Szöveg L. Pap István Fotó FFT
Amikor 1-től 11-ig játszott, aki számított, a Németországot a világtérképre visszahelyező (amúgy sajnálatos…) 1954-es vb-n a két Walter fiú 15-ösben (Ottmar) és 16-osban (Fritz) tette a dolgát – így aztán Fritz Walter személyében a Rimet-kupát is egy 16-os lökhette a magasba. A mi csodálatos 10-esünk helyett, persze.
A történelem az idén július 13-án a Maracanában ismételte önmagát, amikor ismét egy német és ismét 16-osban vette át csapatkapitányként a trófeát (csak már egy másikat, a FIFA Világkupáját), és mutatta fel a világnak: a jelen talán legjobb szélsőhátvédje, a müncheni perpetuum mobile, Philipp Lahm.
A két aktus között azonban egészen különleges figurák szaladgáltak a két 16-os között 16-osban, négy évvel megkoronázása előtt, 1962-ben például Bobby Moore, vagy ellenünk 1966-ban a Goodison Parkban az akkor már kétszeres világbajnok Garrincha.
A mezszám áttörésének éve 1974. Az NSZK-beli vb-n a győztes németeknél a Mönchengladbach ragyogó középpályása, Rainer Bonhof, az ezüstérmes hollandoknál a sármos Johnny Rep, míg a bronzérmes lengyeleknél egyenesen a világbajnoki gólkirály Grezgorz Lato hordta – no meg miattuk srácok százezrei a grundokon a torna után.
Nyolc évvel később a római Bruno Conti varázsolt benne a világbajnokságon, de minden idők legfiatalabbjaként Norman Whiteside is ebben mutatkozott be 17 évesen az északír válogatottban a ’82-es vb-n, és az ugyancsak manchesteri Bryan Robson is 16-osban lőtte a torna leggyorsabb gólját a franciáknak.
Fabien Barthez a Marseille-ben és a francia nemzeti tizenegyben is ragaszkodott a 16-oshoz, és lett benne világ- és Európa-bajnok. Didi Hamann csak BL-győzelemhez segítette az isztambuli krimiben a Liverpoolt ezzel a hátán, a 2006-os és a 2010-es világbajnokságon pedig a középpálya stabilitásáért felelt két nagyszerű 16-os: a juvés Mauro Camoranesi és a barcelonai Sergio Busquets.
De a Manchester United is csak megköszönheti Michael Carrick szolgálatait, aki három BL-döntőben is 16-osban tartotta szemmel az ellenfelet, így a 2008-ban a Chelsea elleni 11-es párbajban megnyert moszkvaiban is.
A szívelégtelenség következtében elhunyt Antonio Puerta emlékére a Sevilla 2007-ben visszavonultatta a 16-os mezt, ám 2008-ban a spanyol szövetség kötelezte a csapatokat az 1-től 25-ig számozásra, és egy idényen át David Prieto viselte. Ám ma már ismét Puertáé, pontosabban senkié.
A magyar nemzeti tizenegyben 1954-ben Budai II László (csak két meccsen játszott, Dél-Korea és Uruguay ellen!), 1958-ban Lahos László, 1962-ben Farkas János, 1966-ban Tichy Lajos, 1978-ban Halász István, 1982-ben Csongrádi Ferenc, 1986-ban pedig Nagy József hordta a 16-ost világbajnokságon. A Debrecenben 2009 őszén Komlósi Ádámé volt a BL csoportkörében, a Videotonban pedig 2012-ben Filipe Oliveira hordhatta az Európa-ligában, és lőtt is benne gólt a Sportingnak.
A MI 16-OSUNK: CSONGRÁDI FERENC
„Az 1982-es világbajnokságon viseltem a tizenhatos mezt, teljesen véletlenszerűen alakult ez így. Egyébként a Videotonban, a Győrben, a Veszprémben a nyolcas volt az enyém, de a válogatottban is előfordult, hogy a nyolcasban vagy a tízesben játszottam, a vébén azonban a tizenhatos jutott nekem. Akkoriban ebbe nem volt beleszólásunk, amit adtak, az volt.”
A KIESÉSES SZAKASZ
A régi lerombolásának és az új születésének a száma. A kéné. A sakkfiguráké. Árpádföldé, Cinkotáé, Mátyásföldé, Rákosszentmihályé és Sashalomé. A várbusz. A kieséses szakasz résztvevőinek száma a BL-ben, a rájátszáséié az NBA-ben és az NHL-ben. A vb-résztvevő válogatottak száma 1978-ig. A futballban a 16-os, természetesen. U16. XVI. Lajos. Tizenhat tonna feketeszén. No. 16. A Sweet little sixteen Chuck Berrytol.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. novemberi lapszámában.)
A sorozat korábbi részei megtalálhatók IDE KATTINTVA!
Magazinunkat olvassa digitálisan a digitalstand.hu/fourfourtwo oldalon!
