Ki ne akart volna a grundon azonosulni a kedvencével? Mezszín, mezszám és név – ma ezek a kötelező alapok. Amikor az angol szövetség 1939-ben kötelezte a csapatokat a mezek számozására (először Angliában 1924-ben tűntek fel számok a játékosok hátán), illetve épp 70 évvel ezelőtt, 1950-ben először volt mezszám a világbajnokságon, elengedte a követ a lejtőn. Így vált mitikussá a 10-es, a 9-es, majd a 7-es – az FFT számba veszi a legendás számokat. Tizenegyedikként természetesen a 11-est.

Lent a súlypont: Romário ellenállhatatlan
A nagy számháborúban még a 11-esek őrizték meg úgy, ahogy az eredeti funkciójukat, jobbára ma is balszélsők viselik, de legalábbis támadók, vérbeli csatárok. Régen persze evidens volt, hogy aki ezt hordta, a 3–2–5-ben a támadósor bal szélén kevergetett – így például a Fradi, a Honvéd, a Barcelona vagy az Aranycsapat „Bolondja”, Czibor Zoltán. De az ’50-es, ’60-as évek fordulójának korszakos, nagy Realjában is egy zseni, az egyedüliként hatszoros BEK-győztes Francisco Gento neve zárta a kezdőcsapat összeállítását.
A számot a hetvenes évek járatta a csúcsra, az 1970-ben vb-döntős olaszoknál a hölgyek nagy kedvence, Gigi Riva, a világmegváltó Ajaxban Piet Keizer, a ’74-es világbajnok nyugatnémeteknél a később edzőként is felülmúlhatatlan Jupp Heynckes, a Leeds aranykorszakában Peter Lorimer, a számokkal megfejthetetlen viszonyban álló holland válogatottban két ezüstérmes vb-n is Willy van der Kerkhof viselte.
Kétszer kapott aranylabdát 11-esben a korszak egyik legnagyobbja, az elnyűhetetlen Karl-Heinz Rummenigge, akinek vb-n kétszer is csak ezüst jutott, és be kellett érnie egy Eb-arannyal – ekkor egyedül 8-asban futballozott, talán ez volt a siker kulcsa. Az 1980-as döntőben legyőzött belgáknál is egy legenda, Jan Ceulemans volt a 11-es, de ebben futotta le a magyar védelmet ’82-ben is, mielőtt kiejtettek volna minket a vb-ről. Túl pályafutása zenitjén ebben a mezben szaladgált a nagy Oleg Blohin, ezt viselte Maradona első számú fegyverhordozója, Jorge Valdano, és ebben tűnt fel a zseniális Michael Laudrup (majd alig évtizeddel később öccse, Brian) is. A ’80-as évtized meghatározó klubjai közül pedig a
Liverpoolban Graeme Souness, a Juventusban Zbigniew Boniek kapta meg.

Karl-Heinz Rummenigge lendületben
Minden idők egyik legszürkébb világbajnok csapatát, az 1994-es brazilt 11-essel a hátán vitte a hátán az öntörvényű Romário, és a vb-gólcsúcstartó német Miroslav Klose is ragaszkodott hozzá, bármerre is sodorta a futballkarrierje. Stefan Effenberg pedig a Hitzfeld-féle Bayernt kormányozta 11-essel a hátán. Pavel Nedved is ebben szorgoskodott Aranylabdát érően a Juve középpályáján, és két elnyűhetetlen öreghez is hozzátapadt a 11-es: Dider Drogba, a főelefánt is ezt viselte, és persze Ryan Giggs is elképzelhetetlen volt nélküle.

Ryan Giggs, az örök 11-es
Nemcsak a napon, az árnyékban is megfordultak 11-esben: az 1978-as vb-ről a Peru elleni nyitányt követően az ebben a mezben nevezett skót Willie Johnstont küldték haza doppinghasználat miatt.
A magyar nemzeti tizenegyben 1954-ben Czibor Zoltán, 1958-ban Sándor Károly, 1962-ben Fenyvesi Máté, 1966-ban Rákosi Gyula, 1978-ban Várady Béla (megsérült a vb-t megelőző nyugat-németországi edzőtáborban, és nem léphetett pályára), 1982-ben Pölöskei Gábor, 1986-ban pedig Esterházy Márton hordta a 11-est világbajnokságon.
És a „szovjet” Szabó József is 1962-ben, mint ahogyan az elsőként vb-résztvevő ausztrál válogatott 1974-es keretében is egy magyar, Abonyi Attila viselte, aki tízévesen emigrált a szüleivel ’56-ban, és 25 góljával a socceroos valaha volt 3. legeredményesebbje. Sydney külvárosában tér viseli a nevét. És Bölöni László is 11-esként hagyta ki a maga 11-esét.
A mi 11-esünk: Fenyvesi Máté
„Világéletemben balszélső voltam, valahogy úgy alakult, hogy nekem jutott, mert senki sem szeretett ott játszani, kevés volt a ballábas játékos is. Az én időmben még a posztokhoz kötötték a mezszámokat, így lett enyém a tizenegyes szám. Pályafutásom során csupán egy fél idényben voltam jobbszélső, akkor a hetest viseltem, amúgy mindig a tizenegyest.”
Tizenegyes!
Az okkultisták baljós száma. Az olyan emberé, akit roppant nehéz legyőzni. Az első mesterszám, a spirituális megvilágosodásé. A nátrium száma. A verhetetlen tizenegy. Apollo–11. Stúdió 11. Tizenegy perc Coelhótól. Ocean’s Eleven. Szeptember 11. És 911. És persze egy csapat létszáma a pályán a földkerekség legnagyszerűbb játékában és annak amerikai mutációjában is.
Szöveg L. Pap István
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2014. júniusi számában.)
A sorozat korábbi részei megtalálhatók IDE KATTINTVA!