Szöveg L. Pap István Fotó FFT
A mezszámozás ’90-es években kezdődő Bábele előtt velük indult a mezőnyjátékosok sora. Ha 2-es, akkor jobbhátvéd, ki ne tudná, és ez jobbára a mai kuszaságban is így van. De a szám amúgy is mitikus a futballban. Milyen jó, ha valaki nem csupán a végtagok mennyiségét tekintve kétlábas, milyen hálás az edző, ha valaki kéttüdejű (mint a magyar és a román labdarúgás legendája, Bodola Gyula), a merészek csatárból is ennyit tartanak a pályán (4–4–2, azaz FourFourTwo, ugyebár), a meccs lehet kétesélyes, de etimológiailag amellett se menjünk el, hogy sokszor a pályán szerzett hírnév is kétes.
Persze anno sem feltétlenül jobbhátvédek szaladgáltak 2-esben, a lengyel kapuslegenda, Jan Tomaszewski például az 1974-es vb-n ezzel a számmal a hátán védett – Kazimierz Górski csapata nem bíbelődött sokat az állandó számozással, és a három kapus kapta az első három jegyet. Az ábécé alapján dolgozó argentinoknál ’74-ben az oroszlánsörényével hódító csatár, Rubén Ayala, később az irányító Osvaldo Ardiles viselte a hátán a 2-est. Világbajnokként a Roma, majd a Milan csodálatos felfutó jobb-bekkje, Cafú emelhette magasba a világkupát ebben a mezben, holott a poszt valaha volt egyik legnagyobbja, a honfitárs Carlos Alberto is könnyedén megtehette volna ugyanezt, ha nem 4-esben játssza végig a ’70-es vb-t. A BEK-ben, illetve a BL-ben ellenben számos esetben 2-es volt a csapatkapitány, így a serleget társai közül elsőnek érinthette meg az ajaxos Velibor Vaszovics ’71-ben, a steauás Stefan Iovan ’86-ban, a Porto védője, Joao Pinto (nem tévesztendő össze a csatár Joao Pintóval!) ’87-ben, Eric Gerets a PSV-ből ’88-ban, a milanos Mauro Tassotti ’94-ben és Jorge Costa a Porto második BL-sikere után 2004-ben. Juliano Belletti viszont csereként beszállva 2-essel nyerte meg a Barcának a 2006-os BL-döntőt.
A kétszeres BEK-győztes Viv Anderson, a Nottingham Forest védője 2-essel a hátán volt az első színes bőrű játékos az angol válogatottban. Phil Neal minden idők legjobb angol klubcsapata, a ’70-es évek végének és a ’80-as évek elejének Liverpoolja védelmének jobb oldalán viselte, akárcsak a poszt belga tanára, a szakállas Eric Gerets, Sir Alex egyik manchesteri kedvence, Gary Neville vagy minden csatárok rémálma, a német foxterrier, Berti Vogts. És persze a közelmúltban elhunyt brazil Djalma Santos, három vb (1954, 1958, 1962) all star-csapatának a jobb-bekkje.
A magyar válogatottban világbajnokságon az örökifjú Buzánszky Jenő (1954), Mátrai Sándor (1958, 1962), Káposzta Benő (1966), Török Péter (1978), Martos Győző (1982), és mindmáig utoljára Sallai Sándor (1986) játszott 2-esben. Azt persze nem jelenthetjük ki, hogy a szám feltétlenül szerencsét hozna viselőjére, hiszen 2-es volt az 1994-es vb-n a kolumbiai Andrés Escobar, akit a kiesést követően bűnbaknak tartottak hazájában, és egyszerűen agyonlőttek. De 2-esben keménykedett a pályán a Fradi legendája, Simon Tibor is, akit 2002 áprilisában meggyilkoltak a budai éjszakában. Ezért aztán a 2-est visszavonultatták az Üllői úton, ferencvárosi futballista soha többé nem lép pályára ebben a mezben.
A mi 2-esünk: Sallai Sándor
„Nehezen váltam meg a korábbi számaimtól, hiszen Debrecenben még középpályást játszottam, a kettest úgy örököltem, de amint szabadabbá vált a feladatköröm, megbarákoztam vele. Régen egy mezszámnak még megvolt a varázsa, nem hatvanhatosban vagy kétszázkilencesben játszottunk. Hozzám is kötődött a kettes, és a Honvédban, valamint a válogatottban én is kötődtem a ketteshez.”
Kettős mérce
A két nem szimbóluma, a kiegészülés, a mozgás, a dualitás, a harmónia és az élet anyagi oldalának jele. Jin és Jang. Az első prímszám. A héliumé. A Holdé. Az ezüstéremé. A hölgyeké. Szem, fül, kéz, láb. Az álomjegy, ha nem tanultál. Az én kettesem. Doni seregünk. A piros metró. A Petőfi. A ZDF. Viszont kétszer kettő néha öt.
Top 10 2-es
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2013. szeptemberi lapszámában.)
A sorozat további részei:
