Szabics Imrének báránycsülökre fájt a foga

 

A cikk 2015-ben jelent meg!

Varga Zsolt, a Symbol séf ura – akivel új név került fel a Sava-Borsa „Hall of Fame” dicsőségfalára, hiszen most először kooperált aktuális labdarúgó-szakácsunkkal – amondó, be kéne nyomni azt a vajgombócot a báránycsülök csontja mellé, oda a kellős közepére, de Szabics Imre, a Sturm Graz játékosmegfigyelő-hálózatának főnöke összevonja a szemöldökét, mire Zsolt barátunk felteszi a két kezét, és szabadkozva visszavonulót fúj: „Oké, te vagy a főnök, Imre, a te ízlésed szerint konfitáljuk a báránycsülköt!”.

A konyhaművészetben kevéssé tájékozott olvasóink (e sorok írója is közéjük tartozik): a konfitálás az adott étek – jelen esetben a báránycsülök – lassú, gyenge tűzön, lehetőleg saját zsírjában történő főzése. Valaha abálásnak hívták, csak manapság kiszorította a jóval előkelőbb, franciás konfitálás.
Imre pedig, a Sturm Graz legfőbb scoutja, nem más, mint Szabics Imre, a magyar válogatott másodedzője, Dárdai Pál segítője, amúgy másfél éve visszavonult, 36-szoros válogatott csatára.

Nos, Imréről, az autodidakta konyhaművészről, az együtt töltött másfél óra alatt kiderült számunkra, hogy legalább olyan otthonosan mozog a gázrezsó, a hűtőszekrény, a bárdok, villák, kések, botmixerek birodalmában, mint a tizenhatoson belül.
„A főzés a hobbim, engem megnyugtat, rendre kísérletezek, szeretem a finom ízeket, a különleges ételeket. Kíváncsisággal vegyes izgalommal jöttem ide, a Symbolba, érdekelt, milyen ennek a remek helynek – ahol már nemegyszer vacsoráztam – a konyhája. És meg kell mondanom, remekül felszerelt, első osztályú a műhely!” – dicséri vendéglátóinkat Szabics Imre.
Aki légiós-pályafutása során a német nyelvterületen futballozott, ekként a német-osztrák konyha avatott ismerője.
„Az osztrák konyha legnagyobb erénye, hogy megbízható, kiszámítható. Egy aprócska osztrák hegyi falu fogadójának konyhája ugyanazt a minőséget hozza, mint a bécsi Hotel Imperial luxusétterme. Megjegyzem, olyan nagy különbséget nem tapasztaltam pályafutásom során a stuttgarti, az augsburgi, azaz a sváb és a bajor, valamint a grazi stájer konyha között. A csülök, az Eisbein mindenhol alapfogás, többször is megfordultam a müncheni Oktoberfesten, ott kötelező a ropogósra sült csülök, Stuttgartban pedig nem hagyhatjuk ki a Käsespätzle nevű különlegességet, a sajtos galuskát” – kalandozik Imre gondolatban Dél-Németország és Ausztria éttermi világában.

Persze a kezdetekről is szót kell ejtenünk, Szegedről, ahonnan Szabics Imre elszármazott, hogy a Ferencvároson keresztül meg se álljon a VfB Stuttgartig és a Bajnokok Ligájáig.
„Szegedi lévén kedvelem a halászlét, de csak a szegedit, másmilyen halászlét nem is ettem még, számomra a gyufatésztás bajai teljesen ismeretlen. A minap édesapámmal főztünk egy szegedi halászlét, senki nem panaszkodott rá.”
Ha már Stuttgart, akkor a Manchester Unitednek 2003. október 1-jén lőtt csodás gólját is megpróbálom felidézni, de alkalmi szakácsunk gyorsan letorkol: „Hányingerem van tőle, mindenki erre emlékezik, pedig azért másról is szólt a karrierem”.
Így aztán áttérünk a magyar válogatottra, ahol Imre Dárdai Pál segítője. „Pali első helyen Lőw Zsoltra gondolt, de ő nem tudott eljönni Salzburgból, így a szövetségi kapitány engem kért fel. Cseppet sem zavar, hogy csak második helyen vetődött fel a nevem, a magyar válogatott mellett dolgozni minden minőségben hatalmas megtiszteltetés. Különben is, emellett itt van még nekem a grazi munkám. Hogy továbbjutunk-e a csoportból? Igen! Mindegy, hogy milyen körülmények között, egyenes ágon vagy pótselejtezővel, de továbbjutunk!”
Nos, ha Imre ugyanolyan jó jósnak, mint szakácsnak, akkor már nyugodtan megrendelhetjük a franciaországi repülőjegyeket…

Ch. Gáll András

 

 

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2015. júliusi számában.)