Ki ne akart volna a grundon azonosulni a kedvencével? Mezszín, mezszám és név – ma ezek a kötelező alapok. Amikor az angol szövetség 1939-ben kötelezte a csapatokat a mezek számozására (először Angliában 1924-ben tűntek fel számok a játékosok hátán), illetve épp 70 évvel ezelőtt, 1950-ben először volt mezszám a világbajnokságon, elengedte a követ a lejtőn. Így vált mitikussá a 10-es, a 9-es, majd a 7-es – az FFT számba veszi a legendás számokat. Tizenkettedikként természetesen a 12-est.
Ha egy csapatjátékot egyszerre egy csapatban a pályán 11-en űznek, természetes, hogy háttérbe szorulnak azok, akiknek szégyenszemre „csak” 12-es mez jut. És valóban, így indult a mezszámozás kalandos története, már az is brit találmány, hogy a 12-es szám a tartalékkapust illeti, mások nagy ívben tettek a játékossorrendre, és találomra szétosztották a maradék mezeket.
Aztán a ’70-es évektől (leszámítva a világbajnokságokon össze-vissza számozó nemzeteket, az argentinokat, a lengyeleket vagy a hollandokat) általánossá vált, hogy a cserekapusé a 12-es mez. Az első klasszikus a brazil Nílton Santos volt az 1958-as vb-n, aki balhátvédként, alapemberként viselte, még gólt is szerzett benne, majd a nagyszerű kölni Wolfgang Overath gyűjtött be a nyugatnémetek középpályáján valamennyi világbajnoki éremből egyet 12-esben, pályája csúcsán, válogatottbeli búcsúmeccsén, az 1974-es döntőben az aranyat is. Ezen a vb-n a lengyelek varázslója, Kazimierz Deyna is 12-esben irányította bronzéremig jutó csapatát (amelyben Tomaszewski kapus 2-esben védett…).
Deyna: zseni a lengyelek között
A hollandoknál csak az volt biztos, hogy Neeskensé a 13-as és Cruyffé a 14-es, előttük a számsorban 1974-ben Ruud Krol, 1978-ban pedig Rob Rensenbrink vehetett át vb-ezüstöt. (A harmadik elbukott holland döntőben 2010-ben Giovanni van Bronckhorst viselte, de neki már az elmúlt évtized első BL-győztes Barcelonájában is ez jutott 2006-ban.)
Thierry Henryhoz bezzeg hozzánőtt a 14-es, de nem a francia válogatottban! 1998-ban a 12-es maradt neki újoncként a nagy osztozkodásban, és annyira bevált, hogy onnantól kezdve összesen négy vb-n és három Eb-n viselte. Nagy elődje a kis Alain Giresse volt a trikolór alatt, aki két vb-n segítette a franciákat a négy közé jutáshoz, és az 1984-es Európa-bajnok csapatnak is motorja volt.
Thierry Henry: franciaként mindig 12-es
De az egyik legnagyobb holland, Marco van Basten is 12-essel a hátán rúgta be minden idők egyik legnagyobb gólját Daszajev kapusnak az 1988-as Eb-döntőben. Cserekapusként egyebek mellett Sergio Goycochea tette emlékezetessé a 12-es mezt, az 1990-es vb-n ugyanis ebben parádézott a 11-es párbajokban, miután a kezdő Nery Pumpido korán megsérült. És Francesco Toldo is 12-esben ugrott be kivédeni a hollandok szemét a 2000-es Eb elődöntőjében.
A közelmúltbeli elitben a chelsea-s Obi Mikel, az arsenalos Giroud vagy a Real Marcelója ragaszkodott hozzá, és a Portóban még ezt viselő Hulk is csak azért váltott 7-esre, mert a Zenitben visszavonultatták. Rég elmúltak már azok az idők, amikor a második számú kapus ücsörgött 12-esben a kispadon szezonokon át.
A magyar nemzeti tizenegyben 1954-ben és 1958-ban a védő Kárpáti Béla, 1962-ben Sóvári Kálmán, 1966-ban Fenyvesi Máté, 1978-ban Martos Győző, 1982-ben Szentes Lázár, 1986-ban pedig Csuhay József hordta a 12-est világbajnokságon. Vagyis akinek ez jutott. De 1976-ban Gőgh Kálmán is ebben lett Csehszlovákiával Európa-bajnok.
Számos klub vonultatta vissza a 12-es számot – ezzel adózva a „12. embernek”, a szurkolóknak. Így, a teljesség igénye nélkül, sohasem fognak látni 12-es játékost a pályán a Ferencváros, az Újpest, a Bayern München, a Werder, a Lazio, a Parma, a Torino, a PSV, a Feyenoord, a CSZKA Moszkva, a Zenit, a Rangers, a Basel, a Fenerbahce, a Hajduk Split vagy a Dinamo Kijev hívei. A brazil Flamengo és az argentin Boca Juniors is élt ezzel a lehetőséggel, kivéve a Libertadores-kupát, ahol 1-től 25-ig kötelező a számozás.
A mi 12-esünk: Csuhay József
„A Videotonban mindig kettesben játszottam, a válogatottban viszont a vébén állandó mezszámok voltak, és 1982-ben, Spanyolországban a 20-as, majd az 1986-os, mexikói vébén a tizenkettes jutott nekem. Őszintén szólva, sohasem tulajdonítottam jelentőséget annak, ki hányasban játszik, mindig azt mondtam: senki nem annyira bandzsa, hogy a saját hátát nézegesse…”
Piszkos tizenkettő
Egy tucat. A zodiákus száma. A hónapoké. A magnéziumé. A Beaufort-skála legerősebbje. A 12. alapkő, az ametiszt. Az apostolok. Az Ószövetség prófétái. Izrael törzsei, avagy Jákob fiai. Az Olümposz istenei. Herkules próbatételei. Artúr lovagjai. A 12 szirmú lótusz, a szívcsakra. Torgyán frakciója. Csillagok az EU zászlaján. Tizenkét szék és dühös ember. Ocean’s Twelve. Dodekaéder. És a 12. játékos, a közönség.
Szöveg L. Pap István
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júliusi számában.)
A sorozat korábbi részei megtalálhatók IDE KATTINTVA!
