az ETA kiátkozott, és merénylettel fenyegetett meg, mert baszkként nem volt hajlandó fellépni a fél világ ellen), a világon első labdarúgóként mondhatta el magáról (2001 novemberét írtuk), hogy egyszerre címvédő vb-n, Eb-n, BL-ben és az akkori klubvilágkupán. De ne nézzük le a középhátvédeket sem: a mérföldes léptű Lúcio is 3-asban nyomta a brazil válogatottban és a Bayernben, még ha egyéb klubjaiban mindenféle 19-es meg 6-os virított is a hátán. A francia Patrick Battiston (amúgy jobbhátvéd) nyilván nem tudta, hogy hármast visel, miközben letaglózta minden idők egyik legnagyobb meccsén, a ’82-es vb-elődöntőben Toni Schumacher.

Signor Elegancia: Paolo Maldini
Wladyslaw Zmuda négy világbajnokságon játszott centerhalfot, 21 vb-döntőbeli fellépésénél többet csak Matthäus és Maldini tud felmutatni, a lengyel ikon csak ’82-ben futballozott 9-esben (maga sem sejti, miért), egyébként hozzánőtt a 3-as szám. Apropó, Maldini. A mitikus hármas. (A hazai, ’90-es vb-n Bergomi jelenlétében is megmagyarázhatatlan 7-es) A futballrajongó lyányok örök bálványa két évtizeden keresztül volt a megtestesült elegancia ebben a mezben, és legközelebb az AC Milanban is csak valamelyik fi a játszhat 3-asban, mert 2009-ben a mezt ideiglenesen visszavonultatták. Ahhoz képest, hogy a BEK-győztes nagypapa 5-ösben futballozott… A magyar válogatottban 1954-ben az említett Lóránt, 1958-ban Sipos Ferenc, 1962-ben a Szőke Szikla azaz Mészöly Kálmán, 1966-ban Mátrai Sándor, 1978-ban a fiatalon elhunyt Kocsis István, 1982-ben a Báró, Bálint László, legutóbb pedig 1986-ban a rőtszakállú Róth Antal futballozott világbajnokságon. Ha Vanczák Vilinek is megadatna… A BL-ben pedig Telek Manci, míg Debrecenben a sok húszas-harmincas-ötvenes számozású modern fi ú között nem meglepő módon senki.
A MI 3-ASUNK: TELEK ANDRÁS
„Már egész kicsi koromban, serdülőben is hármasban játszottam, ragaszkodtam is hozzá mindig, hozzám nőtt ez a szám. De a söprögetők számára természetes volt, hogy hármasban játszanak, ezt kaptam a Fradiban, később Kassán és a válogatottban is, büszkén viseltem a felelősséggel együtt, amivel a poszt jár.”
HÁROM AZ IGAZSÁG
A belátás, a törvényesség, az erkölcs jele. A szerencséé. A lítiumé. A Jupiteré. A bronzéremé. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek, avagy a Szentháromság. A nevető harmadik. Múlt, jelen, jövő. Nővér, testőr, grácia és kismalac. A három kívánság. Közepes. Mesterhármas. Mia san Triple. A kék metró. A Bartók. De három a kislány és a magyar igazság is.
Top 10 3-as
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. októberi lapszámában)
A sorozat további részei: